Az Architects új száma olyat dörren, mint egy kézigránát

Pár napja már elkezdték teaselgetni, ma délután pedig be is rúgta az ajtót az Arcitects legújabb száma, a Curse. A dal pikantériája, hogy a produceri székben nem más ült, mint a Bring Me the Horizonból a tavalyi év végén kitessékelt billentyűs, Jordan Fish, aki ezek szerint nem sokáig ült otthon tétlenül unatkozva.

Ha azt hiszed, hogy az utóbbi pár Architects-lemezen megfigyelhető „BMTH-sodás” után pontosan tudod előre, milyen lesz, ha még a volt szintisüket is leigazolják, hát tévedsz. A slágeres refrén persze megvan, de billentyűket például alig hallani a dalban, és úgy egyáltalán:

a Curse simán az utóbbi évek legsúlyzósabb Architects trekkje.

Pont úgy könyököl arcon kérdés nélkül, mint anno a Gone With the Wind, és konkrétan kicsivel (fél hanggal) még mélyebbre is van hangolva, mint bármi, amit korábban kiadott a zenekar. A dal címét is kölcsönző tételmondat, a „Heaven came with a curse” is egyértelműen a Lost Forever / All Our Gods’ / Holy Hell időket idézi, a szeletelős breakdown alatt meg tudod, mit hörög Sam Carter? Na most figyelj: azt, hogy

Breakdown!

A decemberi Seeing Redben elsütött ironikus „blegh!” után hajlok arra, hogy ez egy újabb fricska lehet a zenekar dallamosodása miatt rinyálóknak, de igazából mindegy is, az egész dal baromira működik, és kész.

Új lemezről egyelőre nem beszélt a zenekar, az idei naptáruk amúgy is tele van turnédátumokkal, de persze ez még nem zár ki semmit, elvégre ha az elmúlt pár hónapban volt idejük felvenni ezt a két új számot, akkor akár még többre is lehetett.