Ez a színtér egy menedékhely, egy értékközösség – Escalate-interjú

Már sokszor írtunk a veszprémi Escalate zenekar figyelemre méltó fejlődéséről, de a srácok még sosem szólaltak meg nálunk. Épp itt volt az ideje végre kikérdezni a bandát, pláne, ha már jön az első nagylemezük, a Consequences, ráadásul amerikai kiadónál.

Az itthon kevesek által vitt vegan straight edge vonalas hardcore és az old school metalcore metszetében pusztító zenekarnak nyugat- és kelet-európai koncertek is vannak a háta mögött, talán a határainkon túl még népszerűbb is a banda, mint itthon, ezért szeretnénk, ha a srácok hazai pályán is eljutnának a megfelelő körökhöz, mert bizony nagyon megérdemlik. Több külföldi válogatáslemezen is szerepeltek már, a legendás amcsi New Age Records (Strife, Unbroken, Outspoken stb.) friss igazolásaként pedig nem kisebb névvel dolgoznak együtt, mint az Earth Crisis gitárosával, Scott Crouse-zal, így szinte adta magát a helyzet, hogy alaposan kikérdezzük őket. A banda énekese, Mészáros Laci válaszolt az alább feltett kérdésekre.

Bár sokat szerepeltetek már nálunk, személyesen még nem szólaltatok meg, ezért kezdjük a bemutatkozással: mikor és hol alakultatok, és kik a jelenlegi tagok?

Pontos dátumot nem tudnék mondani, de valamikor 2020 elején Veszprémben. Akkoriban szinte minden aktív zenekar egy helyen próbált, így kezdtük el ketten Zidivel ezt a projektet, akivel már korábban is zenéltünk együtt. Később aztán csatlakozott Ákos, Börzsi és végül Bandi is, így lett teljes a kép.

Milyen Veszprém és környéke zenekari felhozatalt tekintve, meg úgy alapból a vidéki színteret hogy látjátok?

Ahogy minden más téren is, zenei szempontból is elég vízfejű ez az ország, Budapestre akkumulálódik a színtér jelentős része. Veszprémben rajtunk kívül talán két viszonylag aktív zenekar van, amiből a nemrég alakult emo/pop-punk bandát, a Szupportot emelném ki. Nem tudom, hogy ez mennyire fog változni a közeljövőben, de az látható, hogy elég nehéz helyzetben vannak a vidéki klubok is, amik próbálják életben tartani a helyi színtereket.

Ha már hazai helyzet: hogy látjátok a magyar undergroundot, melyek számotokra a kiemelkedő bandák itthon, illetve mik azok a jelenségek, amikkel egyáltalán nem tudtok azonosulni?

Általánosságban azért azt mondanám, hogy király ma ennek a színtérnek a részének lenni, talán sokkal inkább, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Kurva jó bandák vannak, sokkal nagyobb összetartás és támogatás, mint bármikor, egymástól zeneileg távolabb álló bandák részéről is, abszolút érezni a „real recognize real” attitűdöt! Számomra kiemelkedő bandák, a Gear, az Exterminating Angel, de nagyon örülök az olyan fiatal bandáknak is, mint a Wheel Bite vagy az Erased. A jelenségek, amikkel nem tudok/tudunk azonosulni: az apolitikusság, vagy úgy általában véve a nihil meg az apátia, a kivagyiság. Ez a színtér egy menedékhely, egy értékközösség.

Talán az egyik legnagyobb elismerés SXE-bandaként, ha megtalál titeket az Earth Crisis gitárosa. Hogy kerültetek össze vele, és milyen volt a közös munka?

