2023. december 1.
A lassan másfél évtizede működő Orient Fall sosem volt a legaktívabb hazai zenekarok egyike, de amikor leraktak valamit az asztalra, azt mindig komolyan kellett venni – olyannyira, hogy első nagylemezük, a 2015-ös Fractals és legutóbbi EP-jük, a 2020-at nyitó Contrast Is What Keeps Us Together egyaránt az éves toplistáink élén végezte. Most pedig közeleg a prog metal/djent-banda következő dobása, egy újabb négyszámos EP, ami 2024-ben fog megérkezni, és ma egy friss klipes számmal vezetik fel – ez a Disassociate.
Az alábbi klippremier mellé ki is kérdeztük a zenekar énekesét, Ráth-Buzás Krisztiánt, hogy az elmúlt pár évben mi minden történt a bandával, illetve hogy mit lehet eddig tudni a közelgő, egyelőre címtelen kislemezről.
Lassan négy éve, hogy megjelent a legutóbbi négyszámos EP-tek, ami szintén egy hosszadalmas folyamat eredménye volt. Mi okozza ezeket a nagy időközöket az Orient Fall életművében? Mennyire hátráltatta a mostani anyag elkészültét a covid?
A válasz kétirányú. Egyfelől mi olyan zenekar vagyunk, aki lehetőség szerint csak akkor szólal meg, ha van is mondanivalója. Most van. Másfelől az ötünk közti dinamika és a sors folyása közötti összjáték úgy látszik, olyan munkatempót eredményez, ami kívülről nézve könnyen minősíthető lassúnak, noha belátjuk mi is, hogy akarva-akaratlanul tényleg jellemző ránk ez a négyéves ciklikusság. Egyúttal hozzátartozik a történethez az is, hogy
minket nem nyomaszt a befutás feltétlen szükségességének béklyója és a streaming algoritmusok szülte optimális teljesítés kényszere, mindez pedig felszabadító.
A legtöbb mai zenekar kényszerűen pontosan úgy zenél, ahogy a piacoptimum előírja azt számára, mert ez „a siker kulcsa”. Abszolút nem kívánok efölé helyezkedni, csak azt mondom, hogy mi anno is a legjobb tudásunk szerint írtuk a dalokat, és ez ma sincs másképpen. Én büszke vagyok arra, ami 10 éve megjelent és arra is, amit ma adunk ki.
A másik kérdésedre válaszolva pedig a COVID egy absztraktabb értelmezésben jól jött számunkra, külön-külön új életszakaszba léptünk: a magénéletben házasságok köttettek, gyermekek születtek, de mindenek előtt felnőttünk. Jó lehetőség volt ez nekem is a mából visszatekintve, hogy számot vessek az életemről és szembenézzek azzal, aki vagyok. Végső soron erről szólnak az új dalok.
Mit kell tudni az új szingliről, a Disassociate-ről és annak hátteréről?
Az egyén életútja számtalan stációt rejt magában, melyek közül van egy kiemelt fordulópont, amikor is elválik a vágy a szükségtől és a kettő közötti distinkció eszköze az a minden emberben fellelhető belső iránytű, mely képes dekódolni annak a ráció mentén paradoxnak tűnő metafizikai jelenségnek az üzenetét, melyet ma sorsként hivatkozik a köznyelv. Nem akarok előreszaladni, de
az EP egy folyamatot fog bemutatni, mely a hit megtalálásáról szól.
Itt az esetleges félreértések elkerülése végett jelzem, hogy a hit nem egyházi vagy hétköznapi értelemben vett vallási konstrukció. Ezek külön fogalmak. Hogy mi a hit számomra, azt majd a soron következő dalok megjelenésével fedném fel, ugyanis a Disassociate az én elmúlt 3 évem történetének első állomása, mely arról szól, hogy milyen volt számomra az említett fordulóponton történő áthaladás.
Vajon milyen szembesülni azzal az emberrel, aki igazából vagy, szembenézni azzal, amitől mindig féltél?
A válasz az alagútba való belépés előtt, azaz egy korábbi nézőpontból semmilyen tekintetben sem értelmezhető vagy elképzelhető, viszont a túloldalról visszatekintve már-már megmosolyogtatóan triviálisnak tűnik. Az alagúton történő átkelés, azaz a legbelső félelmeiddel történő szembenézés magányos és gyötrelmes folyamat, mely során a dal címének megfelelően milliónyi darabokra szakadsz szét. Olyan, mint egy féreglyukon (szingularitáson) történő áthaladás, és bizony az én teátrális lelkemnek ez hozta el a kegyelmet. Hálás vagyok érte. Senkinek sem kívánom, de mindenkinek ajánlom.
A dal ha műfajilag nem is, de a maga kompaktságában, tömörségében mindenképp meglepő húzás az Orient Falltól. Most is az a helyzet, mint anno a Malthusian Protocolnál, hogy lényegében a lemez intrójára készül a felvezető videó?
Izgalmas párhuzam. Azt nem mondanám, hogy intró, mert mi teljes értékű dalként tekintünk rá, mely tökéletes felvezető a második single kapcsán a történetmesélés szempontjából. Egyúttal jelzem előre, hogy az a soron következő dal már szerintem zeneileg – vagy ahogy te fogalmaztál: „műfajilag” – is meglepő húzásnak minősíthető. Egy megint másik szerzemény, amit írtunk még, például még ennél is sokkal rövidebb, de úgy éreztük, hogy a Disassociate gondolatiságához ez a szélvész, fájdalmas és szanaszét dobáló érzés dukál, miközben megvan az az élményed végig, hogy ennek ellenére mégis jókor vagy jó helyen.
