2011. június 21.
Tracklist:
01. Expulsion of Fury
02. Purgatory
03. Conceiving Death
04. Swarm
05. Saligia
06. The Descent
07. Fornever
08. Committed
09. Banishing Illusion
10. Consequence of Solution
11. Evolution of Extinction
Valahogy úgy érzem, hogy mostanában különösen menő technikásnak lenni. Szinte naponta hallani olyan fiatal bandák dalait/albumait, akik nyílvánvalóan rengeteget gyakoroltak a hangszereiken. Ezzel igazán nem lenne baj, csak ez sokszor a zeneiség rovására megy. Na persze nem mintha az Origin ezen bandák közé tartozna, sőt! Mindezek ellenére a 2008-a Antithesis nálam nem működött annyira, szerintem túlságosan el voltak nyújtva azok a dalok (ennek ellenére a majd tízperces címadó technikai KO-val nyert). Na, de félre a múlttal!
A csapatban jelentős mozgások történtek, Kilépett a gitáros/énekes Jeremy Turner, és a rappereket megszégyenítő gyorsasággal hadaró James Lee (ezt én különösen sajnálom), de őt a lehető legjobb torokkal sikerült pótolni: Jason Keyser, az idén sajnálatos módon feloszlott Skinless és a Mucopus énekese lesz mostantól az Origin segítségére, ám ezen az albumon még nem csodálhatjuk meg jellegzetes orgánumát, mivel Paul Ryan és Mike Flores úgy gondolták, hogy ketten is meg tudnak birkózni a feladattal. És ez így is van, nem nagyon venni észre James hiányát. Új gitáros sincs, Paul Ryan egyedül bírkózott meg az amúgy egyáltalán nem könnyű feladattal, és hozza is a szokott minőséget, egyszerűen élvezet hallgatni, ahogy játszik. John Longstreth géppuska-dobolását pedig még nagyobb, bár szerintem ez a régi rajongóknak már nem is meglepetés.
Ha valakinek voltak esetleg kétségei az albummal kapcsolatban, azokat már a nyitó (és amúgy már előre kiszivárogtatott) Expulsion of Fury első másodpercei eloszlathatták. Gyakorlatilag semmit sem változtattak, szimplán visszahozták az Antithesis előtti korszakból a rövidebb, lényegretörő dalokat, így a régebbi rajongók is megtalálják a számításukat. Mindemellett azért a Saligia és a Consequence of Solution is túllépi a hét percet. Előbbinél amúgy ez egyáltalán nem zavar, sikeresen fenntartja a figyelmemet, viszont a második szerintem négy percnél teljesen feleslegesen van megszakítva egy virtuóz(kodó) gitárszólóval, ami aztán meg is töri a lendületet.
Ami viszont egyértelműen kiemelkedő az albumon, az a nyitó Expulsion of Fury, a két percnél nem sokkal több Swarm, aminek a nyitóriffje tökéletesen demonstrálja, hogy miért az Origin az egyik legjobb zenekar a műfajban (mellesleg ez a szám picit talán túlságosan is hasonlít az Echoes of Decimationről a The Burnerre), vagy a Committed, ami a mathcore-os témákkal, és az egekbe felpitchshiftelt gitárral hódít. De a dalok nagy része is inkább felfelé lóg ki, talán a Fornever és a Conceiving Death kevésbé erősek. Ezek ellenére még így is örülök, hogy visszahozták a két perc körül mozgó nótákat (sőt, ennek sokszor alá is mennek), mert számomra az Antithesis a monumentalitásba fulladt bele.
Itt viszont ez az eset nem áll fenn, igazából nincs is mibe belefulladnia ennek az anyagnak. A hangzásra, ahogy az eddigiek során, így most sem lehet panasz. A tempó továbbra is hatalmas (egy ismerősöm szerint az Origin zenéje alkalmas a tér-idő kontinuum meghajlítására), és a hangulat is a szokásos – én mindig valami Alien-féle űrhorror zenéjeként tudnám ezt az albumot elképzelni, mert valahol a hatalmas darálásban megbújik valami… kozmikus. Igazából ezt nem lehet megmagyarázni, ezt érezni kell, ahogy a zene 200+ bpm-es sebességgel visz el egy másik galaxisba. És ez az érzés teszi számomra egyedivé, illetve kiemelkedővé az Origint, márpedig ez az érzés számomra az évek során egy fikarcnyit sem tompult. És remélem, hogy ez sokáig így is marad.
9/10
