2016. augusztus 20.
2013-ban egy slágercikkben nagyot nevettünk azon, ahogy a Normandie pofátlanul lenyúlta a Shadow Moses riffjeit a Bring Me the Horizontól. Most 2016 van, a Bring Me the Horizon elkezdett pop- és alternatív rock-szerű, tipikusan stadionokhoz és nagyfesztiválokhoz illő atmoszférájú zenét játszani. A Sempiternal és a That’s the Spirit mondhatni félelmetes irammal futtatta be a csapatot, a rajongótábor „kinyílt”, és a brit banda szépen átlépte a határait. Az imázsuk pedig tényleg azt szavatolja, hogy nagyon sok fiatalt tudnak megszólítani. Az is biztos, hogy ez nagyon sok zenekarnak – és egyben régi rajongónak – nem tetszik, de egy másik tényezőről is kell beszélni: vannak olyan csapatok, akik lehetőséget látnak a Bring Me the Horizon sikerében. De nem úgy, hogy esetleg felküzdve magukat a ranglétrán elmennek velük turnézni, hanem úgy, hogy mindazt, amit látnak a brit zenekartól – kicsit pofátlanul és bűntudat nélkül – lemásolják. Azért valljuk be: a Sempiternal hangzása bárhogy is nézzük, egyedi volt, ezt bontogatta tovább a That’s the Spirit is. Ezt lenyúlni nagyon szembetűnő.
Most pedig itt van ez a Bad Omens nevű csapat, akik a Sumerian Records gondozásában tegnap megjelentették a debütáló nagylemezüket. Fogalmunk sincs, hogy miért nem foglalkoztunk eddig ezzel a csapattal, pedig még májusban kidobtak egy olyan gyöngyszemet The Worst in Me címmel, amire először azt hittük, hogy rosszul hallunk, esetleg nem a BMTH adott-e ki valami B-oldalas dalt. Az énekes nem csak a hangjában (tiszta énekében, ordításaiban, énekstílusában és még hanglejtésében is!) másolja Oliver Sykest, hanem még a külsőségekben is, az ember azt hinné, hogy mintha Oli kisöccse fogott volna mikrofont. A nyilvánvaló zenei nyúlásokról pedig egy egész bekezdést lehetne írni, egyszerűen hihetetlen (természetesen a YouTube-kommentekben ki is vannak többen akadva).
A klipes The Worst in Me mellett belinkeljük a fiúk tegnap megjelent self-titled nagylemezét is. Emésztgessétek, ha van kedvetek.
