Az AWS bebizonyította, hogy minden újrakezdhető

Kevés rosszabb dolog történhet egy zenekarral annál, ha elveszíti az énekesét, frontemberét, a banda arcát – kiváltképp ha ezt úgy értjük, hogy az illető a létezés ezen síkjáról is távozik. A megmaradt brigádnak a gyász mellett/közben ilyenkor szélsebes döntéseket is meg kell hoznia a karrierjét illetően: eldönthetik, hogy a megüresedett posztra a zenekarból léptetnek-e elő valakit (The Black Dahlia Murder), új külsős arcot vonnak be (Alice in Chains), esetleg végeláthatatlan tétovázásba kezdenek (Linkin Park), vagy egyenesen a legrosszabb történik, és befejezik a pályafutásukat (Nirvana).

Hasonlóan nehéz helyzetbe került 2021 elején Magyarország legnépszerűbb modern metalzenekara, az AWS is, amikor énekesük, Siklósi Örs tragikusan fiatalon, mindössze 29 évesen itt hagyott minket. A srácok nemcsak zenekari tagjukat, de barátjukat és testvérüket, a rajongók pedig a hazai rock/metal szcéna egyik legjóindulatúbb, legőszintébb és legemberibb ikonját veszítették el. Bár a kompánia az egyik legsúlyosabb gyomrost kapta az élettől, ez a projekt mindig is öt ember munkája volt, és keményen dolgoztak vele akkor már 15 éve ahhoz, hogy kihúzzák a lábuk alól a talajt. Egyértelművé vált a megmaradt négy tag számára: meg kell találniuk a hiányzó darabját a puzzle-jüknek. Ő két évre rá, 2023 elején Stefán Tamás (Meristem, ex-Faminehill) képében mutatkozott be az első Örs nélkül íródott dalban, az Odaátban. Bár kezdetben egyes vészjósló, károgó hangok bukásra ítélték a projektet, az elmúlt esztendőben Tamás bebizonyította, hogy nemcsak tömítőanyaga az Örs után tátongó űrnek, de igenis méltó utódja a néhai csodának. A zenekar ötödik lemeze (ha számoljuk az élő albumokat is, akkor a hetedik), az Innen szép nyerni meg egy baromi nagy nomen est omen, és megmutatja, hogyan is kell felállni egy kiütésközeli helyzetből.

A lemez tematikáját tekintve nagyjából egy tényleges világvégét fésül össze a belső űrünk azon összeomlásával, amikor elveszítünk egy hozzánk közel állót. Ezt 12 dalban tárja elénk, amiből hatot már megkaptunk az elmúlt évben, ezzel is törekedve arra, hogy a kiadvány teljes egészben és különálló szinglikként is megállja a helyét. Az anyag már ismert felére most külön nem térnék ki, annak ellenére, hogy van itt pár, akár vizualitásában is méregerős sláger (Nincs árnyék, Senki nincs már ébren, 2359). Ezek az úgymond esszenciális AWS-dalok, tehát lényegében tudjuk, hogy mire számíthatunk: dallamos metalos építkezések, fülbemászó, koncerteken közösen énekelhető refrének, breakdownokba torkolló screamelések, elektronikus átvezetések, mindezek a jelenkor követelményeinek maximálisan eleget téve kristálytisztára csiszolva a gitáros, Brucker Bence keze által.

Aztán ott van az az oldala a lemeznek, ahol a zenekar kicsit kijjebb merészkedik a biztonságot nyújtó saját határain túlra, és nem fél feltérképezni eszköztárát.

Én továbbra is üdvözlöm az efféle törekvéseket – legrosszabb esetben vacak lesz a végeredmény, akkor is ki lehet még kukázni a fals innovációt, és haladni tovább a járt ösvényen. Az AWS esetében viszont szinte kivétel nélkül jól sülnek el ezek a szösszenetnyi reformok, elég csak a címadó fináléja előtti EDM-es bridge-re gondolni, vagy a Csend/élet While She Sleepst idéző gitárszólójára, esetleg a Kilépő közel kétperces, ambientes… öhmm, kilépőjére. De ott van még az egyik kedvenc momentumom az anyagon, a Legyen könnyebb ’80-as éveket idéző szintifátyla, amit egy elegáns szaxizás tesz még ellenálhatatlanabbá, és amire Tomi lényegében rappel (?) egy pár sort – ez utóbbit mondjuk még szoknom kell, valószínűleg neki is.

Ha pedig már felemlegettem az (új) énekest, természetesen nem mehetünk el az ő performansza mellett sem szó nélkül – ha már a legtöbb szempár rá szegeződött, és nincs kiázrva, hogy a legnagyobb nyomás is az ő hátára szakadt. Tamás mindezek ellenére derekasan helytáll, és teszi ezt úgy, hogy alig több mint egy éve volt belerázódni a szerepbe, betanulni a koncertekre a már meglévő dalszövegeket, megírni egy tucat (meg még ki tudja hány) új darabot a lemezre, mindezt pedig életében szinte először teljes egészében magyarul. Ezt pedig szerintem kiválóan abszolválta, a szövegekben tényleg csak nagyon ritkán akad kivetnivaló. Témájukat illetően a konántsem könnyű körülményekhez méltón a mélybe zuhanást, majd onnan felszínre törést, a fel nem adást és a legrosszabb helyzetek ellenére is továbbhaladást járják körbe – mindezt énekelve, ordítva, hörögve, meg ahogy már említettem, néha sebes szócsépléssel a mikrofonba köpködve. Külön tetszenek a társasjátékos metaforák (Fények nélkül, Innen szép nyerni), amik a Kökényes Dániel gitáros ötletén alapuló, tök egyedi mörcsükre utalgatnak, illetve baromi erősnek tartom az utolsó tétel, a 2359 sorait – aminek címe egyfajta utalás is lehet a végítélet órájára -, aminél jobb dalt nem is választhattak volna zárásnak:

A kártalannak nincsen terve, az ártalomnak nem lesz vége,
Kevés vagy hát, de mit tehetnél? Az áradattal nézünk szembe

Az AWS hiába került vissza a Start mezőre, arra ösztökél minket, hogy soha ne adjuk fel, és megéri továbbmenni és küzdeni az álmainkért. Elcsépelt üzenetnek tűnhet ez, de ezektől a srácoktól, azok után, amiken keresztülmentek, ennél özanosabb, magabiztosabb anyagot aligha kaphattunk volna. Így az új lemezt hallgatva baromi nagy kár lett volna értük, ha eldobják mindezt, még szerencse, hogy a bátorságuk és Siklósi Örs szellemisége kivezette őket a szakadékból. Elég közhelyes lenne ide írnom a lemez címét, szóval csak képzeljétek ide, addig pedig én leszedem a tábláról a bábukat és elpakolom a kártyákat a következő megmérettetésig. 8,5/10

Az Innen szép nyerni lemezbemutatója május 25-én lesz a Budapest Parkban, ahol a lemez dalai mellett természetesen felcsendül pár kihagyhatatlan klasszikus is.