Hírnevünk a világban, avagy hogyan hathat a homofób pedofiltörvény a hazai koncertiparra

Hol van az a határ, amikor valakinél betelik a pohár a feje fölött meghozott szabályozások és törvények miatt? Laikusok úgy szoktak fogalmazni, hogy átlag embereknél akkor jön el ez a pont, amikor egy szankció konkrét hatással van az ő vagy egy hozzá közel álló személy életvitelére. Természetesen nincs gond a profilkép-keretekkel, a hashtagekkel és az empátia egyéb (online) eszközeivel, de lényeges asztalra csapást követő tényleges megmozdulást csak a fent leírtak tudnak kiváltani. Nem azért, mert nem törődünk eléggé másokkal, egyszerűen ilyen az általános berendezkedésünk.

Mi itt a Nuskullnál amennyire csak lehet, próbálunk tartózkodni a politikai megnyilvánulásoktól, állásfoglalásoktól – még akkor is, ha több zenekarról is írunk, akik mélyrehatóan foglalkoznak a témával -, pont azért, mert ez nem a mi fő irányvonalunk. Egy fogorvos sem fogja egy négyütemű motor effektív teljesítményét megmondani az égéstér térfogatából attól, hogy jár hozzá egy autószerelő. Azzal viszont, hogy a kormány elfogadta a homofóbbá módosított pedofiltörvényt, egy új szintre emelték az emberek magánéletében való turkálást és nem várt(?) lavinát indítottak el, aminek útjában többek közt mi is ott állunk beszorult síléccel. Jelen véleménycikk a nagy port kavart törvénynek a hazai zenei életre gyakorolt hatásaival foglalkozik.

A törvény

Valószínűleg csak az nem hallott a június elején benyújtott, majd a hónap vége felé el is fogadott pedofiltörvényről, aki minimum egy szikla alatt él, vagy legalábbis Ted Mosby Érzéktompító 5000 nevű találmányával fekszik és kel. De miről is van szó pontosan? A jogszabály kimondja, hogy sokkal szigorúbb fellépéssel és szankciókkal kell sújtani a pedofil bűnelkövetőket. Eddig tiszta sor, ki ne akarná, hogy így legyen? Azonban az utolsó utáni pillanatban belekerült egy részben érthetetlen, totálisan abszurd módosítás, amit minden változtatás nélkül közlünk is:

6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.

Mit keres a homoszexualitás egy pedofilok ellen hozott törvényben? Hogyan definiáljuk a népszerűsítést? Mit takar az öncélú ábrázolás, vagy milyen formában való megjelenítésről beszélünk? Zagyva és betarthatatlannak tűnő gondolatok kusza tárháza ez, nem is tudni, mi volt az indíttatás emögött, de talán sejthető.

Természetesen a felháborodás nem maradt el: nem csak ország-, hanem Európa-szerte éles bírálat övezte a magyar kormány döntését. Persze ez nem új keletű dolog, az utóbbi években ott verjük ki a biztosítékot a jó ízlésű emberekben, ahol kell. Aki ismeri a kormány stratégiáját, az tudhatja, hogy ez valószínűleg csak egy eltereléses gumicsont volt újfent (khmm Fudan Egyetem khmm…), de erről majd mások, máshol kifejtik a véleményüket. A lényeg, hogy hiába mosdatja a törvényt a kormány – néhol emberfeletti önuralomról tanúbizonyságot téve, amikor elröhögés nélkül nyilatkozzák azt, amit -, és hiába védekezik a miniszterelnök is egyenesen azzal, hogy ő a homoszexuálisok jogait óvó szabadságharcos, mégis az Európa Tanács ülésén a tagállamok igen nagy százaléka hajlott Magyarország mielőbbi szankcionálására, egyesek az EU-ból való konkrét kizárásunkra is. Így ezek után jogosan merül fel már benned a kérdés, hogy ez most milyen hatással van ránk, mint online magazinra, illetve rád, mint zenehallgatóra, és hogy “akkor most lesz riff vagy nem lesz riff?” Egyet se félj barátom, rögtön kitérek erre is.

Mi jöhet még itt?