A klipet a Cineast stábja készítette – miért pont ők? Hol és hogyan zajlott a forgatás?
Alapvetően barátomat, Szabó Leventét (Perfect Pill) kértem fel a rendezői szerepre, akiről tudtam, hogy eddig csak az alázata és a szerénysége fogta vissza abban, hogy megmutassa a világnak, mennyire tehetséges a kamerák másik oldalán is. Itt kapcsolódott be a mesébe Szombath Máté (Cineast), aki Levi régi barátja, és miközben én csak kapkodtam a fejem, nemcsak az derült ki, hogy mennyire tehetséges operatőr és mennyire rendes ember, hanem egyben fantasztikus minőségben el is készült ez a videó, ami miatt mindkettejük irányába nagyon hálásak vagyunk.
Volt egy ötletem, hogy ott, ahol a Fractals fizikai példányait készítettük, egy barátom, Halász Iván nyomdájában, egyszer mindenképp szeretnék csinálni egy klipet, mert különleges hely számomra és egyszerűen valamiért kötődőm oda. A klip ott kapcsolódik össze a mondanivalóval, hogy szerettük volna azt érzékeltetni, hogy egy ilyen akár szentnek minősíthető pillanat, mint ez a fentebb említett „áthaladás” is, az ember életében olyan tulajdonsággal bír, amikor az egyén képes belátni a függöny mögé és más döntéseket hozni, mint korábban.
A mesében az „alkimista”, akit két idősíkon is látunk (Jancsó András, Kiss Benjámin) a korai The Devil Wears Prada-videók hangulatát tükröző tevékenykedések közepette, a háttérben is látható régi rádiók között fiatalon befog egy jelet, melyet korábban soha nem hallott. Onnantól kezdve a hős életében ennek a jelnek a dekódolása a cél, melyet különböző misztikus eszközökkel próbál meg értelmezni és végül formává önteni, hogy a végén a nyomdában megszülessen egy afféle magnum opus, mely születésének pillanatában egyúttal lényegtelenné is válik, akkor, amikor a tükörbe nézve a kezdet és a vég a bejárt út által egy pontban olvad össze. Érdekesség, hogy a háttérben látható villámok for real ott voltak, ugyanis elképesztő vihar volt aznap éjjel, amikor a videó készült.
Milyen új hatások értek titeket a Contrast’ megírása óta? Lesz valami plot twist az új anyagon, vagy inkább az eddigiek logikus folytatása?
Én a hatások szempontjából azt tudnám mondani, hogy a hatás maga a „hazatérés”. Szerintem mindannyiunk életében
az új zenei inspirációk teljesen természetes módon háttérbe szorultak, arra figyelünk, ami a szívünknek fontos és első helyen az inspirál minket: a csönd többet tanít, mint a zaj.
Ezzel együtt meg a metalzene nem éli a virágkorát, itthon jóformán halott, és akikre azt tudnám mondani, hogy metal – azaz azt teszik, amiben kompromisszum nélkül hisznek -, szépen lassan teljesen köddé válik. Mi pedig amúgy sem éreznénk jól magunkat az üres popdalok torzított gitárra történő áthangszerelése közben, de ez egy természetes folyamat, nincs vele baj. A ciklus majd hoz újra dagályt.
Hogy lesz-e plot twist? Szerintem lesz. Az EP tartalmaz legalább egy olyan dalt majd, ami szerintem tálcán kínál olyan megoldásokat, amiket még senki nem hallott tőlünk, de egyúttal azt is mondom, hogy nem csak racionális, hanem egyszerre irracionális folytatása a Contrast’-nak az új EP a maga 4 dalával. Amennyire áthatotta az előző lemezt a szorongás és a gyűlölet, meghökkentő ezt mondanom, de abból egyenesen következik az új EP-n számunkra a hazatérés élménye. Nem titok, az új dalok a hitről szólnak.
Jellemzően olyan banda vagytok, akiknél egymásnak adják a kilincset a vendégénekesek. Ezúttal is várható valami kollab?
Ez talán túlzás: most megnéztem és összesen 7 közreműködést tudhatunk magunkénak, ami amúgy 30 megjelentett dalból talán sok, talán nem, ezt mindenki döntse el maga. Mindenesetre az új EP-n – bízom benne, nem lesz szomorú senki – nem lesz hagyományos featuring jelen állás szerint, de egy női kórussal készülünk.
Utoljára 2019 nyarán játszottatok élőben, a következő buli pedig jövő februárban lesz. Mekkora kihívás egy ekkora szünet után újra színpadképes formába hozni a zenekart? Embert próbáló meló, vagy simán megy, mint a biciklizés?
Az első koncert hétfőn kerül bejelentésre, mely valóban február elején várható számtalan fantasztikus zenekar oldalán a Dürer Kertben. Tavasz óta próbálunk, és szerintem nem megy rosszul. Négy év szünet az sok dobolásban, gitárban és üvöltések terén is, de szerintem menni fog. Az biztos, hogy játszunk régi-új dalokat, szóval érdemes lesz eljönni aznap.
Mik az OF tervei nagy vonalakban 2024-re?
A februári koncertig mindenképp szeretnénk még egy új dalt megjelentetni és utána tavasszal kiadjuk az EP-t. Terveink szerint mindegyik dal kap valamilyen vizuális támaszt és biztosan szeretnénk még pár koncertet. Hogy mi várható ezután, egyelőre övezze titok.
Címlapfotó: Szabó Levente
Koncertfotók: Lányi Kristóf