Huh, csak teóriáink vannak erre, hahah. Időrendiségét tekintve azt látom a legvalószínűbbnek, hogy valahogy ránk akadt Andy Hurley (a Fall Out Boy, Sect, Racetraitor dobosa, aki emberemlékezet óta vegan straight edge), aki együtt zenél a Sectben Scott Crouse-zal, aki aztán egy nap bekövetett minket Instagramon az Earth Crisis oldalával és a saját, stúdiós oldalával is, ahonnan kaptunk is egy üzenetet, hogy örülne, ha a jövőben tudnánk együtt dolgozni. Kaptunk is az alkalmon, és válaszoltunk neki, hogy pont készülünk egy válogatásra felvenni két számot, nagyon örülnénk, ha ő csinálná a mix és mastering részét. Aztán innen már egyértelmű volt, hogy a nagylemez munkálatainál is lesz kollaboráció. A közös munka zseni volt, annak ellenére is, hogy természetesen online történt az egész. Már az első mix, amit kaptunk, sokkal durvábban szólt, mint amit elképzeltünk, egyből tudta, hogy mire van szükségünk és mi illik legjobban ezekhez a számokhoz. Voltak persze kisebb/nagyobb kéréseink, amiket azért kicsit félve írtam meg egy ilyen gyerekkori hősömnek, de nagyon készségesen segített mindenben, meg elmondta az őszinte véleményét, ahol nem értett egyet és ott tudtunk találni kompromisszumot.

Ha jól tudom ezután (vagy emiatt?) jött az amerikai lemezszerződés, ráadásul a patinás New Age Records kiadóval, akiknél ti vagytok az első magyar zenekar. Mesélnétek erről a sztoriról bővebben?

Hát ezek ilyen szinten nem függenek össze direkten. A sztori onnan indul, hogy már a demotól kezdve az Ugly & Proud bolgár kiadó intézte a megjelenéseket, Nikolaynak nagyon sokat köszönhetünk ezen a téren! Eredetileg úgy volt, hogy itt fog megjelenni a nagylemez is, már csak azért is, mert egy kurva jó közösség kezdett el kialakulni a kiadónál, Európa minden kurrens vegan straight edge bandája itt volt. Niki totál DIY csinálta ezt az egészet, pénzt és energiát nem kímélve, de aztán eljutott egy olyan pontra tavaly, hogy ez már az életének akkora részét emésztette fel, hogy úgy döntött, hogy abbahagyja és másra koncentrál. Úgyhogy részünkről jött az újratervezés.

Csináltunk egy listát kiadókról, akik szóba jöhetnek, illetve ilyen dédelgetett álmok, hogy de jó lenne, ha ehhez vagy ahhoz a rosterhez tartoznánk. Ezen a listán az első helyen a New Age Records volt, ami már 1988 óta aktív és nagyon nagy hatású kiadó a színtérnek ebben a szegletében. Azt tudtuk, hogy Scott sok olyan anyagon dolgozott, ami végül a New Age-nél jelent meg, de nem szerettük volna kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy megkérjük, hogy szopjon már be minket hozzájuk. Ezért összeszedtük a gondolatainkat, hogy ne egy tucat levelet írjunk, amit aztán ki lehet küldeni bárkinek, hanem próbáltuk megfogalmazni, hogy miért is szeretnénk és miért is fontos nekünk, hogy a New Age roster részei legyünk. Nagyjából egy hét elteltével aztán megérkezett a válasz Mike Hartsfieldtől, minden köszönés nélkül, hogy „és aztán mik a terveitek a lemez megjelenése után?” Örömtánc, kölyökpezsgő után tenyérizzadás, hogy na akkor erre is valami értelmes választ kell adnunk, amiben nem színezzük túl a dolgokat, mert mindenkinek azért megvan a saját élete emellett, munkahely stb. Pár levélváltás után aztán megegyeztünk, és mondta, hogy akkor nagy szeretettel várja az albumot és a közös munkát!

Társadalmilag fontos ügyekben eléggé aktívak vagytok, alapból straight edge vegan a társaság. Mióta csináljátok ezt az életformát, és miért tartjátok fontosnak?

Fuh, jó kérdés. Én lassan 15 éve, de a zenekar nagy része is már tíz éven felül jár ebben a sztoriban, és van, aki szinte soha nem folyt bele az önpusztításba semmilyen szinten. Nekünk a hardcore mindig olyan bandákról szólt, akik aktívak politikai ügyekben, és így olyan bandákkal rezonáltunk, akik a straight edge-et is ebből a szempontból közelítik meg, és egy eszköznek tekintik arra, hogy még hatékonyabban tudjanak fellépni a társadalmi igazságtalanságokkal szemben, minden szinten.

