Stubborn-turnénapló (2. rész)

Legutóbb Nürnbergben köszönhettünk el a kerekegyházi Stubborntól, akik az alábbi cikk megjelenésekor már elvileg hazafelé tartanak (így beszámolójuk záró epizódját már otthon írhatják meg), a jelenlegi cikkben azonban megtudhatjuk, hogyan jutottak át Baselbe, majd onnan Olaszországba. Az utazás történéseit ezúttal is a banda frontembere, Halák Árpi narrálja Nektek az alábbiakban.

Negyedik nap (Basel)

Délelőtt tíz-tizenegy körül felkeltünk, reggeliztünk, majd elindultunk. Egy kis kavarodás után útban vagyunk Basel felé, masszív szagok, kellemes hangulat uralkodik a kisbuszban – ma este Billy the Kid és Versions, jó bulinak ígérkezik. Egy laza két órás késéssel oda is értünk, de a promoter srác is megmondta: jobb később, mint soha. A helyen meleg kaja várt minket (már ami megmaradt) de így is bőven beettünk a pasztából. A hangosítás hagyott némi kívánni valót maga után, de pár anyázás után valahogy összeszedtük magunkat. Nyomtunk egy kissé fáradt bulit, én is krákogtam ahogy tudtam (valószínűleg megfáztam még Ravensburgban, köhögés, slejm…) de a többiek odatették magukat. A buli után azért kaptuk a pacsikat, tetszett a koncert annak a 30 embernek, aki bejött. A Billy the Kid énekese már a legelején odaült a merchpultba hozzám, beszéltünk pár szót, hihetetlen kedves, közvetlen embert ismerhettem meg személyében. Mindezek mellett, a Costa Rica-i zenekar olyan bulit nyomott ugyanannak a 30-40 embernek, hogy az nem igaz. Feri barátomat idézve: olyan dolgokat értettünk meg, amiről már azt hittük, hogy értjük. Amikor már a gitáros üvöltözte, hogy “two-step, two-step!”, akkor már mi sem bírtunk magunkkal, mi is beugrottunk a küzdőtérre táncolni egyet. Nem mellesleg Tomi is teljes körű taggá avanzsálódott, azaz neki is letört egy darabka a fogából. A koncert után az egész zenekarral tudtunk beszélgetni, lazulni, pólót cserélni. Indulás előtt közös kép, elköszönés, indulás a szállásra, ami a promoter srác lakása volt. Jó volt belazulni egy fűtött, kellemes kis házban. Volt zenehallgatás (a srácnak volt vagy egy csillió lemeze, köztük rengeteg különlegesség), sörözgetés, természetesen a pálinka is előkerült. Miután volt kóstoló, mi is megízlelhettük a német házi jégert. Ki előbb, ki utóbb, de végül mindenki lefeküdt és aludtunk egy nagyot.

Ötödik nap (Basel, day-off)

Másnap Chris elvitt minket Basel-be. Basel gyönyörű volt, de a nagy séta végére mindenki átfagyott, elfáradt. Nagy megelégedéssel ültünk vissza a buszba, és indultunk vissza Chrishez, aki ugye akkora király volt, hogy ezen a napon is ott aludhattunk nála. Nem mellesleg ott is hagyott minket az estére, ugyanis elment a barátnőjével, szóval tök egyedül voltunk nála… Miután bevásároltunk, főztünk egy krumplis tésztát, plusz egy kis sült krumplit. Egész este ment a sörözgetés, zenehallgatás, videózás, beszélgetés . Idővel mindenki nyugovóra tért, páran még beszélgettünk, de aztán mi is beájultunk. Nagyon jó volt autóban alvás helyett meleg helyen pihenni.

Hatodik nap (Velence felé)

Délig még a szálláson hédereltünk, összetakarítottunk magunk után, majd búcsúzás. Adtunk pólót is Chrisnek hálánk jeléül, elköszöntünk, majd elindultunk Olaszországba. Az út ugye Svájcon keresztül vezetett, végig ment a szájtátás, kiabálás, csodálkozás. Egy gyönyörű tónál meg is álltunk egy kis időre, ami hatalmas élmény volt. Nem mellesleg találkoztunk egy fiatal magyar párral, akik készítettek rólunk egy már megszokott ölelkezős csoportképet. Ez volt az egyetlen nap, amikor nem volt szállásunk sehol, szóval az volt a terv, hogy leutazunk Velencéhez, mert ott biztos melegebb lesz. Nem volt. Egy Lidl-parkolóban találtunk magunknak megfelelő helyet. Ettünk pár falatot, majd a csapat egyik része nyugovóra tért, viszont a másik a város felfedezése mellett döntött. Nagy élmény volt egy olyan városban lézengeni, ahol még sohasem voltunk. A dayoff-nak köszönhetően volt idő megismerkedni az olasz borokkal, szóval meg volt a hangulat a kis kirándulásunkhoz. Találtunk egy kidobott babakocsit is, szóval nagy volt az öröm. Sikeresen el is tévedtünk, de nagy nehezen visszataláltunk a parkolóba, majd lefeküdtünk, hogy pihenjünk egy kicsit a meglehetősen kihűlt buszban.

Hetedik nap (Vicenza)

Reggel összeszedtük magunkat, majd beindultunk a hírhedt Velencébe. Miután találtunk egy viszonylag olcsó parkolóhelyet, gyalog beindultunk a városba. Rengeteg ember, gyönyörű régi épületek, sok szép látni való várt minket. Harmonikával a kézben, beatboxszal a szájban, körüljártuk a város nagy részét. A végére már majd össze oktojáltuk magunkat, úgy lejártuk a lábunkat. Este Vicenzában játszunk: a hely egy próbaterem, teljesen megfelel egy csütörtöki olasz bulihoz. Mondták is a srácok, hogy ilyenkor nem szokásuk bulit szervezni, szóval megvolt a rizikó. Teljesen megelégedve konstatáltuk, mikor megjelent kb. 40-50 ember, egyébiránt a kaja is nagyon jó volt, mindenki jól lakott. Mi voltunk a második zenekar. Miután az első banda letolta a szettjét, elkezdtünk pakolni, készülődni, mindenki érezte, hogy ez egy jó buli lesz. Ahogy belecsaptunk a lecsóba, én is éreztem, hogy ma már jobb lesz a hangom. A koncert úgy sült el, ahogy kell, mindannyian érzékelhetően rutinosabban tettük oda magunkat, ezáltal a közönségnek is jobban át jött a dolog (amit meg kell említenem, hogy az olasz publikum igen lelkesen tapsol). A buli után elég nagy after-party kerekedett annak ellenére, hogy csütörtök volt. Nagyon jól éreztük magunkat a srácokkal. Miután eljött az idő kettévált a brigád: páran a helyszínen, páran a promoter srácnál aludtunk.