2013. február 11.
Az NSK-olvasók között az egyik legnagyobb kedvencként számon tartott The Ghost Inside ismét új klippel jelentkezett, de az olyan közönség kedvenc csapatok mellett se mehettünk el, mint a Kvelertak vagy a Silverstein új videója. A napokban persze a szupersztár Muse is új mozgóképpel jelentkezett, ami black metalos vonatkozása miatt igencsak nagy port kavart, továbbá befutott a napokban adott koncertje jegyében az új Slash, az elmaradt koncert jegyében az új Billy Talent és a közelgő koncert jegyében az új Cult Of Luna videó is. Az Eskimo Callboy nem meglepő módon egy Skrillex-feldogozással támadt, míg például a Shattered Skies és a Red egy extra hosszú videóval kedveskedik a technikás / rádióbarát zenék kedvelőinek. Egyszóval van itt minden, ahogyan azt már megszokhattátok a kérdés csak az hogy a te ízlésedhez kik álltak a legközelebb? A lista: The Ghost Inside, Red, In Hearts Wake, Feed The Rhino, For All Those Sleeping, Silverstein, Ancient VVisdom, Diamond Youth, Billy Talent, Omnium Gatherum, Beartooth, I See Stars, Kvelertak, Muse, Shattered Skies, Slash, Tilian, Coheed And Cambria, Cult Of Luna, Starkill, Eskimo Callboy.
A metalcore parasztabbik ágának nagy varázslója, a The Ghost Inside újabb klippet forgatott a Get What You Give című albumhoz, de míg az Engine 45 esetén a dallamos hardcore rajongóit és az Akela-fanokat célozták meg, addig a The Great Unknown videójában a tavalyi lemez egyik legnagyobb energiabombája találkozott egy roppant igényes koncertklippel, hogy kart karba öltve folytassák útjukat Smaragdváros felé, hogy ottani rajongóikat is extázisba kergessék. A videó megtévesztő, de a magyar koncertlátogatók biztosak lehetnek benne: a srácok nem gokartozással és jet skízessel töltik napjaikat, hanem a hangszerek kíméletlen nyüstölésével, hogy még egy szép, kerek topmodellfenéknél is feszesebb legyen a játék. (BG)
Nemrégiben látott napvilágot a Red legutóbbi nagylemeze, a Release The Panic, amely annak ellenére is nagy sikereket ért el már most, hogy közel sem hozza azt a minőséget, amit a legtöbben vártak tőle. Persze a marketingcsoport már azelőtt rengeteg dalrészlettel, dalszöveges és félhivatalos klippel próbálta felcsigázni az emberek érdeklődését, mielőtt megjelent volna az album, ám végül elkészült a címadó dalhoz a rövidfilmbe ágyazott imidzsklip, amibe látszik, hogy sok pénzt öltek, az pedig más kérdés, hogy erre a számra érdemes volt-e ennyit áldozni. (JB)
A dallamos metalcore egyik legújabb felfedezettje az ausztrál In Hearts Wake, akik legutóbbi lemezükkel (no meg annak köszönhetően, hogy egyik számukban Winston McCall is tiszteletét teszi) sikeresen betörtek a köztudatba. Ezt a sikert úgy néz ki klipekkel pecsételik meg, hiszen a Loreley (The Lovers) már a harmadik hivatalos videója a srácoknak, amelyben főként a bandát láthatjuk , no meg szép tájakat és egy rövidke történetet, amely nem lett túlkomplikálva, de legalább nincsenek benne könnyek és szomorkodás, ahogy az általában megy az ilyen körökben. (JB)
A Feed The Rhino zenéjét nehéz lenne egyetlen jelzővel elintézni, akad itt minden a keményebb stílusokból eredő ritmusoktól, a lágyabb énektémákig. A ’Tides’ című szerzemény a csapat tavaly megjelent The Burning Sons nevet viselő albumáról érkezett. A hangulatos és érdekes tételhez ráadásul korrekt képi világot sikerült megálmodniuk, így egy kötelező klip benyomása helyett sokkal inkább egy hangulati pluszt jelentő alkotás marad meg az emlékezetünkben. (FB)
