“Jobbára nincsenek vidám dalaink, viszont így talán a szöveget figyelők értik is a rejtett célzásokat” – interjú Baross Attilával, a Marauders énekesével

A kecskeméti Marauders egyre inkább kivívja magára figyelmet, köszönhetően annak, hogy a srácok egyre színvonalasabb munkát adnak ki a kezeik közül, ráadásul nem csak új számokkal, de ügyes klipekkel és egyéb kreatívabb érdekességekkel is megörvendeztetni minket. Játszottak az Our Last Night előtt, felléptek a Death II Summer-ön, ráadásul a Ki Mit Tube vetélkedőn is megjelentek, igyekeznek minél több lehetőséget megragadni, ezzel eljuttatva a gondolataikat minél több hallgatóhoz. Most első ízben szólítjuk meg a csapatot, leginkább az idei év eseményeiről, az érkező kislemezről, valamint a belátható jövőbeni terveikről faggattuk az énekest, Baross Attilát, aki készségesen állt a Nuskull Magazin rendelkezésére.

Szia Attila! Örülünk, hogy végre elcsíphettünk titeket egy interjú erejére, de ne ugorjunk kapásból a közepébe, előbb mesék, hogy hozott a nyár fesztiválok és koncertek terén?

Jóval több koncertet terveztünk, de az időnket inkább az új EP elkészülésére, illetve 1-2 videó/klip munkálataira szántuk. Sajnos a fesztiválokon a megszokott mag mellé nehéz bekerülni, pláne épkézláb időpontban, de nagyon igyekszünk felnőni a feladathoz.A EP befejezése az elsődleges most.

Mi is több ízben megosztottuk az olvasóinkkal, hogy érkezik az új kislemezetek, mesélj kicsit a készülő EP-ről!

Idáig 2 számot adtunk ki az EP-ről, amihez még 2 fog társulni. A dalok egymáshoz képest vegyes felvágott, hol sampleres/atmoszférikusabb, belassulós, popos ének dallamok, hol pedig pörgős, modern zúzós. Igyekszünk megtartani azokat a jegyeket, amiktől felismerhetőbbek vagyunk, de amúgy nem szeretünk ugyanolyan számokat írni, inkább a szövegek témáinak rendeljük alá a hangulatot, ami átvonul a trackeken. Az EP címe egy matematikai fogalom, a  Pigeonhole Principle (magyarul a “skatulya-elv”) nevet kapta, ezek után talán érthető, hogy miért.

Az emberek kicsit borongósabb hangulatú rockzenekarként ismerhetnek rátok, miről szólnak a dalaitok, mi ihlet meg leginkább titeket?

Leginkább az embert érő csalódások, megfelelési “kényszer”, nemtörődömség, amibe ez az egész torkollik. Jobbára nincsenek vidám dalaink, viszont így talán a szöveget figyelők értik is a rejtett (vagy épp nem rejtett) célzásokat, kétértelműségeket és tudnak vele azonosulni, segít nekik feldolgozni egy rossz élményt. Tudatni szeretnénk, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal és énekeljük ki együtt őket, akár 1-1 koncert alkalmával.

Júliusban mi is lehoztuk, hogy a Punk Goes Pop mintájára ti is feldolgoztatok egy pop dalt, ráadásul a slágerlisták egyik legnagyobb kedvencére, a Bad Bloodra esett a választásotok. Mi a helyzet a feldolgozással? Miért készült, honnan jött az ötlet?

Alapból popos irányban kezdtük a zenélést, ami az éneket illeti. Az volt a célunk, hogy több emberhez, más réteghez is eljusson a zenénk, hátha ezzel újabb “hallgatókat” vonzunk magunk mellé. Talán azokat a dicséreteket szeretjük legjobban, ahol valaki úgy kezdi a mondatot, hogy “nem a stílusom ez a zene, de…”, mert ez azt jelenti, hogy sikerült őt rávenni, hogy tágítsa a zenei ízlését legalább erre a pár percnyi időre. Technikai okok miatt sajnos csúszott a cover, így a nagyobb nézettségi hullámot kikerültük, de tervezünk még hasonló dologgal előrukkolni.

Mivel még nem interjúztunk meg a magazin története során egyszer sem titeket, így azért mindenképpen rákérdezünk, hogy ki a felelős a dalszövegekért a zenekarnál?

Jobbára én, de újabban besegít Ferenczy Botond barátunk, aki angol tanár, illetve a szembejövő történések.

Már második éve tartja lázban a webkettőt a Ki Mit Tube, és ti is jelentkeztetek rá, mi volt vele a célotok, illetve mit vártatok tőle, milyen élmény volt szerepelni a versenyen?

Szimplán reklám volt a cél, a csatornájukon főleg magyarok vannak, így új arcokhoz juthat el a zenénk, utólag is sikeresnek értékeljük a dolgot.

Kik a kedvenceitek, ki inspirál titeket a leginkább?

