KoRn – Take A Look In The Mirror

Nyilvánvalóan az Untouchables rossz eladási mutatója is arra sarkallta a csapatot, hogy minél előbb összecsapják a folytatást, így talán az sem véletlen, hogy a lemez szinte minden korábbi hananyagukról tartalmaz elemeket, egy kicsit olyan az egész, mintha a bomlás előfutáraként még összefoglalták volna addigi munkásságukat, ami egyébként egy roppant szórakoztató formában sikerült is. Az előző mondat első felét egyébként maga a zenekar jelentette be az albummal kapcsolatban, ahogy azt sem titkolták előzetesen, hogy egy sokkal nyersebb, a régi időket idéző összeállításra számítson mindenki. Ez utóbbi egyébként szinte példamutató módon be is következett, már hangzás tekintetében is a mocskosság, nyers megszólalás a jellemző, kevés finomkodás hallható a dalokban, miközben azért emlékezetes pillanatokban sem szenvedünk hiányt. Persze ez nem azt jelenti, hogy újra a kilencvenes évek közepét idézték meg, de azért egy értékelhető nyitás volt ez régi önmaguk felé. A lemezt nyitó Right Now és a hozzá készült provokatív animációs klip bivalyerős nyitánya a lemeznek, a basszus pedig szó szerint arconvágja az embert. Igazából Fieldy játékára épül lényegében az egész lemez, miközben a beígért nyers brutalitást leginkább Jonathan előadásmódja támasztja alá. Állítólag a dalok megírása alatt többek között a Cannibal Corpse volt Davisre a legnagyobb hatással, ami egyébként nem feltétlenül kell, hogy meglepő legyen azoknak, akik tisztában vannak a frontember zenei ízlésével. A folytatásban érkező Break Some Off ugyanezen a zaklatott, dühös, tüskés úton halad tovább, sőt a dal második felében minden eddiginél pusztítóbb formában gyúr rá a durvulásra. Jonathan talán összesen nem üvöltött/hörgött ennyit és ilyen durván az Untouchablesön, mint itt az első két számban. Ehhez képest a Counting On Me egy valamivel barátságosabb, slágerérzékenyebb arcát mutatja a zenekarnak, a refrén berobbanása egy igazi libabőrös élmény. A Here It Comes Again és Deep Inside kettőse leginkább az Untouchables világát idézi, az utóbbi keringős témája ráadásul telitalálat, ugyanakkor egyik sem az a kifejezetten kiemelkedő darab. Viszont a féltávnál érkező Grammy díjra is jelölt Did My Time egy rögtön ragadó sláger a javából. Már jóval korábban meg lehetett ismerkedni vele, hiszen a Tomb Raider film második részének népszerűsítse végett videóklip is készült hozzá, ami már júliusban bemutatásra is került Angelina Jolie közreműködésével, de végül a hivatalos filmzene albumra nem került fel.  Érdekes, hogy a fő témája egyébként már az előző lemez idején is megvolt, de az akkori producer, Michael Beinhorn ki nem állhatta, így akkor nem lett belőle végül semmi.

Az Everything I’ve Known nyitótémája azért kicsit megmosolyogtató így rögtön a Did My Time után, a Play Me pedig igazából pont jókor érkezik, hogy egy kicsit a feje tetejére állítsa a dolgokat.  A ’98-as Follow The Leader óta ez az első olyan dal, amiben vendégszereplőt találunk Nas személyében és ezzel együtt visszaköszön a hip hop is, még ha ez a zenei alapot ezúttal annyira nem is érinti. Azért valljuk be egy kissé keszekusza végeredményben öltött testet a közreműködés, és érdemes elindítani a Love and Death Meltdown című nótáját is érdekességképp… Váratlan húzásként a demós időkből került újra elő az Alive, ami némi ráncfelvarráson és módosításon is átesett. Ez is a brutálisabb összképet erősíti, bár egy picit talán fölöslegesen lett négy és fél percesre elnyújtva. A Let’s Do This Now-ban az előző évi kihagyást követően újra előkerül a skótduda is, míg az I’m Done így a lemez vége felé egy már szinte hiányolt klasszikus nagyívű dal. A Y’all Want a Single egy könnyed „fuck off” a lemeziparnak, amit egy igazán frappáns videóval sikerült megtámogatni. Elég jópofa válasz ez egy kiadói kérésre, miszerint szerettek volna egy igazán átütő, hatalmas slágert a zenekartól. Megkapták. A lassan hömpölygő, Issues időkre emlékeztető When Will This End zárja a már megszokott ám ezúttal talán kevésbé hatásos módon a sort, ami után még azért kapunk egy kis ráadást az MTV Iconos Metallica estről a One feldolgozást élőben.

A megjelenést 4 nappal előrébb hozták végül a netre kikerült verzió miatt, és a szokásos kedd helyett pénteken látott napvilágot a korong, így értelemszerűen az első heti eladás nem volt a legfényesebb. Egyébként a TALITM az utolsó az Immortal/Epic kiadásában, valamint az első, amit maga a zenekar producerelt. Összességében elmondható, hogy ugyan nem a legfényesebb csillag ez a KoRn univerzumban, de még így is bőven a jó oldalon foglal helyet. Nem egy kiemelkedő dal kapott helyet a korongon, míg vannak kevésbé maradandó tételek is, de az összhatás, a hangulat még így is meggyőző. Megrögzött rajongók és azok, akiknek nem tetszett az Untouchables világa, minden bizonnyal azért még így is elégedetten hallgatják a mai napig a lemezt, akik pedig eddig sem vonzódtak a zenekarhoz, azok pedig nyilván nem ezzel lettek/lesznek meggyőzve. Hogy az ezt követő eseményekről is ejtsek néhány szót, még 2004-ben kiadásra került egy Greatest Hits anyag, majd 2005 elején Head távozott a bandából. Az utána készült alkotásokról már többször több helyen is értekeztünk, ahogy a gitáros idei visszatérését is elég alaposan kiveséztük, az új zenekaráról nem is beszélve, így aztán végszóként engedjetek meg egy szubjektív véleményt, miszerint számomra ezzel a lemezzel ért véget a KoRn, vagy talán egy kicsit finomabban fogalmazva, ezután átkerült egy másik fakkba, és már csak kevésbé heves érdeklődéssel tartom rajta a szemem/fülem azóta. Viszont még így is több mint dicséretes a tény, hogy még ha nem is végig 10/10 szinten, de sikerült 6 lemezen keresztül megtartani a magas színvonalat, sikerült jó lemezeket írniuk. Mondjuk én nem igazán szeretek rangsorolni, ha KoRn, akkor nálam az első 6 album a favorit és kész! Mindegyiket más miatt szeretem, mindegyikhez más emlékek kötnek. Persze van/volt hogy egyiket jobbnak éreztem, mint a másikat, és persze azért nekem is a jövőre 20 éves bemutatkozó album és a Life is Peachy a top, de én ezt az egész korszakukat nagyon szerettem a kezdetektől, amit a Take A Look In The Mirror zárt le.