August Burns Red – Messengers

Tracklist:

01. Truth of a Liar
02. Against The Ropes
03. Back Burner
04. The Blinding Light
05. Composure
06. Vital Signs
07. The Eleventh Hour
08. The Balance
09. Black Sheep
10. An American Dream
11. Redemption

Műfaj: metalcore

Támpont: As I Lay Dying, Parkway Drive, Texas In July, For Today

Hossz: 48:11

Megjelenés: 2007. június 19.

Kiadó: Solid State Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

„Clear a path, Stand aside. We’re carrying the torch now: There’s no stopping us.” Bizony, a nyitó Truth Of A Liar refrénje habár önfényezésnek tűnhet, jól mutatja, hol áll az August Burns Red ma. A metálkór nevű betegség megfertőzte a metál nagy részét, s most önmagát emészti. Ma már minden második banda lenyalt frizurával és unalmas breakdownokkal akar hírnevet szerezni. A pennsylvaniai August Burns Red viszont azon kevés metalcore csapatok egyike, akikre 5 év múlva is emlékezni fogunk. Amit a Messengers-en hallunk, az kőkemény agresszív metalcore, matekos ízekkel a lehető legélvezetesebb formában, megfűszerezve vallásos témákkal, így még anyáink sem mondhatják, hogy elfajulunk. Pedig dehogynem, és mennyire élvezzük!

Az August Burns Red keresztény jelzője az angolul nem tudó srácoknak csak annyit jelent, hogy koncerten birkabél helyett keresztekkel dobálóznak, hisz az instrumentális rész olyan kemény, hogy a Sátán is összefossa magát ijedtében. A számok itt nem csak technikás zúzások, végre igazi személyiségük van, hangulatuk és mondanivalójuk. A zenében megtalálunk mindent, amitől a metalcore az, ami, mégsem érezzük, hogy kópiát hallgatnánk. A nyitó Truth Of A Liar egy felejthetetlen riffel nyit, valami hihetetlen erővel és dinamikával, amely már önmagában elég lenne a dominanciájuk elismerésére, ám még csak most kezdtük! Az olyan tételek, mint a nyers energiát megzenésítő Back Burner, vagy a sötétebb, kolosszális Black Sheep bizonyítják, hogy a srácokat nem minden alap nélkül tekintem a metalcore jövőjének. Adam D (Killswitch Engage) helyett most Tue Madsen (Himsa, Ektomorf, Hatesphere) ült a produceri fotelben, aminek köszönhető a kissé sötétebb, keményebb hangulat. Ezen felül új vokálos van, Jake Luhrs, de én ezzel akkor szembesültem, mikor olvastam, hiszen a hangszíne roppant hasonló az előző tagéhoz, igaz, annál jóval sokszínűbben használja azt. Tehetséges srác, de azért ismerjük be: amit szeretünk az ABR-ben, az a zene. Matt Grenier olyan őrült módon veri a cineket és a tamokat, mintha az élete függene tőle, a két gitáros, JB és Brent pedig könnyedén végigszambázzák a bundokat, olyan harmóniákat és kemény riffeket hozva, amik a legnagyobbaknak is becsületükre válna. A hangzás pöttyet letisztultabb és metálosabban szól, ami kifejezetten jól megy ehhez a durva zenéhez. Azonban a lemez legnagyobb erőssége egyben a gyengesége is: akármennyire is odavagyok a srácokért, bizony a lemez végére elfáradok. Nem ártott volna egy lassabb tétel a közepe-vége fele, vagy valami instrumentális átvezető, mert ez bizony pöttyet sok. Másrészt kiváncsi vagyok, következő alkalommal merre viszik a zenéjüket, mert ha a következő lemez is annyira hasonló lesz, mint ez a Thrill Seekerhez, az már visszaüthet. Az August Burns Red azok zenéje, akik komolyan veszik a metalcore-t, hisz komplexitása és agresszivitása nem kedvez egy kezdő fülének. Az edzett hallgatók viszont egy új kedvencet avathatnak a srácok személyében. Habár nem hibátlan, a Messengers nálam elég erősen Év Lemeze esélyes. A borító és a nyitó idézet igazat szól: immár a fáklyásokat követi a metalcore színtér. Ámen! Érdemjegy: 9/10.