2021. február 5.
A Heartlapse megalakulása óta figyelemre méltó és ékes színfoltja a hazai színtérnek: a srácok már a 2015-ös debütálásukkal igen magasra tették a lécet, amit folyamatosan megugrottak, sőt emeltek is. Kiadványról kiadványra újultak meg, mutatva, hogy ők bizony az itthoni élmezőnybe tartoznak. Most pedig megérkezett az első nagylemez, a Remains, ami az eddigi legkiforrottabb, legváltozatosabb, legtechnikásabb és legkomorabb anyaguk. Feltűnik rajta két vendégénekes is, Bokis Balázs a Satellesből és Kovács Gábor az Orion Dawnból.
A lemezpremier mellé készült egy interjú is, a kérdésekre Egyed Péter dobos és az olasz származású énekes, Luca Broglia közösen válaszolt.
Luca az Afterimage EP írása közben szállt be a zenekarba, de ezt az anyagot már teljesen együtt írtátok. Valamint Dávid, az egyik gitárosotok kilépett. Ez miben befolyásolta a dalszerzést? Hogy született meg a Remains?
Rengeteg változás történt az Afterimage megjelenése óta a zenekarral. Az az időszak egy újabb fordulópont volt életünkben, ugyanis Luca csatlakozása után rengeteg új ötletünk volt, de sajnos nem igazán tudtuk, hogy ezekből hogyan alkossunk egy egészet, illetve hogy milyen irányba haladjunk tovább. Az Afterimage egyfajta kísérletezés volt számunkra. A volt gitárosunk, Dávid számunkra egy pótolhatatlan személy, így miután kilépett, úgy gondoltuk, hogy egy gitárossal folytatjuk tovább. Ez nemcsak az élő produkcióra volt hatással, hanem nyilván a dalszerzés folyamatára is. Igazából mindkét problémát sikerült áthidalnunk nélküle.
Az elmúlt két évben keményen dolgoztunk azon, hogy egyaránt fejlesszük saját hangzásvilágunkat és a dalírás folyamatát. Ez éppúgy igaz a stúdiómunkálatokra is. Sokat kísérleteztünk és csak kis lépésekben haladtunk előre. Biztosra akartunk menni, hogy az új anyag stílusban és hangzásban is olyan legyen, mint amilyet megálmodtunk. Igazából nincs bevált módszerünk a zeneszerzésre. Néha közösen kezdünk hozzá egy-egy szám megírásához, néha pedig otthonról hozott ötletek alapján fogunk hozzá a munkához. Végül minden dal a próbateremben nyeri el végleges formáját. Fontos megjegyezni, hogy a Remainsre a kezdetektől úgy tekintettünk, hogy a rajta hallható dalok egymással szoros kapcsolatban, együtt alkotnak egészet.
Kimondottan változatos és kontrasztos a lemez. Több műfaj keveredik benne: hol elszállós, hol döngölős, hol matekos. Milyen érzelmek hatottak rátok? Miről szól a Remains?
Rengeteg különböző zenei irányzat hatott ránk és ezért nem is szerettünk volna csak egy stílushoz ragaszkodni. A Remainsen hallható dalok inkább hangulatban kapcsolódnak egymáshoz, mintsem stílusban. A lemezen elsősorban sötét és melankolikus témákon keresztül mutatjuk be az emberi test hanyatlását és azt fájdalmat, amit a saját testünktől való elidegenedés elkerülhetetlen folyamata okoz (ez lehet fizikai értelemben vett fájdalom, de lehet lelki is). A legfőbb kérdés az, hogy a végén mi marad az érzésekből és az érzelmekből? Mi a mi igazi örökségünk?
Ezenkívül a dalszövegek az egyén vívódásáról szólnak, melyet a társadalom peremére szorítva, a közösségből való kirekesztettség miatt érez. Nevezhetjük konceptlemeznek, hiszen a témáját előre definiáltuk. Ellenben mégsem az, ugyanis az instrumentális részeket ösztönből, a saját érzéseinkre hagyatkozva hoztuk létre.
Hol és ki készítette a felvételeket?