A Fearlesss Records egyik legnépszerűbb fejőstehenének számító, idehaza annyira nem ismert For All Those Sleeping friss videóját akarva-akaratlanul is a Kvelertak új klipjével kell összehasonlítanunk elvégre mind a kettő esetében a zenészeket helyettesítő gyerekek kerültek a középpontba. Ebben az esetben egy negyedikes iskolai tehetségkutató keretin belül adják elő a srácok az szemfényvesztően jól összevágott Mark My Words című dalukat a nemrég megjelent Outspokenről. (BK)
A Silverstein új klipjéhez jobb kísérőszöveg talán nem is kell, mint a friss nagylemezhez írt méltató kritika. Aki még nem látta eddig az új felállást (Neil Boshart ment, Paul Marc Rousseau jött), azt talán érdekelheti ez a vegytiszta imidzsklip, de nyilván sokkal érdemesebb a zene miatt elindítani a youtube videót. A dal remek, a szponzoroktól kapott hangszerek szépen látszanak, gitárral nagyot ugrani meg úgy tűnik még mindig legalább olyan menő, mint játszani rajta. (BG)
Az Ancient Vvisdomnak nem lehet könnyű dolga akkor, mikor klipötletekkel kell előállniuk, hiszen elég nehéz olyan videót kitalálni ehhez a zenéhez, ami illik hozzá, viszont nem nevetséges. Az új album (egyébként elég gyenge) címadó dalához végül egy fekete-fehér imidzsklipet forgattak, amit az képes eladni, hogy van egy átható ’80-as/’90-es évek hangulata – meg persze az, hogy az énekes hitelesen csúnya. Lehet, hogy csak azért, mert az Opposition sokkal jobb dal volt, de az ahhoz forgatott gyönyörű videóval azért nem tud versenyezni. (JÁ)
Aki nagyon allergiás a FIDESZ-re, annak valószínűleg nem ez lesz a kedvenc Diamond Youth klipje, hiszen az új EP címéhez passzolóan a videóban nagyjából minden narancssárgára festettek (lehet persze kötözködni, hogy pont a zenekar ruházata maradt ki), és így forgattak egy koncertklipet a magukat nyilvánvalóan nagyon jól érző rajongóikkal. A banda továbbra is nagyon szereti a Weezert és a Foo Fighters-t, és nem szereti magát komolyan venni, ami rendben is van, mégha inkább jópofák, mintsem viccesek. (JÁ)
A Billy Talent is a zenekart középpontba állító videót készített, de egy kicsit olyan érzésünk lehet, hogy a megközelítés egyfajta paródiáját látjuk. Egyrészt, mert amíg mondjuk a TGI új klipjében látható beállítások kreatívnak tűnnek és kihangsúlyozzák a dal mozgalmasságát, addig itt a kamera néha már fájóan hülye helyekről veszi a zenészeket (pl. mikrofon belseje), ráadásul ezzel a klippel kapcsolatban a dinamizmust egyáltalán megemlíteni is nevetséges. Benjaminék úgy tolják, mint a nyugdíjasok, illetve mint a szedatív drogoktól elgyengült kezű nyugdíjasok, utóbbi forgatókönyv magyarázatot adna arra is, miért tűnik a dobos Aaron felhőtlenül elégedettnek, hogy egyáltalán eltalálja a bőröket. (BG)
Az 1996 óta töretlenül haladó Omnium Gatherum idén (egész pontosan február 25-én) fogja megjelenteni ötödik nagylemezét Beyond címszó alatt a Lifeforce gondozásában. A svéd dallamos death metal fogat az alábbiakban a The Unknowing képében igyekszik meghozni az érdeklődők kedvét az album beszerzésére, ami a videó szempontjából kellően jól sikerült, noha az egyes tagok fejét néha idegesítően közelről mutatják, de a végeredményből ez nem vesz el. (BK)
