“Sokan gondolják, hogy ezt kinövi az ember, de akkor nincs is helye itt” – Omega Diatribe-interjú

A budapesti, matekmetálos, saját meghatározásuk szerint extrém groove metalt játszó Omega Diatribe 2012-es felbukkanása, majd a következő évben megjelent debütáló lemezük elég erőteljesen fejen koppintotta a hazai undergroundot, és a banda azóta is bőszen lépked felfelé a hírnév felé vezető lépcsőn, immáron külföldi ajtókon is kopogtatva. Tavalyi kislemezükön például nem kisebb név dobolt, mint az amerikai Kevin Talley, emellett pedig egy tengerentúli kiadóval, az Independent Ear Records-zal is leszerződtek. Most elkaptuk a srácokat egy interjúra, amelyben főleg az elmúlt egy év aktualitásairól kérdezősködtünk, de mivel ez az első Omega-interjú itt a NuSkullon, a korábbi időszakot sem hagyhattuk szó nélkül. Kérdéseinkre a két alapító, Szathmáry Ákos basszer és Hájer Gergő gitáros válaszoltak.

omega_diatribe_promo_2016[1]

Szevasztok! Mivel ez az első interjútok a NuSkullon, kérlek, röviden mutatkozzatok be az olvasóknak! Hogy született a banda, és mi hajtja előre? Mit jelent nektek a zenélés?

Ákos: Sziasztok! A zenekart 2008-ban alapítottuk Hájer Gergővel (gitáros). Régóta szerettünk volna együtt zenélni és nagyon is egy cél lebegett a szemünk előtt már akkor is, hogy szélsőséges, groove-os, poliritmikákkal dúsított zenéket kreáljunk. Szerencsére a témák már a kezdetektől elég erősek voltak, csak a további zenésztársak megtalálása nem volt akadályoktól mentes. Úgyhogy bele is tartott pár évbe mire összejött a jelenlegi felállás, ami most már sziklaszilárdnak tűnik. Nálunk az nagyon fontos volt, hogy ne csak egy zenész kerüljön közénk, hanem egy barát. Azt sosem titkoltuk, hogy ezzel az egésszel szeretnénk meghódítani az egész világot, haha. De ez nem valami görcsös dolog, nem igazán szeretünk kompromisszumokat kötni, ha a zenénkről van szó. Mindig azt tesszük össze, ami belőlünk jön, és ha ez nem elég ahhoz, hogy egy nagyobb hallgatósághoz  eljussunk… akkor ez van, nem hiszem, hogy emiatt feladnánk. Ez az életünk, és hidd el, sokan gondolják, hogy ezt kinövi az ember, de ha így van, akkor nincs is helye itt. A zenével tudjuk kifejezni magunkat a legjobban és egy teljesen más világ nyílik, mikor a színpadon áll az ember. Ezt nem tudom mivel lehetne pótolni, de bele sem merek gondolni. :D

Hájer: Nálam viszonylag korán eldőlt, hogy komolyan szeretnék foglalkozni a zenével. Időközben éreztem, hogy semmi nem tölt fel annyira, mint a saját magam belső világának a kinyilvánítása, hangfrekvenciák által. Így még viszonylag korán el tudtam kezdeni ebbe az irányba orientálni az életemet, amihez óriási támogatást kaptam otthonról is. Egyszerűen csak szeretjük játszani azt, ami belőlünk jön… ha ezzel valaki más is azonosulni tud, annak roppantul örülünk, de ha nem, akkor legalább magunkat szórakoztatjuk. Szóval igazából rosszul nem sülhet el a dolog. :) Ha kicsit visszatekintünk a zenei történelemben, akkor mindenképp észlelhető, hogy arra a produkcióra mindig is volt igény, ami teljesen szívből jön és minden egyes alkalommal megdöglik és újjászületik az eladó a színpadon. Nem játszunk egy vidám zenét és nem is az a kimondottan könnyen befogadható egyveleg, de ezek vagyunk mi és maximálisan hiszek abban, amit csinálunk! Próbáljuk csiszolni a „hibákat”, fejleszteni a produkciót és építeni a „brand”-et.

Hogy viszonyultok ahhoz, ha rátok sütik, hogy „ti vagytok az új magyar Meshuggah”, vagy hogy djent banda vagytok? Bírjátok a dallamosabb, éneklősebb djent bandákat, vagy az a vonal hallgatóként is távol áll tőletek?

