“Nem ártana itthon lemosni magunkról az évtizedes beidegződések penetráns bűzét…” – interjú a Ghostchant zenekarral!

Igazi underground szupergruppként tekinthetünk a budapesti Ghostchant legénységére. Az 2014-es év egyik kellemes meglepetése volt a négy számból álló Slaves címet viselő EP-jük, ami sok hazai toplistára felkerült, ezen kívül kiadtak még egy splitlemezt is a Wasted Struggle-lel. A zenekar koncertezés szempontjából kevésbé aktív, erre az évre csak két buli jutott a közönségnek, amik viszont igen jól sikerültek, így minden bizonnyal sort fognak keríteni még néhány ilyen eseményre idén is, még ha nem is válnak aktívan turnézó csapattá. Ennek ellenére nincs megállás, hamarosan érkezik a zenekar következő kiadványa, ami a zenekar négyrészes EP sorozatának második szakasza lesz. Ennek apropójából készítettünk egy interjút a csapattal, amiben körbejártuk az új EP-t, a zenekar jövőre vonatkozó terveit és néhány (a zenekar szempontjából is) aktuális témát. Kérdéseinkre a frontember Jakab Zoltán válaszolt, jó olvasgatást kívánunk! 

10888833_984434161584714_5547935345107927009_n

A zenekar facebook elérhetősége.

Először is szeretnénk gratulálni nektek a remekül sikerült bemutatkozó bulikhoz! Hogyan készültetek fel fizikálisan és mentálisan ezekre a koncertekre? Volt valami különleges „rituálétok” a koncert előtt?

Jakab Zoltán: Köszönöm szépen, a többiek nevében is. Nem volt semmilyen különleges riutálé, legalábbis a többiek számára biztosan nem, hiszen ők végigkoncertezték azt a négy és fél éves időszakot, amit én remeteként töltöttem. Ugyan a Ghostchant elsősorban egy olyan örömzenélés, ahol jó barátok jönnek össze és – persze a komoly mondanivaló mellett – mindenféle teher nélkül alkotunk olyan zenét, amelyet szeretünk játszani, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a koncerttel kapcsolatban nem merültek fel bennem aggályok. Október elején ezért el is kezdtem a ráhangolást a koncertre, amelyből ráadásul nagyjából 3-4 hét alatt több is lett, mint szimpla fizikai felkészülés. Makó Dávid barátom (The Devil’s Trade, Haw, Stereochrist) egy nagyon jó, izgalmas, erő- és állóképesség-javító edzést tart a Testkultúra Műhelyben és úgy gondoltam megnézem milyen egy ilyen és remélhetőleg amellett, hogy Dávid edzésmódszerének és kiváló pedagógiai felkészültségének hála jobb formában vagyok, ezáltal a hangom is sokkal jobb erőben van, mint bármelyik korábbi zenekaromban, maradok nála tartósan, hiszen az edzésből fakadó életmódváltás pozitív kihatással van az életem egyéb területeire is. Szellemileg és érzelmileg is sokkal frissebb, strapabíróbb vagyok, így a pánikbetegségemet is sokkal jobban tudom kezelni és tünetmentesíteni. Ebből következtetve azt hiszem a különleges rituálém az volt, hogy nem feszültem be teljesen a koncert előtt, haha.

Még az év elején meg fog jelenni a Nations címet viselő című második EP-tek. Miről fog szólni a kiadvány? A címből sejthető a téma, de szeretnénk kicsit többet tudni erről!

JZ: Szerettük volna tavaly megcsinálni még a koncertekre, de ezt teljesen lehetetlen volt végül megoldani, egyszerűen túl elfoglaltak vagyunk mindannyian és a végén úgy gondoltuk, hogy a koncertre való megfelelő felkészülés a legfontosabb mindenek előtt. Így is a Conquest című dallal, amely a Nations nyitótétele lesz elkészültünk, emellett amúgy még egy dal teljesen készen állt, de arra már sem idő, sem energia nem volt, hogy szöveget is írjak. Annak egyébként Famine a címe. Szeretnénk január végén rögzíteni a dalokat, hogy február végén, március elején megjöjjön az EP, hiszen május végén már a következő split anyagunk jön ki, ezúttal a The Southern Oracle-lel közösen. A Nations EP-re visszakanyordva, amíg a Slaves a világ gazdasági berendezkedéséről szólt, addig a Nations a közvetlen és a tágabb környezetünkben vett nemzetközi problémákat hivatott taglalni majd. A Conquest pl. az Európai Uniós tagság kétélűségéről szól majd, de szó lesz az itthoni helyzetről, az Ukrajnában bekövetkezett változásokról is. A lemez központi témája, hogy ha tetszik ha nem, a világ jelenlegi formájában hamarosan megszűnik létezni. Most nem összeesküvés elméletekre kell gondolni, nem is az eljövendő apokalipszist jövendölöm, hanem arra gondolok, hogy ha az ember alaposabban körülnéz a világban, azt vehetjük észre, hogy egyre több az a rendszer, ami cserbenhagy minket, teljesen mindegy milyen köntösben tálalják a szart. Mindeközben egyre többen fordulnak alternatív életmódok, étrendek felé, egyre többen élnek spirituális életet (és ezalatt nem azt értem, hogy mindenki templomba jár, hogy évezredes hazugságokat tartson fent) és nyílnak meg egy progresszívabb élet felé. Az emberiség mélyen belül tudja, hogy nem sokáig lehet büntetlenül elkövetni azt a sok bűnt a környezetünk ellen, amit elkövetünk. Ez azonban majd a harmadik és negyedik anyag témája lesz.