Hasonló zenét hallgatunk, mégis különbözőeket. Nagy nehezen megtaláltuk az összhangot zeneileg, de az indietől a punkrockon át post-hardcore-ig, van itt minden. Ha inspirációt keresünk, akkor (még ha furcsa is az énekesükkel történtek után említeni a nevüket) a Lostprophets lenne a közös “kedvenc”.

Esetleg nem szerepel a kedvenceitek között az Our Last Night? Milyen élmény volt egy ilyen jelentőségű zenekar előtt fellépni a Dürer Kert nagytermében májusban?

Mind szeretjük őket, nagyon örültünk, hogy felléphettünk előttük. A backstage-ben volt esélyünk beszélgetni is kicsit velük, meséltek háttértörténeteket. A koncert után a Palisades énekese odajött hozzánk, megdicsért minket és a szó-szót követett, végül email-t cseréltünk és nem zártuk ki egy közös szám lehetőségét sem.  Eszméletlen volt a színpadról nézni a srácok fellépését és a közönség reakcióit figyelni.

Az utóbbi időben igencsak elszaporodtak tőletek a videók, hogyan és milyen ötlet alapján készülnek nálatok a klipek?

Általában az azokat készítőkkel összeülünk egy bárban/kocsmában/szabadban, és előre megírt és kitalált ötletekkel megyünk oda, melyekhez persze társulnak spontán dolgok is. Nyilván egyikünk sem rendező és nem sok filmes/videós tapasztalattal rendelkezünk, de olykor sikerül 1-1 számunkra jónak vélt fordulatot kitalálnunk, ami talán érdekes lehet a nézők számára, a többit a hozzáértő kezek megoldják.

Hogyan emlékeztek vissza a sokat késett klipetekre, a The Greedre? Ugye ezzel a dallal indultatok a Ki Mit Tube-on is.

Sajnos nagyon levitte a morált, rengeteget kellett várni rá, már csak nyűg/kín volt, ezért is raktuk fel olyan helyre, ahol nem feltétlen a mi hallgatóságunkhoz jut el a zene, akik addigra már meghallgathatták bőven elégszer ahhoz, hogy esetlegesen megunják azt.

Azután kezdtük el pozitívan megélni az eseményeket, hogy a Music Channel TV csatornája is műsorára tűzte a klipet.

Mi volt a késés oka? Ugye már sokkal azelőtt, hogy a klip megjelent már láthattunk sneak peaket és képeket is a videóból.

Neveket nem említve annyit mondanánk, hogy be nem tartott ígéretek, külsős okok-, személyek miatt, akik elérhetetlenné váltak hónapokra, ésatöbbi. Mindezek ellenére tiszteletben tartjuk a dolgot, és nem fecsegünk róluk, de hatalmas hátrányt jelentett az a kb 1 év csúszás nekünk.

Az őszi turnétokra elviszitek bemutatni a kislemezt? Milyen szettben gondolkoztok?

Először szeretnénk őket kiadni, majd egyesével csepegtetjük az újakat. Amik kikerültek, azokat már természetesen játszani fogjuk.

Nagyjából egy hónapja dobtátok ki az új dalotok, a Me, The Mannequin, amelyhez egy dalszöveges videót is megjelentettetek, meséljetek erről a dalról kicsit az olvasóknak!

A dal a magány és a szeretethiány azon szakaszáról szól, amikor már nem hibáztathatod magad, mert megtettél mindent, amit a külvilág elvárt volna tőled, hogy beilleszkedhess, de valahogy mégsem akar befogadni. Így az önostorozás átcsap öniróniába és emberutálatba. Allegóriája egy próbabábú, rajta keresztül észleljük a történéseket és vonunk le következtetéseket.

Milyen élmény volt számotokra a Death II Summer fesztiválon való fellépés?

Egyrészről szomorú, mivel így sajnos véget ért a nyár (nevet). Másrészről pedig jó lehetőségnek tűnt, mert így sok olyan embernek mutathattuk meg magunkat, akik eddig nem hallottak rólunk. Az időjárás kicsit keresztbe tett a terveinknek, de szerintem így is egy jó koncertet hoztunk le, utána pedig a headlinereken kívül megnézhettünk pár haverzenekart is.

Mik a terveitek a közeli és a távoli jövőre nézve? Ugye még a teljes kislemez sem jött ki, emellett az EP mellett még mikkel szeretnétek a rajongókat megörvendeztetni?

Egy a mostaninál nagyobb hazai turné az elkövetkezendő 1 évben, minimum egy klip, az EP után egy újabb pop feldolgozás, illetve gondolkodunk pár akusztikus koncerten is.

Mit szeretnétek elérni, mit jelent nektek a Marauders az életetekben?

Azért csináljuk, mert szeretjük. A munka mellett tökéletes szórakozás, de valahol ez az életünk egyik legfontosabb része is, így minden “rossz” ellenére próbálunk haladni, amíg örömet okoz és van még kipipálandó tétel a bakancslistán!

Köszönjük az interjút!