ÁkosÁkos: Ezzel már annyira nem foglalkozunk, nem mellesleg az egyik kedvenc zenekarunk, csupa olyan zenészből áll, akikre felnézünk, úgyhogy ettől aztán nem fogunk megsértődni. Nyilvánvalóan lehet találni benne közös vonásokat, de aki annyira benne van ebben a stílusban mint mi, az úgyis észreveszi, hogy merőben más, amit mi csinálunk. A djentes téma már inkább zavaró, ezt már több helyen említettük, hogy nem sok köze van ennek a zenének a djenthez, valamint a Meshuggah-nak sem.
Hallgatóként részemről nem találnak be ezek az éneklős témák, amik a djent zenekarokat jellemzik. Ha ének, akkor valami Corey Taylor vagy Robb Flynn stílusú témákat tudok preferálni. Vagy ha picit más vonalon gondolkodunk, akkor Maynard James Keenan, Mike Patton. Ettől függetlenül például több banda van akiknek az instruja tetszik nagyon és vérprofik, de az ének témák miatt képtelen vagyok meghallgatni. Sokan tanácsolták már, hogy kéne éneklős téma a zenénkbe, de ahogy az előző kérdésnél is mondtam, nem szeretünk kompromisszumot kötni és egyelőre nem szerepel a terveinkben. Ha lenne is ilyesmi, akkor is inkább az említett Taylor, Flynn vonalon haladva.

Hájer:  Inkább ez a djent-ezés bántja a fülemet, ahogyan a dallamos, nyávogásközpontú zenék is. :)
Ettől függetlenül viszont szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy besoroltak minket a „djent” (jelentsen ez bármit is) bandák közé, mert ezáltal rengeteg külföldi  rajongót szereztünk, akik gyakorlatilag folyamatosan támogatják a zenekart.

2013 végén jelent meg első nagylemezetek, az Iapetus, amire itthon elég sok ember felkapta a fejét. Két és fél év távlatából mennyire vagytok elégedettek a lemezzel a folytatásokhoz viszonyítva?

Ákos: Nekem most is óriási kedvencem az a korszak. Végre összeálltunk Hájerrel és azt hiszem meg akartuk mutatni a világnak, hogy „Hahó, itt vagyunk!” :) és mindent belepakoltunk, ami csecsemőkorunktól hatással volt ránk. Iszonyatosan tömény lemez, borzalmasan nehéz lehet megemészteni külsős fülekkel. Én mindig úgy tekintek rá, mint egy még meg nem értett alkotásra, ami talán az ínyencek számára majd egyszer csak megvilágosodást hoz. :) A mostani témák már sokkal letisztultabbak és talán ez már az igazi Omega Diatribe.

Hájer: Az tény, hogy egy már-már ijesztően tömény, kompromisszummentes anyagot sikerült összehoznunk, a feljebb említett okokból kifolyólag. Ettől függetlenül számomra minden egyes másodperce kedves és úgy szeretem a lemezt, ahogy van. Ez egy időszaknak a lezárása.
Stúdiótechnikailag már inkább bele tudnék kötni a lemezbe, de ennek a szakmának ez a rendje. Időről-időre fejleszti magát az ember és új megoldásokat talál az elképzelt hangzás megvalósítására.

Nagyjából egy éve jelent meg az Abstract Ritual EP, amelyen a neves amerikai sessiondobos Kevin Talley játszott. Hányszor meséltétek el azóta, hogy ez hogy is jött össze, és mit gondoltok, meddig lesz még ez az Omega Diatribe-interjúk kötelező kérdése?

Hájer: Nem meglepő,  hogy állandóan interjúkérdés a téma, hiszen aki otthon van az extrém zenék világában, az tudja, hogy Kevin Talley neve egy garancia arra, hogy kegyetlen dobtémák fogják csavarni a hallgató fejét. Ezért kerestük meg mi is Talley-t, mert nem akartuk, hogy hiba legyen a dob-gépezetben, mivel nálunk az egyik fő hangsúly a dobon van. Ha az tré, akkor az egész zene hallgathatatlanná válik. Ezért is voltunk nagy gondban, mikor dobos nélkül maradtunk… de határozottan jelentem, hogy mindenki jól járt Tomi érkezésével! :)

Ákos: Azért remélem hamarosan a Tomi téma kerül előtérbe, mert ez egy badass guy!

Külföldi érdeklődés tekintetében mekkorát lendített a bandán, hogy Kevin játszott az EP-n? Nemrég leszerződtetek az amerikai Independent Ear Records kiadóval, ez hogy jött össze? És mi a helyzet koncertügyben, jönnek megkeresések?