GC_NATIONS

Összesen négy EP-t terveztek kiadni, ebből egyet már ismerhetünk. Honnan jött az ötlet, hogy négy részben adjátok ki a zenéiteket? Nagylemezben egyáltalán nem gondolkodtatok?

JZ: Útközben azért változott a dolog. A négy EP mellett négy split is lesz és mindegyike hazai zenekarokkal. Sőt, meg is van mind a négy EP címe, illetve mind a négy split-partner. De mindenről majd a megfelelő időben beszélünk majd, jelenleg a Nations EP és a TSO-split a legfontosabbak. Azért EP-kben gondolkoztunk elsősorban, mivel elfoglalt emberek vagyunk mindannyian. Bignek gyereke van, munkahelye, Norbinak két munkahely, két kutya és még két zenekar rajtunk kívül, Máténál a meló mellett sok zenei projekt is van a Ghostchanten kívül, Dani is dolgozik és neki is van a Planet Void révén egy zenekara, ami nagyon fontos neki én pedig távkapcsolatban ingázom Budapest és Szlovénia között a Phoenix Music meg a KVLT mellett és ugye pár hazai zenekar dolgait is intézem ezeken felül. Nem vagyunk már fiatalok, Máté a legfiatalabb, lassan Dani is 30, az a helyzet, hogy – mindezt anélkül, hogy siránkozó nyugdíjasnak tűnjek – egyre nehezebb mindenre megtalálni a megfelelő időt. Így kitaláltuk, hogy próbáljunk apró lépésekben haladni, csináljunk 4×4 dalt, mert azok felférnek egy-egy vinil kislemezre. Aztán jött a Wasted Struggle split ötlete, akiket emberileg és zeneileg is nagyon sokra tartunk és innen továbbgondolva jött a többi ötlet a splitpartnerek tekintetében. A TSO egyértelmű választás volt, hiszen Barni szerves része a Ghostchantnek, hiszen minden gondolatomat, amelyek a szövegekkel kapcsolatosak, tökéletesen rajzba ülteti, így adott volt, hogy a barátságunkat, illetve a két zenekar tagsága közötti jó viszonyt „megüljük” egy közös anyag formájában. A többi splites zenekar is zseniális, csak hazai zenekarban gondolkoztunk és szerintem igazai kuriózumok lesznek a kiadványok, amelynek a hazai zenerajongók örülhetnek majd remélhetőleg ugyanannyira, mint amennyire mi várjuk, hogy haladjunk szépen az anyagokkal. A sok terv miatt simán elhúzzuk szerintem 2016-ig, mire minden megjelenik, bár én még egy kislemezt szeretnék lehetőségeink szerint kihozni még a jövő év vége táján, de erről öten kell döntsünk majd. Mindenesetre egy nagylemez ötletétől sem zárkózunk el, de ez nagyon a jövő zenéje még. Úgy érzem szövegileg van bennem elég ötlet.

Ha a tagok régi\mostani projektjeit nézzük látható, hogy egész más „világból” érkeztetek. Mik azok a zenei közös nevezők, amik alapján létrejött a Ghostchant?

