Idea Implant: interjú és dalpremier

Sziasztok! Kérlek, foglaljátok össze pár mondatban a zenekar eddigi legfontosabb állomásait, történetét!

Fiatal, 19–20 éves debreceni gyerekek vagyunk. 2007 nyarán alakultunk, hogy négyen jó barátok, Nagy Gábor (ének-gitár), Pozsár András (basszusgitár-vokál), Szabó Erik (dob) és jómagam, Berényi Vince (gitár) együtt zenélhessünk. 2010 szeptemberéig négy kislemezt vettünk fel, változó stílusban és minőségben, melyen jól tükröződik „zenei érésünk”. A két legutóbbi korongot (The Echoes of Tomorrow és New Equilibrium), a gyulai No Silence Stúdióban készítettük Simivel. 2010 decemberében csatlakozott hozzánk Mester Mór jó barátunk, aki az elektronikáért felel.

A zene nekünk a legjobb szórakozás, amit csak el tudunk képzelni Jól érezzük magunkat együtt, és néhány konfliktus ellenére a 4 év alatt egy tagcsere sem történt. Az együtt eltöltött idő alatt sok klubkoncerten játszottunk, többnyire Kelet-Magyarországon és Budapesten, valamint néhány nyári szabadtéri fesztiválra is eljutottunk, mint a Campus fesztivál vagy az Azfeszt. Nehézséget jelent(ett) korunk és a pénzhiány, ami a koncertezéshez szükséges, főleg fuvarozás terén, hiszen sajnos legtöbb helyen még a benzinpénzre való se jön össze a borsos bérleti díjak és a csekély nézőszám miatt. De hát elvégre nem is evégett csináljuk. Reméljük, hogy a nem sokára napvilágot látó EP, az Unseen Thorns hoz némi áttörést.

Hogyan értékelitek a 2011-es működéseteket, miért volt számotokra igazán fontos és emlékezetes ez az év?

Kicsit passzív volt ez az év zenélés terén a továbbtanulás miatt. A legfontosabb dolog Mór belépése, és ezzel egy új hangszer megjelenése volt. Nagyon sok új ötlet jött, és ezért nagyon termékeny volt ez az év dalírás terén. Szintén ki kell emelni a studiózást, hiszen augusztus óta dolgozunk a számokon és nagy kihívás volt, amit nagyon élveztünk.

Az új EP-tek, az Unseen Thorns a No Silence falain belül került rögzítésre Gyulán. Milyen tapasztalataitok vannak Simivel, hogy telt a közös munka, és mennyire vagytok megelégedve a végeredménnyel?

Az új EP számait teljes egészében otthon rögzítettük. Így bár a minőség elmarad attól, amit Simi igazából nyújtani tud, viszont sokkal több időnk volt a munkálatokra. Az előző kislemezeket átlagban 3–4 nap alatt rögzítettük, ez esetben pedig több mint 3 hónapot dolgoztunk, persze jó néhány szünettel, hiszen a zenekarból ketten Pesten tanulnak, így sokszor nehéz volt megfelelő időpontot találni a felvételekre időhiány miatt. Azonban így lehetőségünk volt addig finomítani mindent, amíg a nekünk legjobban tetsző eredményt nem kaptuk.

Simi a keverést és a maszterelést végzi. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött ezen a téren (a Till We Drop és a The Southern Oracle–lemezek hangzása világszínvonalú), és szerintünk ez a mi anyagunkon is érződni fog. Az egyedüli nehézség a távolság volt. Nem volt lehetőségünk leutazni Gyulára, így hát az egyeztetés leginkább telefonon és interneten keresztül ment, ami lassította a munkát, de Simi nagyon készséges és lelkiismeretes volt. Ez úton is szeretnénk megköszönni a segítségét! Az EP teljes, öt dalból és pár meglepetésből álló anyaga 2012. január 1-jén fog napvilágot látni, de előtte még jó pár számot elérhetővé szeretnénk tenni az oldalunkon.

Az ország keleti felében is elindult néhány éve egyfajta forradalmasító mozgalom annak tükrében, hogy mennyi friss banda mutat fel kurrens hangzású kiadványokat (Aetrigan, Hanoi, Orion Dawn). Szerintetek ti mivel tudtok igazán kitűnni, és hogyan szerveződik ez a színtér, milyen gócpontjai vannak és mennyire vagytok közeli viszonyban más zenekarokkal?

Hála Istennek, kezd pozitív irányba elmozdulni a színtér, és a helyi zenekarok mindent megpróbálnak, hogy életben is tartsák azt. Ki kell emelni a This Is Bihar! koncertsorozatot, mely leginkább a Hanoi törekvéseinek köszönhetően (róluk legutóbb itt írtunk – a szerk.) egyre több és több magyarországi és külföldi zenekart vonultat fel Debrecen színpadjaira.

Jó viszonyt ápolunk a környék zenekaraival, sokukra barátként tekinthetünk, mint például a debreceni Aetriganre (róluk pedig itt – a szerk.) és az előbb említett Hanoira (néhányan fel is fognak tűnni a közelgő EP-n), a nyíregyházi Orion Dawnra, a berettyóújfalui HopeToBelieve-re, vagy akár a hajdúszoboszlói Testify zenekarra. Segítjük egymást, ahogy csak tudjuk, promózzuk a másikat, illetve koncertszervezés terén is igyekszünk összefogni. Amivel kitűnhetünk, az talán az, hogy nincsen konkrét stílusunk, megpróbálunk nyitottnak lenni mindenre. Itt lehet még említeni az elektronika „helyénvaló” használatát, amit semmiképpen sem szeretnénk túlzásba vinni.

Az új, nálunk debütáló dalotok Old Wounds címre hallgat: mit érdemes tudnunk a szerzeményről, miről szól a szám, és miért ezt osztjátok meg először?

Az Old Wounds a továbbhaladásról, a megbékélésről, az elmúló emberi kapcsolatokról szól egy egyre kevésbé emberi világban. Része továbbá egy átfogóbb narratívának, ami mind az EP egyes számain, mind a tervezett későbbi kiadványokon végigvonul. Ezt a dalt osztottuk meg először, mivel úgy érezzük, ez tükrözi jelenlegi zenei irányunkat a legjobban.

Hogy látjátok, kik voltak rátok a legnagyobb hatással, kik azok, akik zenéjéből a legtöbb inspirációt merítitek?

Mindannyian különböző zenéket hallgatunk, így a klasszikusabbnak mondható műfajok épp annyira fellelhetőek a zenénkben, mint a modernebb irányzatok. Közös kedvencünk, a sajnos nem régen feloszlott Alexisonfire, ami nagy hatással volt ránk, és lényegében kiragadott minket a pop-rock zene világából.  Szerencsére azért vannak még olyan remek előadóművészek, mint Bódi Guszti, vagy Dögös Robi, akikre felnézhetünk!

Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?

A jövőre nézni szeretnénk lehetőségeinkhez mérten koncertezni, amennyit csak lehet és távolibb pontokra is eljutni. Nyárra, ha minden jól megy, az Emptiness Booking segít nekünk megszervezni egy pár állomásos közép-európai turnét, ami hatalmas élmény lenne mindnyájunknak. Ezen kívül rengeteg ötletünk van, legalább tíz szám „áll raktáron”, amit nagyon szeretnénk rögzíteni a közeljövőben.