Hájer: Mindenképp közrejátszik abban, hogy nagyobb ismeretségünk lett a tengerentúlon az, hogy Kevin Talley neve szerepel az Abstract Ritual lemezünkön. Ha nagyon visszavezetem a szálakat, akkor a kiadóval is részben ez által kerültünk kapcsolatba. Talley ugye a Chimaira 2005-ös időszakában volt része a zenekar történetének, míg Andols Herrick vissza nem került a képbe. Itt maradandó baráti viszonyt épített Rob Arnolddal (Chimaira gitáros), akivel most egy új projekten dolgoznak. Feltételezem, így került el a zenénk Robhoz, aki írt nekünk, hogy iszonyat súlyos az anyag, csináljuk ezt mindenképp, mert ebből még lehet valami. Ennek kapcsán ajánlotta az Independent Ear Records kiadót, hogy szerinte érdemes lenne beküldeni az anyagunkat.
Ez pont kapóra jött nekünk, mert ekkoriban voltak gondok az ausztrál Twin Peak Records kiadónkkal, ahonnan gyorsan el is jöttünk. Jött a válasz az Independenttől, hogy abszolút profi munkát kaptak és szeretnének együtt dolgozni velünk. A szerződés átrágása után (ami roppant kedvező volt számunkra, és 1 fillért nem kellett belefektetnünk) 2015 májusában írtuk alá velük a szerződést, 1 évre.
Koncert ügyben jönnek megkeresések folyamatosan, de az útiköltségünk nem szomszédos országokba nem 2 pengő. Szóval nehéz az ügy… csakis úgy tudnánk útnak indulni távolabb helyekre, hogy megszervezünk egy full kört, és akkor lehetőleg kijövünk 0-ra. Rajta vagyunk az ügyön, a kiadóval is sokat diskurálunk erről, hogy hogyan tudnánk kihozni ezt úgy, hogy senkinek ne legyen veszteséges a dolog. Konkrét tervekről nem szeretnék még említést tenni, mindent a maga idejében.

11210393_746250308812124_1288514081993241141_n[1]Mennyit számít az, hogy az énekesetek, Komáromi Gergely ránézésre a honi underground egyik legextrémebb karaktere? Volt esetleg olyan sztori, hogy valakit pont ez vonzott be a zenekarhoz?

Ákos: Mindig igyekszünk őt mutogatni, ez egy fő koncepciónk, a tetoválások is ezért készültek. Sok jó énekest elhajtottunk miatta, szóval ennyivel tartozott nekünk. És szerencsére sok csaj jár a koncertekre, miatta. :D

Hájer: Néha be is ültetünk kacatokat a bőre alá, amit a próbateremben találunk, hogy még bizarabb legyen a jelenség. :) A viccet félretéve, Geri kinézete pont annyira radikális, mint a zenénk. Mivel Gerivel egy tetoválószalonban dolgozunk, ahol sok extrém zenét kedvelő egyed megfordul, így elengedhetetlen, hogy megismerjék a zenénket is az alatt a pár óra alatt, míg elkészül a tetoválásuk.
Erről nem tudok sajnos pontosabb statisztikát adni, meg kéne kérdezni a hallgatóságot, hogy ki ismert meg minket Gerin keresztül! :)

A múlt hónapban jött ki a legújabb dal, a Contrist, amelyen az új dobosotok, Kiss Tamás is debütált. Mennyire befolyásolják nálatok a különböző dobosok egy-egy szám vagy lemez végső hangzását?

Hájer: A dalt még egy 2015-ben megrendezett tehetségkutatón nyert stúdióidő nyereményből rögzítettük részben SuperSize Recordings-nál, részben pedig a saját stúdiónkban, ami 515 STUDIO névre hallgat. A keverésért és a master-ért ezúttal Horváth Attila (Subscribe) felelt, ami azért is volt furcsa számunkra, mivel eddig az összes hangzóanyagunkat saját magunk csináltuk és ezúttal beengedtünk egy külső fület is a munkafolyamatokba. Attisht már nagyon régóta ismerem, így maximálisan szót értettünk, hogy mit szeretnénk kihozni az anyagból.
Dobos téren a hangzásban nincs meghatározó változás, hiszen a zenekar hangzása már gyakorlatilag az indulásunkkor ott volt a fejben, csak időről-időre folyamatosan csiszolgatjuk. A témák szerkezetét vagy kivitelezését illetően pedig annál inkább van befolyása a dobosnak. Tomival nagyon szeretünk együtt dolgozni, maximalista és folyamatosan kihívásoknak elé teszi magát, ezért most úgy érezzük, hogy nagyon hosszú időre megtaláltuk a hiányzó láncszemet. Gördülékeny a munkafolyamat most a próbateremben.