JZ: Érdekes a kérdés. És fel is vet egy problémát, amit én konstans látok itthon. Ugye adott, hogy papíron mindenki kicsit máshonnan jött ide a zenekarba. Ebben az országban minden ingerszegény zenész a magyar XY akar lenni,  míg az ingerszegény környezetben nevelkedett, dobozokban gondolkozó közönség minden zenekart a „mi kutyánk kölyke” elv mentén kikiáltja a magyar XY-nak és ez stigmaként végigkíséri a pályafutását mindenkinek. Viszont aki személyesen ismer minket, mint embereket, az tudja nagyon jól, hogy ez a felállás nem is játszhatna más zenét, mint amilyen a Ghostchant lett. A legnagyobb probléma itt, ebben az országban, hogy mindenki betegesen, foggal-körömmel ragaszkodik a jelentkételen kis zenei dogmáihoz. Kevés az átlépés másik színterekre. Holott én továbbra is tartom azt, hogy minél tágabb látókörű valaki zeneileg, azaz minél kevésbé ingerszegény zenei környezetben nevelkedik, annál több hatás éri és annál jobb és értelmesebb zenész válhat belőle. Ehelyett itt az megy, hogy mindenkinek megvan a maga kis dobozkája, ahová kényelmes valakit berakni, aztán megy a leselkedés, meg a fejtörés, ha valami vagy valakik nem férnek be egy dobozba. Erre mi egy tökéletes példa vagyunk. Nem lehet minket bedobozolni, pedig igazából igen könnyű, csak senki sem az alapján ítél meg minket, hogy mit hallgatunk (pedig ma, a közösségi média világában nem nehéz nézegetni, hogy ki mit posztol), hanem hogy korábban mit játszottunk és az melyik doboznak felel meg. Nem a világot akartuk megfejteni, hanem csinálni egy mindenféle kompromisszumtól mentes, agresszív, hardcore-os, punkos metal bandát komoly mondanivalóval, felüdülésképpen még jóban is vagyunk a hangszerekkel és nem ijedünk meg, ha színpadra kell esetleg állni.

(A képekért köszönet Réti Zsoltnak!)

0ghostchant2014_19

Zeneileg mennyire fogja követni az új dalcsokor a Slaves irányvonalát? Próbáltok új dolgokat belevinni a zenétekbe, vagy haladtok tovább a megkezdett úton?

JZ: Nem nagyon szeretnénk újítani. Nincs mit ezen a stíluson. Jó dalokat szeretnénk írni, ami – legalábbis mi biztosan így gondoljuk – egyelőre sikerül is. Továbbra is szeretnénk ötvözni azokat az extrém zenei hatásokat – legyen az nagyon gyors, vagy nagyon lassú zene –, amelyek értek minket az elmúlt 20-22 évben.

Mik a terveitek 2015-re? Elképzelhetőnek tartjátok, hogy aktívabban koncertezzetek, vagy marad az alkalmi jelleg?

JZ: Áprilisban négy koncertünk lesz, ebből egy Budapesten, lesz egy bécsi, valamint két német buli is. Mindegyik koncertet egy német zenekar, a Blank társaságában nyomjuk. Az énekesük, Martin régi haver és pár hónapja írt rám, hogy nagyon tetszik neki a Ghostchant, nekem meg a Blank, így turnézzunk együtt. Igent mondtuk, összedobtuk a dátumokat és csináljuk is. Ezen kívül tervek vannak még pár koncertre. Nem akarunk nagyon misztikus ködbe burkolózni, de nem szeretnénk beállni sem a hazai bénázásba. Viszont ősszel lehet felbukkanunk pár helyen, persze szeretnénk olyan koncerteket adni, amelyeknek rangja van. Félreértés ne essék, rang alatt nem azt értem, hogy legyen ott többszáz látogató, hanem arra, hogy legyenek egyrészt normális feltételek (hangosítás, promóció, bánásmód), másrészt legyen valami olyan esemény, amely előremutató és nem csak egy átlagos „menjünk és basszunk be a hétvégén valami bohóc koncertjén” buli. Szeretnénk olyan koncertet, ahol nem szórakoztatunk, hanem adunk is. A szó legszorosabb értelmében is akár.

Mindannyian nagy állatvédők vagytok. Meséljetek erről egy kicsit! Hogyan alakult ki az Állatmentőkkel való együttműködés? Terveztek még akciókat a jövőben (póló, lemez stb.)?