Mint azt tudjuk, a metal/punk/hardcore/rock stb. közeg nem igazán tűri a bárminemű megkülönböztetést, legyen az akár faji, etnikai, nemzeti, vallási, szexuális orientáción, nemi identitáson vagy fogyatékosságon alapuló (legalábbis a közeg nagy része, a szélsőséges extrémistákról majd megint máskor, máshol). Ezen belül is kifejezetten érzékeny a témára az underground, amelyet még inkább egységgé kovácsol az emberi sorsok és érzések iránti empátia. És azok a zenészek és háttérmunkások, akik hisznek az ember szabadsághoz és szabad akaratához való jogában, messziről el fogják kerülni az olyan helyeket, ahol ezeket két lábbal tiporják a sárba. Elég csak arra gondolni, hogy a System of a Down is hosszú évekig szándékosan ignorálta Magyarországot az azeri baltás gyilkos botránya miatt. Persze lehet azt mondani, hogy sokunk nem ért egyet a kormány álláspontjával, de amikor a propaganda-gépezet maximális fordulatszámon pörög, az egyszerű (kis)emberi hang szinte némává válik. Sarkalatos példaként érdemes még megemlíteni Oroszországot, ahol a homoszexualitás konkrét üldözöttséget von maga után. Az olyan nagyobb zenekarokat leszámítva, akiknél a koncertek már az első számú megélhetési forrásként szerepelnek, nem is sokan teszik be a lábukat oda. Lengyelország szintén ilyen, ahol a döntéshozók meglehetősen hasonló ideológiákat képviselnek, mint nálunk. De ami a legszembetűnőbb, hogy ha végigmustráljuk a világjárvány elhaladtával élre törő gigászi turnébejelentéseket, egy tendencia hamar feltűnhet a dátumokat és helyszíneket szemlélve: néhány kivétellel mindegyik elkerüli Magyarországot. Főleg az európai csapatok esetében, ahol ez a legnagyobb port kavarta, de már az amerikai külügy is reagált a történésekre, így idő kérdése csak, hogy a tengerentúli előadók közt is híre menjen a dolognak. Természetesen most lehet mondani, hogy ezek már bőven a törvény megléte előtt lekötött és/vagy “tartalékolt” turnék voltak, na de kérdem én, mennyi időbe telik egy zenekarnak a globális sajtót látván megírni egy e-mailt, miszerint: “Bocs srácok, de így nem”?

Én örülnék neki, ha ez nem így lenne, viszont tudjuk, mire képes a rossz hírnevű, de alapjaiban jogos cancel culture. Csak azt nem tapasztalhattuk még meg ilyen mértékben, hogy mire képes a cancel culture egy egész országgal szemben. Bár nem újdonság, hogy a kormány cserben hagyja a zeneipart (a szektor folyamatosan az utolsók közt van a korlátozások feloldása terén), viszont úgy tűnik, hogy egyáltalán nem volt átgondolva a stratégia, aminek most ismét a zenészek és még sokan mások isszák meg leginkább a levét. Ha pedig eljön a legrosszabb eshetőség és Magyarország kiválik az Európai Unióból, az visszafordíthatatlan csapást fog mérni a hazai klub- és fesztiváléletre. Elég csak megnézni a brit helyzetet: külföldi háttérmunkások kint ragadása, problémák a vízummal, általános összezavarodottság. Bár tény, hogy a szigetországban más(abb) a közeg, egészen egyértelmű, hogy kicsiny tízmilliós hazánkban – ahol már amúgy is hányattatott sorsú a zeneipar – kiket néznének meg szívesebben az emberek: egy külföldi csapatot, vagy a spanok bandáját harminckettedszerre. Azt meg már senkinek se kell levezetni szerintem, hogy ha nincs élőzene, akkor a szórakoztatóipari dolgozók pár lépcsőfok mentén az állástalanok sötét és mély gödrében találhatják magukat – újfent. Mi pedig elkezdhetünk kazahsztáni metalcore-zenekarokról beszámolókat írni (már ha vannak olyanok egyáltalán).

Mindez egyelőre mind csak találgatás, fejtegetés, a legrosszabb forgatókönyvek boncolgatása. Nem tudjuk, pontosan mi állt az Országház “bátrainak” döntésének a hátterében, nem tudjuk, mik lesznek az egzakt következmények, és nem tudjuk, hogy ránk, mint online zenei hírportálra, ez milyen módon fog hatni. Az se biztos, hogy pont ez a törvény lesz majd a jéghegy csúcsa, ami miatt majd elkerülnek minket, de az egészen egyértelmű, hogy ez egy hatalmas szem cseresznye a szartorta tetején, amivel Magyarország ünnepli a nyugattal való konfrontációt. Ismét felkerültünk a világ radarjára, és nem a nagyi gulyáslevese miatt. Ez az írás továbbra sem szolgál liberális propagandaként, illetve nem áll szándékunkban senkit sem befolyásolni, hogy kihez húzzon a szíve, kire és miért voksoljon stb. Mi csak tényeket pedzegetünk. Tényeket, miszerint a döntéseink következményekkel járnak – néha olyanokra nézve is, akikre nem is gondolnánk.

Mi, a Nuskull szerkesztősége, elítélünk minden, az LMBTQ-közösséget érő diszkriminatív szankciót, és elhatárolódunk „A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló törvény homoszexuálisokat érintő szakaszaitól.