A Contrist mellé egy másik új felvétel is érkezett, mégpedig a klasszikus Slipknot-himnusz People = Shit feldolgozása. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a dalt a magatokévá tegyétek?

Hájer: Őszintén szólva az ötlet tőlem jött. Pusztán azért, mert tudtam, hogy mindenkinek meghatározó szerepet játszott az életében az Iowa lemez és ezzel csak pusztán egy tisztelgést akartam kifejezni részünkről a lemez iránt. Az elején nem volt egyöntetű lelkesedés projektet illetően, de addig erőltettem a dolgot és addig bizonygattam, hogy „márpedig nagyon durva lesz!”, míg megcsináltuk, és a végén mindenki elégedetten és meglepődve bólogatott! :)
Szerettem volna, ha a végeredmény egy átdolgozás érzetet kelt és nem egy tökéletes kópiát. Azt, hogy ez sikerült-e, döntse el mindenki maga.

Két hete a Barba Negrában megrendezett Lemmy tribute est alkalmából egy Motörhead-számot is Diatribe-osítottatok. Mi a magunk részéről eléggé meglepődtünk a felbukkanásotokon, hogy jött össze és hogy sült el a dolog? Mi alapján választottátok ki a Bad Religion című dalt?

Hájer: Amikor szóba került a Hammer Concerts-szel, hogy mi is részt vehetnénk az eseményen egy dallal, borítékolható volt az öröm, mivel ha a Motörhead nem is, de Lemmy mentalitása mindig is szimpatikus volt nekünk. Megbeszéltük a szervezőkkel, hogy melyik dalokat lőtték már ki a többiek, így a lista végigfutása után a Bad Religion nótára esett a választás. Az már viszont okozott némi izgalmat, hogy kb. 3 próbánk maradt az eseményig, hogy összepakoljuk a dalt. Ugyan nem egy bonyolult tétel, de mégis a lehető legmagabiztosabban szerettük volna eljátszani, egy kis Omega Diatribe ízvilággal. Szerintem sikerült… :) Az Ektomorf mellett mi képviseltük még az extrém vonalat, de nagyon barátságosan és aktívan fogadta be mindenki az előadásunkat a hallójárataiba, nem volt semmi para ezzel. Mindenki felhőtlenül szórakozott és örült, hogy Motörhead dalokat hallhat, különböző előadásban.

Ákos: Nagyon durva volt teltház előtt játszani egy ekkora helyen. Iszonyat energia mindenhol, totális  feltöltődés.

Várható, hogy ez a két feldolgozás a jövőbeli koncerteken is előkerülhet, vagy inkább maradtok a saját dolgoknál?

Hájer: Nem tartom valószínűnek, hogy ezeket valaha élőben is játszanánk. A Motörhead azért valljuk be, elég érdekes lenne a szettünkbe ékelve, a Slipknot dal meg inkább csak egy tisztelgő stúdióprojekt akart lenni. Mellesleg az eddigi két lemezünkből és az új dalból egy elég velős műsor pakolható össze és sajnálnánk bármelyik saját dalt kicserélni egy feldolgozásra.

Koncertezés terén eddig nem tűnik túl sűrűnek az idei év, mik a tervek? Alakul valami komolyabb megmozdulás, vagy esetleg máris a következő anyagon dolgoztok?

HájerHájer: Januárban 3 bulink volt, és a fesztiválszezonig a következő helyeken bukkanunk fel:
02.13 – Székesfehérvár, Nyolcas Műhely
03.05 – Budapest, Dürer kert
04.15 – Eger, Zöld Pecsét
05.27 – Szombathely, Végállomás
05.28 – Zalaegerszeg, Atlantis
Emellett még szervezés alatt van egy miskolci és 2 szerbiai dátum, amiről még nem tudok pontosat mondani. Idén picit pihentetni akarjuk a budapesti bulikat és főleg a vidéki helyekre koncentrálni, ahol nem jártunk még. Tehát nem kell aggódni, aki szeretne megnézni minket, lesz rá bőven lehetősége idén is!
Emellett elkezdtük feldemózni az új témákat a következő anyaghoz… Ugyan még a távolban sem látható, mikorra készülünk el, de annyit garantálhatok, hogy ismét egy ultra-súlyos anyag van készülőben, és szerintem egy új szintre fog lépni ezzel a zenekar.

És a bónusz kérdés: ha csinálnotok kellene egy mash-upot az Omega zenekar és saját magatok egy-egy számából, melyek lennének azok?

Ákos: Szerintem létrejönne egy fekete lyuk, és beszippantaná az egész univerzumot.

Hájer: Nem csinálnánk. :)