Volt egy nemzetközi SXE válogatáslemez, amin szerepeltetek, nemrég pedig egy a gázai harcok palesztin sérültjeit támogató anyagon is rajta voltatok olyan fontos zenekarok mellett, mint a Twitching Tongues, a Stick to Your Guns, a Racetraitor vagy az End. Honnan jött a felkérés, és egyáltalán mit tudnátok elmondani erről bővebben?

A straight edge válogatás a korábban említett Ugly & Proud kiadó utolsó nagy dobása volt, Nikolay hívott fel talán két éve, akkor még azzal, hogy szeretne egy 4-way splitet XVX bandákkal, ami aztán később egy egész válogatássá duzzadt. A Hardcore for Gaza válogatást pedig két nagyon jó barátunk, Ozan (xRISALEx) és Mario (Malignant) rakták össze, akiknek régóta szívügyük a palesztinok elnyomásával szembeni küzdelem. Szerintem a srácok nem aludtak legalább egy hónapig, mire összehozták ezt a brutális felhozatalt, olyan minőségű artworkkel, amit láthattok. Ozan írt rám, amiben leírta, hogy miről is lenne szó, és persze világossá tette, hogy mit vállalunk ezzel.

Kurva könnyű azt mondani, hogy kiállsz dolgokért, amikor olyan dolgok mellett szólalsz fel, amire mindenki bólogat, egyáltalán nem megosztó, nincs tétje. De itt nem ez a helyzet.

Amellett, hogy megkerestek sok zenekart, többször közzétették, ahogy mi is, hogy bárki jelentkezhet, ha részt szeretne venni ebben, ennek ellenére itthonról csak mi kerültünk rá. Ezzel együtt is összejött több mint 120 zenekar, és legutóbbi információim szerint már 8000 dollár fölött jár az összeg, amivel a MECA For Peace szervezetet támogatjuk, akik palesztin gyerekeken segítenek a térségben.

Mint fentebb is látható, a hazai bandák többségétől eltérően sokat beszéltek politikai és társadalmi ügyekről. Nemsokára lesz egy állatmenhelyt támogató bulitok is. Mi az a téma, ami a legkevesebb figyelmet kap itthon, de ti mindenképpen fel szeretnétek rá hívni a figyelmet? Van-e olyan dolog, amiről még nem nagyon volt szó zenekari szinten, de a jövőben szeretnétek vele foglalkozni?

Kiemelném azért a Satellest, tőlük is sok kiállást látok politikai témában, akár a február tizedikei ellendemót a fasiszták ellen, vagy a Food Not Bombs rendületlen támogatását.

Itthon még mindig sereghajtónak számítunk állatjogi küzdelemben. Jó látni, hogy bővül az eszköztár és a támogatás, de mi szeretnénk több direkt akciót látni, mert ez az egyetlen módja annak, hogy azonnal könnyítsünk az állatok szenvedésén és térdre kényszerítsük azokat a kapitalista szereplőket, akik az ő kihasználásukból profitálnak. Ne válasszuk le az anarchizmusról az állatok alapvető jogaiért folytatott küzdelmet, mondván, hogy ez majd hátráltatja az egyéb párhuzamos törekvéseket a társadalmi forradalomra, mert ez nem igaz.

Zenekari szinten foglalkozunk több társadalmi kérdéssel, veganarchista szemüvegen keresztül, illetve pár önpusztítással kapcsolatos „élménnyel”. A Reaction zine következő számában olvashattok majd bővebben a nagylemez egyes számainak hátteréről!

Térjünk kicsit vissza külföldre: elég sokat játszottatok már a hátárainkon túl, mesélnétek egy kicsit az ottani zenei helyzetről? Melyik volt a legkedvesebb helyszín számotokra? Hogy fogadtak titeket külföldön, illetve szerintetek hogy állunk hozzájuk képest hozzáállásban, vagy zenekari felhozatalt tekintve?