A négytagú Beartooth legénysége is új videoklippel jelentkezett az elmúlt héten, melyet főként az első koncertjük felvételeiből ollóztak össze. A képsorokon többek között az a Caleb Shomo vehető szemügyre a frontemberi poszton, akit korábban a sokat vitatott Attack Attack! kötelékében tudhattunk. Azt minden esetre pozitívumként könyvelhetjük el, hogy ez alkalommal mindenki letett a hajvasalók használatáról – bár azért így is belecsempésztek a zenéjükbe némi tiszta éneket, kötelező jelleggel. Nektek mi a véleményetek a végeredményről? (FB)
Igazi felpezsdülést hozott az uborkaszezon idején az I See Stars és Ronnie Radke (Falling In Reverse) története, ugyanis Ronnie absztinens életmódja nem volt összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy turnétársai néha fűhöz nyúlnak, így kicsapta őket a turnéról, amely végül egy egész Blikk-címlap minőségű sztorit eredményezett. A Sumerian Records egyik legtöbbet vitatott bandája most azonban új videójával hívja fel magára a figyelmet, amelyben ugyan semmi extrát nem láthatunk, de arra jó, hogy megmutassák mindenkinek, hogy ők nagy partit tudnak csinálni élőben is, úgyhogy sajnálhatjuk, ha még nem volt hozzájuk szerencsénk. (JB)
A Kvelertak eddig nem okozott csalódást a klipjeivel, és úgy tűnik, ez a hamarosan érkező új albummal sem változik majd meg: a Bruane Brenn c. dalhoz ifjú rajongóik segítségét kérték, akik előbb egy lakókocsiban nyomják a norvég metal’n rollt, majd betörnek a Kvelertak próbatermébe, és egy mágikus bagolysisak segítségével őrületes koncertet adnak nyolcéves rajongóiknak. Aranyos, ötletes, de sajnos nincs benne vérevés, így nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. (JÁ)
Az, hogy egy Muse klipben több a corpsepaint, mint a Kvelertak videójában, nem csak fura, hanem rossz döntés is volt Bellamy-éktól: hasonló ahhoz, mikor eldöntötték, hogy a Supremacy egy jó dal, és felteszik az új lemezre. A videóban blackerek szörföznek, deszkáznak és úgy általában élik egy átlagos kaliforniai fiatal nyári mindennapjait, amit biztos viccesnek szánt a kontraszt miatt a video rendezője, de azon kívül, hogy jól néz ki, nem lett az (bizonyára hozzá csak a black metalos poénképek jutottak el, a gyilkosságok és templomégetés emléke már nem). Arról meg inkább nem is szólunk, hogy amit Matt Bellamy, korunk egyik leginkább ünnepelt énekese művel a mikrofon mögött a dal második felében, az bőven kínos. (JÁ)
Mélyre hangolt gitárok, szaggatott ritmizálás, ambient effektek a háttérben – természetesen egy újabb djent irányzatot jól ismerő, és egyben művelő zenekarról beszélünk. A Shattered Skies ráadásul nem is igen tekinthető kispályásnak, ugyanis ők nyerték meg annak idején a got-djent.com közönségszavazását is – az ivászat mellett úgy látszik ebben sem rosszak ezek az írek. A 2011-ben megjelent Reanimation EP után ez évben egy teljes értékű nagylemezzel tervezik tovább növelni rajongótáborukat. Erről a korongról érkezett most a ’15 Minutes’ című tétel, valamint a hozzá készült videoklip. (FB)
Slash napokban adott budapesti koncertje minden bizonnyal az esemény szervezői számára is kiemelkedően jól sült el, amit tovább fokozott (a Vörös Gábor jegymizérián túl) a napokban megjelent élő felvételekből összevágott videoklip az Anastasia című dalhoz. Az Apocalyptic Love egyik legerősebb tételéhez készült mozgókép azt hiszem kiválóan adja vissza azt, hogy miben lehetett része azoknak a szerencséseknek, akik ott lehettek az Arénában. (BK)