JZ: Tavaly áprilisban Norbival épp egy Stubborn koncertre indultunk volna, mikor Norbi szemtanúja volt egy cserbenhagyásos kutyagázolásnak, nálunk Dunakeszin. Réti Zsolti barátunk adta meg Pataki Gabi számát, aki az Állatmentők elnöke és ő segédkezett az esetnél, mindannyian Újpest-szurkolók vagyunk, onnan ez a kapcsolati háló. Akkor döntöttük el, ott éjjel, hogy amit lehet, megteszünk értük. Első szóra jöttek, segítettek, állták az anyagi terheket, intézték a rendőrséggel a kapcsolattartást. Konkrét dolog nincs tervben, bár egy koncertet szeretnénk, ahol egy komolyabb összeget remélhetőleg összeszedünk majd nekik, de az nem a Ghostchantről fog szólni, nem is kell. Amit ezek a srácok csinálnak, az embertelen mennyiségű munka és a legnagyobb tiszteletet érdemlik ezért. Ahol tudunk, segítünk, adunk. A pólókból, meg az Animals Over People válogatásból amúgy olyan 300.000 Ft körüli összeg jött össze. Ez a költségeik egy töredékére jó csak. Pl. a pólók árából egy agregátort vettek, amely az éjszakai mentésekhez kell nekik. Örülünk, hogy jó helyen van a pénz, hiteles szervezetnél. Az állatvédelem maga pedig egy rémesen egyszerű dolog –szerencsére ezt egyre többen támogatják. Norbinak két mentett kutyája van. Nekünk otthon három, illetve barátnőmmel közösen is van egy mentett kutyánk. Ezek mellett Norbi vegetáriánus, én vegán vagyok, így is támogatjuk a magunk kis módján az ügyet.

10608776_933106006717530_3420706515478515664_o

(Az Animals Over People válogatást innen tölthetitek le mindössze 1 euróért.)

Szerintetek milyen ma a hazai underground és ti hol helyeznétek el benne a Ghostchantot?

JZ: Nem olyan jó, mint amennyire mondják, amikor védeni kell a mundér becsületét és nem annyira rossz, mint amennyire mások mondják, hogy mekkora bajban van a hazai zene. A Ghostchant zenekart nem az én, vagy inkább a mi tisztünk elhelyezni benne. Mi csináljuk, amit csinálunk, haladunk a magunk módján és elmondjuk, amit gondolunk a körülöttünk lévő világról. Ha erre történetesen vannak, akik odafigyelnek, annak örülünk, azonban ahogy a koncerten is mondtam, nem biztos, hogy nekem, 35 évesen bármi újat kéne mondanom. Ergo, ha valaki szerint mi szartuk a spanyolviaszt, az nem feltétlenül a mi érdemünk, sokkal inkább egy közösség kritikája, hogy a mai hardcore punk bandák bizonyos része képtelen eljutni a fiatalokhoz. És most az eljutást nem fesztiválfellépésben, emerkettőpetőfiben mérem, hanem abban, hogy legyen egy olyan zenekar, amely feláll a színpadra és az emberek komolyan veszik és el is hiszik azt, amit hallanak. Mindettől függetlenül kurva jó zenekarok vannak itthon. 2014-ben egy rakat banda kiadta a lemezét vinilen. Mi ugye kiadtunk két kislemezt. Norbiéknak kijött a Nadir húszéves jubileumi anyaga 10 colos bakeliten. Kijött a New Dead Project visszatérő anyaga, a Makeshift Promise 7”, a Cold Reality cuccát német kiadó adta ki, a Rosa Parks nagylemezt adott ki, a Korog szintúgy. Kobera Gabi Diskobra anyaga is kijött egy négyzenekaros spliten, úgyhogy azért akkora baj nincs és ráadásul szinte biztos, hogy valakit kihagytam. Európában turnézott egy rakat zenekar, a Stubborn és a The Southern Oracle megjárták a Balkánt, a Shell Beach az Enter Shikari előtt turnézott pl. És akkor ott van még a doom/stoner színtér, akik a maguk módján ugyanúgy ölik egymást, mint a hardcore punk közeg, de ahol van egy Haw egy zseniális lemezzel, egy Wall Of Sleep, egy Apey and the Pea, egy Magma Rise, ahol a Stereochrist többéves semmittevés után szétgyalult mindenkit a Trouble vendégeként, ott bizony európai mércével is erős színtérről beszélhetünk. És ha már szóbajött a stoner/doom színtér, akkor annyira részrehajló szeretnék lenni, hogy Makó Dávid barátom The Devil’s Trade lemeze az egyik legjobb dolog, ami a magyar zenében történt hosszú évek óta, bár sem a stonerhez, sem a doomhoz nincs sok köze. Ez persze mind nagyon underground és talán jó is így. Nyilván hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem látjuk a visszajelzéseket pl. a saját zenénkre, hiszen elég sok évvégi listán ott voltunk, akár olyan magazinoknál is, ahol nem sok hasonló banda van, de nem ártana itthon lemosni magunkról az évtizedes beidegződések penetráns bűzét. Az ezredforduló épp most szólt, hogy engedjük már el a picsába, 2015 van. Fel kéne zárkózni. A másik, amit egy felháborító trendnek tartok, az a soha véget nem érő tribute áradat. Ok, értem, mindenhol vannak tribute zenekarok. Játszanak már viszont akkor kedden vagy csütörtökön és adják vissza a hétvégéket a helyi bandáknak. Így nehéz fejlődni, ha mindenhonnan valami újrahasznosított fos ömlik a nyakunkba, valakik meg vigyorogva dörzsölik a markukat, miközben a sírját ássák a kollektív jövőnknek. Persze valahol a szervezők meg a klubok is ki vannak szolgáltatva az igénytelen közízlésnek és itt megint visszakanyarodhatunk a rossz beidegződésekhez, a dobozokban gondolkozáshoz. Ha nincs normális hátország, széles skálájú, nevelő célzatú magazinokkal, akár internetes rádióval, egy zenei youtube csatornával mondjuk, ahol sokminden helyet kap és nem csak a maguk kis jelentéktelen, középszerű szarjaikat kapják meg az amúgy is kifacsart, igénytelen zenehallgatók, akkor nem nagyon van min csodálkoznunk.