Nehéz egy kalap alá venni ezeket az országokat, de úgy tűnik, hogy ott a fiatalabb generáció nagyobb része érdeklődik a hardcore/punk iránt, illetve ezek közül sok az olyan hely, ahol komoly történelme van a radikális baloldalnak, szóval totál máshonnan indulnak neki ideológiailag.

A legkedvesebb helyszín? Hát talán egy döntetlent mondanék Párizs és Szófia között. Kurva sok ember, vad pitek, nagy mosolyok, sok fiatal hatalmas X-ekkel a kezeiken. A fogadtatás már az első turnén felülmúlta minden várakozásunkat, sokan tudtak már pár sort a számokból, amiket üvölthettek a mikrofonba két pörgőrúgás között, hahah. És ez igazából azóta csak még jobb lett. Nagyon jó érzés, hogy pl. Romániában mondták akkor, hogy soha nem zenélt még az országban straight edge zenekar és főleg nem vegan straight edge. Na most azóta konkrétan van egy vegan straight edge kollektivájuk, és egy növekvő straight edge színterük. Bulgáriában is azóta összeállt két kurva jó straight edge banda, de nagyon várjuk már, hogy újra találkozhassunk a cseh, francia és belga haverokkal is, akik töretlenül viszik és gazdagítják a helyi színtereket.

A hazai színtérre visszatérve, szerintem zenekari/zenei szinten nagyon jól állunk, abszolút oda merném rakni a korábban említett bandákat bármelyik nagyobb hardcore fesztiválra a világon és az embereknek leesne az álla. Úgy gondolom, hogy a hozzáállással sincs gond, nagyon hasonló, mint bárhol máshol, de persze, ahogy feljebb beszéltük, azért máshol a politikai szerepvállalás hangsúlyosabb.

Már nagyon közel van az első nagylemezetek megjelenése. Lehet már tudni a pontos megjelenési dátumot?

Ezt még mi sem tudjuk, hahah. A lemezek február végére elkészülnek fizikailag is, szóval reményeim szerint Mike valamikor akörül közzéteszi az egész anyagot online.

Ha már új album: milyen irányt visztek ezúttal, meg alapból van valami átfogó koncepciója az egész lemeznek?

Volt olyan terv, hogy csinálunk egy concept lemezt, de aztán ezt elvetettük, mert pont akkoriban jelent meg egy nagyobb zenekarnak egy ilyen kislemeze, és nem szerettük volna, hogy ránksüssék, hogy csak emiatt csináltuk. A lemez végül így is elég kohézív lett, kicsit talán több melankóliával, mint eddig, de legalább annyi breakdownnal. Szeretünk játszani ezekkel a kontrasztokkal, amiktől még nagyobbat basz, aminek basznia kell!

Mik a jövőbeli tervek? Klipet terveztek csinálni, vagy egy újabb válogatáslemezes szereplés nincs képben? Lesz lemezbemutató turné, új merch satöbbi?

Klipet egyelőre nem tervezünk, a Jesus Piece is elég sokáig kibekkelte nélküle, hahah. De már tervben van a következő EP felvétele, amivel többféle tervünk is van, de konkrétumot még nem tudnék mondani.

Kicsit hányatott sorsú lett ez a lemezbemutató turnészervezés, de igen, márciusban körbevisszük majd a véres kardot pár nyugat-európai városban, ahol még nem jártunk. Erre készülünk új merchcsel is, amik totál mások lesznek, mint amik már most is elérhetők előrendelésre a New Age Records oldalán, de ezeket is beszerezheti majd bárki Európában a Coretextől vagy a House of Devarishitől!

Az Escalate-et legközelebb február 3-án, a Reaction fanzine buliján lehet megnézni olyan zenekarok mellett, mint az Exposeur, a The Vernal, a Gear, illetve a pozsonyi Scary Sight és az osztrák Dice Throw. Minden további infót az eseménynél megtalálsz.