Rengeteg zenész van, akik úgy érzik, hogy ők egy darab szarnál többet érnek szólóban, a dalaikat író zenészek nélkül, és úgy tűnik, hogy a Tides of Man korábbi, és a Dance Gavin Dance jelenlegi énekese, a Saosinba is pletykált Tilian Pearson is erősíti ezt a sort. Sokat elmond erről a dalról, hogy nem csak Jonny Craig, vagy Tyler Carter önálló produkciói verik toronymagasan ezt a popzenei förmedvényt (a video igazi iparosmunka a „giccses popklip” nagykönyvének szabályai szerint), de bátran meghallgathatunk utána egy Justin Bieber dalt is, a színvonal akkor is emelkedni fog. Persze a srácnak senki se merte megmondani, hogy a hangja ennyire „lecsupaszítva” (persze effektekbe újraöltöztetve) még akkor is az idegesítő kategóriába esne, ha zseniális dallamokat találna ki hozzá, hát még ebben a formában, így március 19-én Material Me címmel albumot fog kiadni. (JÁ)
Az ünnepeket követően szabadságra mehettek a kliprendezők, ugyanis még a szokásosnál is több a szutyok imidzsklip, a Coheed and Cambria pedig megfejelte a dolgot azzal, hogy kiválasztották új lemezük leggyengébb dalát, és forgattak hozzá egy semmitmondó és szó szerint szürke videót. Persze a lemezről, ami amúgy sokkal jobb, mint amit ez a klip illetve dal elárul róla, jövő héten érkezik kritikánk, hangulatjavításként hallgassátok meg a korong egyik húzónótáját, mely már korábban kapott egy szöveges videót. (BG)
A Cult Of Luna gárdája elé már sok-sok éve, mondhatni a bemutatkozó lemezüket követően rendkívül magasra nyúló elvárásokat állítottak a poszt-metál szerelmesei, melyet a svédek eddig csaknem minden egyes alkalommal képesek voltak megugrani, sőt még feljebb is tornászni. Nincs ez másképp az idén megjelent Vertikal esetében sem. Alighanem nyugodt szívvel illethetjük olyasfajta jelzőkkel, melyeket csak az igazán kiemelkedő alkotások esetében szoktunk elismerő bólintások közepette előkotorni a fiók mélyéről: precízen összerakott dalok, a jól sikerült monumentalitás, és olyan lehengerlő hangulat, melyet bizonyára sokáig nem felejtünk. Természetesen a ’Passing Through’ című szerzeményhez készült videoklip igen hamar képes megteremteni a kellő atmoszférát lassan hömpölygő, szürke képsoraival. (FB)
A Century Media mostanában meglehetősen furcsa politikát folytat már, ami a friss igazolásokat illeti: gondolok itt többek között a Starkill szerződtetésére. A heavy és power elemekkel tarkított (death) metal fogat az alábbiakban mutatta be második nyilvános dalát érkező debüt anyagáról. A már most meglepően nagy népszerűségnek örvendő csapatnak nem kifejezetten örültek a kiadó rajongói, de a Fires Of Life talán a műfaj kedvelői számára így is nyújthat kellemes perceket. (BK)
A német Eskimo Callboy, amiről még az átlagos I See Stars rajongó is tudja, hogy ott van a világ tíz legrosszabb bandája közt, feldolgozta Skrillex és Benny Bennassi kétéves dubstep-slágerét. Mivel zenében két negatívból nem lesz pozitív, ezért ennyi elég is erről a dalról, amihez ezek a jól öltözött és tehetséges fritz fiatalok koncerten forgattak klipet. Mi a magas jegyárral vagy az ügyes vágással magyaráznánk azt, hogy nem látni a zenekar felé repülő üvegeket és paradicsomokat, főleg annak fényében, hogy ha a Nickelbacket és az Eddát anno megdobálták, akkor rájuk konkrétan lőni kellene az arányok megtartása végett. Jó feloszlást, és minél hamarabbi eltűnést kívánunk nekik. (JÁ)