Újra feltörőben van a bakelit, mint hanghordozó. Mi a véleményetek erről? A Nations is érkezni fog bakeliten?

JZ: Természetesen a Nations és a TSO-split is jön bakeliten. Fentebb kifejtettem, hogy 2014 mennyire jó év volt. Én amúgy kicsit meglepődve olvastam a kimutatást, hogy talán 49 százalékkal – ha jól emlékszem a pontos számra – ment fel a lemezeladás 2014-ben. Bár, ha jobban belegondolok, nem meglepő, hogy a mai hipsterközeg ezt felkapta. Én pl. a Record Store Day-től is hányingert kapok. Arra volt hivatott, hogy a lemezboltokba bejárjanak az emberek, nem arra, hogy minden kiadó pénzéhesen kiadjon minden szart, amit pénzéhes bunkók áruljanak 48 órán belül háromszoros áron az ebayen. Nekem minden nap Record Store Day. A Praise bulin vettem vagy húsz lemezt az elmúlt hétvégén, de rendszeresen vásárlok itt-ott, akár személyesen, akár interneten. A saját zenekaromra visszatérve, a BTS sajnos nem jött ki lemezen, előtte a Newborn igen. Nekem egyértelmű volt, hogy az új banda mindenképp kiadásra kerüljön. Bár tudom jól, hogy nem szeret a rivaldafényben lenni, ezért hívjuk csak Devilocknak azt a régi barátunkat, aki anno kiadta a Newborn kislemezt és itt van velünk most is a Ghostchant mellett, de ez ugyanúgy érvényes Barnira, vagy a Nadir-dobos Fekete Szabira, aki a keverést és a mastert végzi. Nem tudom eléggé meghálálni, hogy segítenek nekünk mindenben és az eddigi kiadványaink mind zene, mind artwork, mind hangzás, mind kivitelezés tekintetében nagyon igényes kiadványok lettek. Nincs annál borzasztóbb, mint amikor sajtpapírba csomagolnak egy jó lemezt és inkább törölnéd ki a segged a borítóval, mint raknád fel a polcra.

Mik voltak a kedvenc lemezeitek idén?

JZ: Volt sok nagyon jó lemez idén. Nekem nagyon nagy kedvenc a Darkest Hour lemeze, a személyes érintettség miatt is, nagyon jó barátaim. Máténál is nagyon bejött ez, nála még a TR/ST Joyland lemeze is ott van az élen. Aztán szinte mindannyian szeretjük a Bloodbath Grand Morbid Funeralját, Bignél a Mastodon és az At The Gates pörgött sokat, Norbinál az Earth Crisis a toplemez, meg a Coffinworm és a The Wounded Kings cucca. Daninak nagyon bejön az új Slipknot, az új Machine Head meg az Emigrate lemez is. Nálam a Darkest Hour mellett a Bane visszatérő albuma is sokat jelent, de óriási személyes kedvencem a Thou Heathen c. lemeze, szerintem óriási lett. A Vallenfyre lemez is kegyetlen jó, az is sokat pörgött nálunk, vagy a Hierophant új anyaga. Szerintem sorolhatnám napestig.

Van még valami amit esetleg szeretnétek megosztani az olvasókkal?

JZ: Áprilisban találkozunk élőben, addig hallgassatok sok jó zenét.