Ami a felvételeket illeti, több próbálkozás is történt. Végül az általunk, a próbatermünkben rögzített anyag nyerte el leginkább a tetszésünket. A dobokat, a gitárokat és az éneket ott rögzítettük, ami ugyancsak kihívás volt, hiszen körülöttünk szinte folyamatosan zenekarok próbáltak és a termek közti áthallás állandóan problémát okozott. A keverést is házon belül oldottuk meg. A mastert pedig Kackstädter Péter készítette.
Az intróban kinek a hangja és mi hallható? Miért az Outro címet kapta?
A mozifilmek mindig is inspiráló hatással voltak ránk. Az idézet Lars Von Trier Antikrisztus című filmjéből való, mely a bánat és a veszteségek témakörét boncolgatja. Ezek a gondolatok nagyon közel állnak a Remainsen feszegetett témákhoz. Az album bevezetője azért kapta az Outro elnevezést, hogy ezzel is utaljunk a Remains címre és arra, hogy valami meghatározhatatlan véget ért és mi maradt belőle.
Rendkívül kidolgozott és szép a borító. Kinek az agyszüleménye és ki készítette? Mit ábrázol?
Az utóbbi időben Luca szoftveres 3D-modellezéssel kezdett el foglalkozni. A borító elkészítése során az album koncepciójához ragaszkodva a régmúlt idők ereklyéiből (szent emberek konzervált testrészeiből, a nekik állított szobrokból, valamint a hozzájuk kapcsolódó zarándokhelyekből) merített ihletet. Jó példa erre Andre Gretry zeneszerző története, akinek szívét egy bronzszoborban őrzik a Leige-ben.
A hazai színtér két fontos zenekarának frontembere is közreműködik a lemezen. Miért rájuk esett a választásotok?
Megtiszteltetés számunkra, hogy mindketten közreműködtek a lemezen. A Satelles tagjaival közeli barátok vagyunk és imádjuk azt az energiát, amit a közös koncertek során együtt élünk át. Mondhatni természetesnek vettük, hogy bevonjuk Balázst az egyik számunkba. Úgy gondoltuk, hogy az ő nyers és erős hangja tökéletesen illene az egyik dalunkhoz. Végezetül sikerült hozzáadnia azt a pluszt, ami még hiányzott. Gábor pedig csak egyszerűen a mi egyik személyes kedvencünk a hazai szintér énekesei közül. Nagyon szeretjük az Orion Dawn legutolsó lemezét, rengeteg inspirációt kaptunk tőlük, szóval mindenképp be akartuk vonni őt is.
Már két hazai szinten magasan kiemelkedő klipet is kiadtatok előzetesként. A Solsticesről már meséltetek, kérlek titeket, utólag mondjatok valamit a Relicről is! Illetve terveztek még képanyagot a közeljövőben?
A legutóbbi két videó forgatása élményekkel teli és szórakoztató volt, de nagyon sok időt és energiát belefektettünk, úgyhogy most egy darabig nem tervezünk újabbat készíteni. A Relic című számunkhoz forgatott videó ötletét a francia művész Oliver de Sagazan művei adták. Úgy formáltuk át őket, hogy azok illeszkedjenek a dal alapkoncepciójához, ahhoz a kényelmetlen érzéshez, amit az ember az öregedés során a saját testétől való elidegenedés miatt érez. A színészi játék többnyire improvizáción alapult. Réka és Levente nagyszerűt alakítottak, de nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy újból bevállalnák-e. Igazi szenvedés volt számukra lemosni azt a sok agyagot és mocskot a forgatás után.
A Solsticeszel viszont szerettük volna egy kicsit feldobni a hangulatot és egy teljesen más koncepció mentén elindulni. Egy olyan ötlettel kellett előállnunk, amit a szigorítások ellenére is meg tudunk valósítani anélkül, hogy egy karanténvideót készítettünk volna a saját webkameráinkkal (szerencsére úgy néz ki, hogy ez a trend már véget ért). Végül sikerült megmutatnunk azt, hogy mit éltünk át az utóbbi időben (lényegében azt, amit az emberek nagy többsége). Például aggodalmat és magányt, de ironikus módon, önmagunkon gúnyolódva.
