A halhatatlanság ábrándja – Heartlapse: Remains

Tracklist:

1. Outro
2. Oneironaut
3. Relic
4. End of the Youth
5. Not Enough
6. Rib Cage
7. Solstices
8. Margins
9. Ghost
10. Cratere

 

Műfaj: metalcore, poszt-hardcore

Támpont: Norma Jean, Birds in Row, Frail Body

Hossz: 28 perc

Megjelenés: 2021. február 5.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Kevés akkora szintlépést lehetett látni mostanában a hazai undergroundban, mint amit a budapesti Heartlapse véghezvitt az elmúlt években. Többször is meg kellett néznünk, hogy ez biztosan az a 2015-ben berobbant alakulat-e, vagy valami egészen más, és ami azt illeti: egyszerre ugyanaz, de mégis más. Na nem mintha eddig kispályáztak volna, de hogy az NB1-ből rögtön a Bajnokok Ligájába ugrottak, arra igen kevesen számítottunk. A váratlan ligaváltás mögött persze sok minden áll, de egy biztos: bármi is történt a srácokkal ebben az időszakban, egy piszok erős, Lost Forever // Lost Together korszakos Architects-vonalról indulva úgy definiálták újra magukat és mentek el a legizgalmasabb irányba, hogy az új albummal nem csak a saját maguk legszebb művét alkották meg, hanem hatalmas felkiáltójelet is rajzoltak a hazai színtér évkönyvébe.

Az immár az egész dalszerzésbe bekapcsolódó új énekes, Luca Broglia és az egygitárosra zsugorodott felállás teljes mértékben reanimálta a Heartlapse csapatát, és bár ez első ránézésre elég radikális megoldásnak tűnt, de nagyon úgy néz ki, hogy a lehető legjobban sült el. A breakdown-tengerről áteveztek a srácok egy kifejezetten zaklatott területre, és egy jóval melankólikusabb, agresszívebb és változatosabb zenekar képét vették fel. A metalcore-os alapokból a különböző stílusjegyek irányába egyre bátrabban felbukkanó kikacsingatások egy felfrissült és egyben rendkívül színes összképet építettek: egyszerre jelen van az elszállós matekozás, poszt-hardcore-os hangulatteremtés és a szaftos, metalos döngölés. A lemez egyik legnagyobb erénye a meglepően kreatív gitárjáték, mely egyik pillanatban még leveri a vesédet (Relic), a másikban már simogat (lásd a Margins midwest emós gitárfutamait). Az elemi erővel pofozó breakdownok helyett az innovatív dallamvezetés az irányadó, és az agyas riffötletek váratlan felbukkanása az egyik legnagyobb meglepetésfaktor. A másik kiemelkedő hozzávaló Luca Broglia sokszínű hangjátéka, ahogy meglepő árnyalatokat hoz minden dalban, tovább erősítve az amúgy is eklektikus hatást, nem beszélve a két vendégénekes, Bokis Balázs (Satelles) és Kovács Gábor (Orion Dawn) szerepléséről. A disszonáns dallamok letargikus feszültsége és a tördelt ritmika hullámzó dinamikája egy percre sem hagy nyugodni, és bár az anyag emiatt igazán sűrű lett, de a szűk fél óránál azért jóval többet is elbírt volna a fülünk. Valami ilyesmit éreztem a Wasted Struggle kiváló tavalyi anyagánál is: pont azért, mert kellően tömény, még rövidebbnek érzem az alapból sem hosszú nagylemezt.

A feszültség fenntartása végett a struktúra színességét sötét hangulattal ellensúlyozzák a srácok, mivel az igazán fontos és mély dolgok mindig a testi, de leginkább lelki fájdalomból táplálkoznak. A boldogtalanság is kell a boldogsághoz, pont ezért a kín fontosabb, mint az öröm, mert valódi és emberformáló. Leginkább ezekből táplálkozik a művészet. A Remains gerincét adó komor és depresszív légkör “az egyén vívódásáról szól, melyet a társadalom peremére szorítva, a közösségből való kirekesztettség miatt érez”. Továbbá az emberi test halandóságát siratja, illetve az öregedés miatt saját magunktól való elidegenedést, ehhez szervesen kapcsolódnak az énekes, Luca maximális igényességgel elkészített grafikái – melyeket a szent emberek konzervált testrészei és a nekik állított szobrok inspiráltak -, illetve a több helyen megjelenő (horror)filmes motivációk (Relic, Hereditary, Antichrst, Midsommar). Ha már a filmes utalások előkerültek, akkor az utóbb említett érzést hazai vonalról leginkább talán a Taxidermia az emberi test halhatatlanságát feldolgozó része bontja ki zavarba ejtő groteszkségével. Régen volt már ennyire erős vizuális kísérete egy hazai csapat aktuális munkájának, de Lucáék itt nem álltak meg, és mindezek mellé nemzetközi elismerésért kiáltó videókat is készítettek.

Minden kétség nélkül állíthatjuk tehát, hogy a Heartlapse nem várt sebességre kapcsolt, és az idei év egyik legnagyobb meglepetését tette le az asztalra. Ha menőzni akarsz a külföldi haverjaidnak, hogy milyen zenekaraink vannak mostanában, akkor a Remainst mindenképpen mutasd meg nekik.  9/10