10 éve jelent meg az USA-ban a Protest the Hero debütáló operája, a Kezia

protest-the-hero-060810

A 2000-es évek elején alapított kanadai Protest the Hero (leánykori nevén Happy Go Lucky) vitán felül a progresszív metál színtér egyik legnagyobb zászlóvivője. A rajongók között gyakori vita, hogy mégis melyik a legjobb PTH-lemez, de egy biztos: a srácok diszkográfiája nem tartalmaz hibát. A cikk tárgyát képező lemez nagyszerűen mutatja, hogy honnan indult csapat. A Kezia pontos születési éve 2005, azonban a nagyobb ismertséget hozó Egyesült Államokbeli megjelenés éppen 10 éves – e jeles évforduló alkalmából poroljuk le együtt a lemezt és emlékezzünk meg róla.

Valószínűleg a srácok anno el se tudták képzelni, hogy milyen út áll előttük, hova fognak eljutni, amikor ezt a lemezt írták. Ennek az útnak az első fontosabb mérföldköve a Kezia, amelyet akár egy rockoperának is fel lehet fogni konceptuálissága miatt. Őszintén valljuk be, hogy a metal műfajt nem a dalszövegek miatt hallgatjuk elsősorban. A Kezia egy nagyon jó példája annak, hogy miért is kellene többet figyelnünk erre. A szövegeknek kétfajta értelmezése van. A kézenfekvőbb értelmezés: a lemez egy grandiózus történetet ír le egy Kezia nevű nőről szól, akit éppen egy kivégzőosztag elé visznek – három szemszögből nézzük az eseményeket: az egyik egy pap, a másik egy börtönőr és a harmadik pedig egy nő, maga Kezia. Mindhárom karakternek három szám jutott, hogy elmeséljék a saját történetüket: az első egy általános képet fest, a második a karakter kapcsolatát írja le Keziával, míg a harmadik Kezia lelövésének élményét írja le. A lemez utolsó száma a bandát hozza be a képbe, viszont a szövegek úgy vannak megírva, mint Kezia utolsó szavai. A lemez másik, mélyebb értelmezése a modern társadalom fokozatos bukása. Rody Walker egy 2006 júliusi interjúban ki is fejtette ezt: „Megpróbáltuk a dalszövegeket időtlenné tenni, hogy a történetet bármilyen időperiódusba be lehessen illeszteni. Vannak benne politikai és társadalmi kritikák is. Nem utálunk senkit se személy szerint, de a vallás és a kormányhatalom egyre jobban összefonódott. Az album arról is szól, hogy minden embernek van felelőssége a társadalom felé és cselekednie kell, amikor szükség van rá.”

A Kezia nemcsak a dalszövegekben dícséretes, ehhez még hozzátársul az ötösfogat hangszerjátéka, amely már akkor is párját ritkítóan zseniális volt. A két gitáros, Tim és Luke az évek alatt tökéletes párossá fejlődtek, de már ezen a lemezen is megvillogtatják komoly dalírói képességeiket; minden számban találhatunk olyan részeket, amik elsőre megragadnak a fülünkben. A Protest the Hero ritmusszekciója mára sajnos teljesen lecserélődött, a mai napig sokan visszasírják az Arif-Moe duót, akiknek sok kiváló taktust köszönhetünk. Ha valaki azt kérdné tőlem, hogy mondjak egy kiváló frontembert a progmetál színtérről, akkor valószínűleg az elsők között említeném Rody Walkert. Az albumon lenyűgöző teljesítményt nyújt a hangjával, a dallamos énektől kezdve a hörgésekig mindent hibátlanul hoz. A lemezen érződik, hogy a srácok erős hardcore-háttérrel rendelkeznek, elég csak megemlíteni a dallamvilágot vagy a breakdownok használatát, de már itt is megjelennek olyan eszközök, mint például a lineáris dalszerkezet vagy a számokat lezáró epikus kimenet, amely a későbbi albumokon jobban előtérbe kerülnek.

Nem hibátlan a lemez, viszont kiválóan tükrözi, hogy honnan indult napjaink egyik legkedveltebb progresszív metal bandája, a Protest the Hero. A lemez jelentőségét mi sem tükrözi jobban, hogy a srácok egy külön turnét csináltak a 10 éves megemlékezésnek az eredeti felállással, és újra kiadták a Keziát vinylen.