August Burns Red – Rescue & Restore

Idén lett 10 éves a modern metalcore egyik leghíresebb képviselője, az amerikai August Burns Red, akik az évek alatt a Solid State Records egyik „legidősebb” bandájává váltak, ezzel együtt pedig a kiadó legnagyobb pénzeszsákja lett a pennsylvaniai ötösfogat. Ez ugye azt is jelenti, hogy kétévente ha törik, ha szakad, nekik lemezt kell produkálniuk (a karácsonyi és egyéb extra kiadásokról nem is beszélve), mert a felvevőközönség még mindig óriási létszámban van jelen. Valószínűleg ennek a kényszernek itta meg a levét a két évvel ezelőtt kiadott Leveler is, amely messze a banda legmegosztóbb kiadványa lett, ám mivel nekik is, meg a fejeseknek is meg kell élni valamiből, így a menetrendszerint érkező Rescue & Restore megjelenése előtt jogosan tehettük fel magunkban a kérdést, hogy lesz-e még energiájuk valami olyat mutatni, amely nem küldi őket egyenesen a süllyesztőbe?

Ez a kérdés már csak azért is aktuálisnak számított, mivel maga JB Brubaker, a csapat szólógitárosa jelentette ki, hogy a metalcore egy unalmas műfajjá vált a kiszámíthatósága miatt, és többet akar kihozni a zenéjükből, mint egymásra dobált breakdownok és popos refrének egyvelege. Azután jött a rémisztgetés, hogy a Leveleren is fel-felbukkanó nevetséges népzenei motívumok is erősen befolyásolni fogják az albumot, mely elég indok lenne ahhoz, hogy minden metalcore-rajongó összeszedje az összes August Burns Red-relikviáját, begyújtsa a tábortüzet a panel aljában és könnyek közt elégessen mindent, ami ehhez a bandához köti. Attól, hogy ő nem 18 éves már, a rajongók nagy része igen, akik kifejezetten szeretik ugyanazt a dolgot hallani más csomagolásban, és a nagyobb változások általában csak negatív reakciókat váltanak ki belőlük. Ezt valószínűleg mindenki tudta, aki a lemez hangzásának kialakításában szerepet vállalt, így a progresszív kísérletezgetés helyett megülték a lanyhulni látszó hullámokat és kiadták a következő ugyanolyan ABR-albumot…

…ami már az első másodpercekben beletapos az ember arcába, és végre megint úgy érezhetjük, hogy érdemes ezt a bandát hallgatni. A kicsit Oh, Sleeper-ízű kezdés a Provisionben hihetetlenül fel tudja pörgetni az embert, majd ebben a számban el is lőnek mindent, amit a Rescue & Restore tartogat(hat) a számunkra: feszített tempós riffek, rövid, de hatásos szólók, remekül eltalált leállások. Ez utóbbi teszi igazán naggyá ezt az albumot, hiszen annak ellenére, hogy sok számban hallunk különféle stílusidegen hangszereket, ezek ízlésesen lettek elhelyezve és nincs afféle „rumbatöközz bele a brékdáón közepébe, hülyegyerek” utóíze egyik dalnak sem. Ezzel két olyan dolgot is sikerült kiszűrniük, ami a Levelert a vesztébe vitte: a dalok hosszú idő után sem válnak unalmassá, és ha lemezegységről teljes mértékben nem is beszélhetünk, de a számok végre nem esnek szét, így nem jutunk oda, hogy csak a kedvenc nótá(ka)t hallgatjuk újra és újra. A dallamos éneket szerencsére még mindig nem erőltetik, de a vokálfronton történt újítás is kellően pozitívnak számít, hiszen Jake érzelmes(nek szánt) szövegelései is elérik a kívánt hatást, és egyáltalán nem ütnek el az album hangulatától. Ami még külön kiemelendő, hogy ebben a környezetben is képesek voltak relatíve változatos dalokat összerakni, és karaktert adni az egyes nótáknak, így nem kell annyit küzdenünk, hogy „befogadjuk” a lemezt.

Az August Burns Red köztudottan keresztényi üzenete erőteljesen visszaköszön a dalokban, bár inkább egyfajta pozitív, reményteli világképet formálnak meg, amelyben tudnak reálisak is lenni, ettől lesznek inspirálóak a dalszövegek a „megtérsz vagy meghalsz” mentalitás helyett. Ezzel összhangban készült el a remek borító is, amely egyszerűsége ellenére is gyönyörűre sikerült. A hangzás nem annyira éles és pattogó, mint amit eddig megszokhattunk, ám idővel hozzá lehet szokni a kicsit dörmögősebb megszólaláshoz, ami egyébként még mindig hibátlan.

A rajongók tehát megkapták, amit szerettek volna, ám nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy ez még mindig ugyanaz a kiszámítható, sablonos metalcore zene, amit 8-10 éve hallunk tőlük. A nagy ígérgetések ellenére még mindig nem tudtak továbblépni a rajongók által felépített korlátokon, és emiatt válik mégis kicsit üressé és kiégetté az egész. Félreértés ne essék, ahogy a Texas in July a legutóbbi lemezével, úgy ők is képesek voltak kihozni a maximumot a műfajból, de ezen a csonton már egyre kevésbé lehet rágódni, és tényleg szükség lenne azokra a lépésekre, amelyek előre mozdítanák a stílust (már ha léteznek ilyenek). Emiatt lesz ez is „egy újabb ABR lemez a sorban„, mintsem az életpályájuk megkoronázása, de a lejtőről képesek voltak visszatérni és már ez is igencsak nagy teljesítmény. Kiváló alkotás tehát a Rescue & Restore, amely ugyan az örök fanyalgókat most sem fogja meggyőzni, de azok számára, akik a Leveler után egy kicsit csalódtak a bandában, ez egy remek bizonyíték, hogy még mindig van szufla a srácokban. 7,5/10