Bemvtatjvk, hogyan lett a yvkból KVLT!

Pénteken megnyíltak a pokol kapui. De tényleg, a hajdani Vörös Yuk reinkarnációja, a KVLT nevű szórakozóhely annyira sötét és baljós atmoszférát áraszt már a belépéskor magából, hogy a látogató rögtön úgy érzi magát, mintha az Angyalszív film noirjába csöppent volna. Nincs semmiféle erőltetett romkocsma érzés, hiába a gumiabroncsokból tákolt székek (amik amúgy rohadt kényelmesek, de ezt mindenki sejtheti aki külvárosban/vidéken töltötte a gyermekkorát), vagy a hátborzongató szobrok, a hangulat elsősorban annak köszönhető, hogy a srácok nagyon ügyesen játszanak (és egyben spórolnak) a fényekkel. A pokolban persze evidens a leiható belépő, a minőségi kézműves sör, és a metálzene, ezek mind jellemezték is a nyitóestet, a budapesti underground metal üdvöskéit felvonultató buli tehát egyértelművé tette, hogy ennek a szórakozóhelynek bizony a hangos és energikus keményzene lesz a fő profilja.

Az estét az idén bemutatkozott Satelles indította, akik teljes EP-jükön kívül egy Bridge to Solace-dal újragondolásával is meglepték a közönséget. A két zenekar megszólalásában egyébként is rengetek a közös pont, az említett kislemezt például az a Fellegi Ádám (avagy IN LAK ‘ECH) kalapálta fel, aki egyébként az utóbbi bandában dobolt. A srácok meglepően pontosan játszották a féktelen tempójú dallamos metalcore zenéjüket, a bátortalan közönség nem zavarta őket, mindvégig biztatták a jelenlevőket a tombolásra. A Storyteller című daluk a legjobb egyébként, a legpozitívabb fogadtatása is ennek lett. A következő csapat a lassan tizedik “életévét” betöltő One Reason To Kiss volt. Övéké az idei év talán legprímább hazai klipje ugye (készült is jó ideig), melyet csak azért említek meg, mert az a meglehetősen intenzív színpadi mozgás, mely a videóban is látható abszolút jelen volt a fellépésen is. Ez pedig már alapjába véve manapság elismerésre méltó dolog. A viszonylag friss felállás egyébként hibátlanul működik, aki pedig nem ismerte volna a zenekar munkásságát töviről hegyire, annak becsempészték Michael Sembello Maniac című gigamegaslágerének feldolgozását, amit csak az nem ismer, akit eddigi életét a fagyasztóban töltötte. A The Last Charge nevű zenekar sem hiányozhatott persze az estéből, akik ismét coelhoi mélységekbe hangolták a gitárjaikat, közönségük pedig ezt rögtönzött aikido bemutatóval honorálta. Valaki azonban sokkal jobban szeretett volna karatézni, így egy pici konfliktus is kialakult az egyik sorban. Ezt a zenekar frontembere ügyesen rendezte is, így a buli a kezdetére jellemző felhőtlen jó hangulatban tudott folytatódni és zárulni. A legtöbben persze ismét a The Southern Oracle fellépésére gyűltek össze, akik maratoni hosszúságig íródott újdonsült nagylemezükről szemezgettek most, ezzel a koncerttel pedig egyben megkezdték kelet-európai koncertkörútjukat is . A szerzemények nagy részét persze már kívülről fújta a közönség, mivel a fiúk már tavalyelőtt is tettek közzé dalt róla, viszont merem azt állítani, hogyha Barniék egy teljesen ismeretlen dallistával léptek volna színpadra, a jelenlevők akkor is megőrültek volna, ez a zenekar ugyanis rendelkezik azzal a nem tanulható, elemi energiával, karizmával, alázattal, és közvetíteni akarással mellyel néha a náluk sokkal ismertebbek sem.

Hajrá KVLT, hajrá magyar underground!