Propagandhi – Failed States

Tracklist:

01. Note to Self
02. Failed States
03. Devil's Creek
04. Rattan Cane
05. Hadron Collision
06. Status Update
07. Cognitive Suicide
08. Things I Like
09. Unscripted Moment
10. Dark Matters
11. Lotus Gait
12. Duplicate Keys Icaro (An Interim Report)

Hossz: 36:59

Megjelenés: 2012. szeptember 4.

Kiadó: Epitaph Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A kanadai Propagandhi a világ egyik legmegbízhatóbb zenekara: több mint 25 éves pályafutásuk során képtelenek voltak rossz lemezt kiadni, a politikai célzatú punk rock és egyéb ágazatok szimbólumaivá váltak. A NOFX-es srácokkal pedig kéz a kézben (és egymásnak dalokban odaszólva) sétáltak be a punk történelemkönyvébe. Ráadásul a Failed States képében a meglehetősen lassan dolgozó zenekar rálépett a gázpedálra is, hiszen a kilencvenes évek Fat Wreck/Epitaph aranykorszaka óta nem fordult az elő, hogy három év alatt elkészüljenek egy sorlemezzel. Sőt, David Guillas belépése óta (Supporting Caste) pedig az egyik legkönnyebben szerethető dallamos hardcore zenekarként tündökölnek, a thrash alapú riffek egy egészen új színt vittek a csapat zenei repertoárjába. Még szép, hogy az egykori Fat Wreckes szakítást követően immár a testvér Epitaph Records nyújtotta a kiadáshoz a szerződést. Mi pedig nem győzünk elégedettek lenni, mert ismét nem okoztak csalódást.

Miközben tíz emberből kilenc biztosan a punk rock klasszikus Today’s Empires, Tomorrow’s Ashes című anyaggal azonosítja a zenekart, fontos leszögeznünk, hogy a Propagandhi mindig is több volt egy szimpla punk rock döcögésnél: kemény, odamondós szövegek a harc, a tettre szólítás oltárán, remek témák és stílusok összejátszása az őszinteség minden sarokpontjával. A hangkeresés náluk a kortárs NOFX-féle punk rocktól és egyben a levedlett deszkás punktól (How to Clean Everything; Less Talk, More Rock) a dallamos hardcore csúcsponton át (Today’s Empires, Tomorrow’s Ashes) a melankolikusabb kiállásig (Potemkin City Limits) tartott folyamatosan. S immár David Guillas hathatós segítségével a Supporting Caste után immár második alkalommal értelmezik a punk rockot a dallamos hardcore/thrash rifftenger erdejében. Már elmúltak azok az idők, amikor a Punk in Drublic (NOFX csúcspont) megrázta a színteret (deszkás punkban egyaránt), s az egészen a Linoleum-ra felhúzott dallamos punk (rock) azonosította a Fat Wreck hangzást 1994-től, s így pl. a No Use For A Name zenei közegét is. A Propagandi már nem ennek a hullámnak a követője (amely a 2000-es években is kitartott pár lemez erejéig), viszont öröm hallani, hogy a csapat ennek ellenére továbbra sem felejtett el zenélni.

A Failed States szerencsére a Today’s Empires, Tomorrow’s Ashes sokszor újragondolt dallamos hardcore-ja alapján készült, felduzzasztva a dalokat több ízben is thrash tételkörrel, ami kb. olyan szinten teljesít, mint a Supporting Caste akkoriban meglepő újdonsága, csak kicsit progresszívabb gitártémákkal (Rush szeretet). A Potemkin City Limits lassabb (melankolikusabb) témáit idéző Note To Self (amely az egyik legösszetettebb dal, amit valaha írtak) intrója után felismerhetjük, hogy a zenekar úgy építkezik, hogy tudatosan, s immáron hatodik alkalommal megingathatatlanul lépjen az arcunkba minden korábbinál keményebben. Nem vesztegetik az időt, egymást érik a jobbnál jobb dalok: a címadó akkora Téglás Zoli-érás Pennywise, hogy öröm hallani, a Devil’s Creek, a Hadron Collision, a Cognitive Suicide vagy a Less Talk, More Rock dalhosszátlagát hozó Status Update pedig garantáltan leszedi az ember fejét, s a többi dal is inkább tart a “jó”, mint a “közepes” jelző felé. Valahogy nem igazán szándékozik kikopni belőlük a rájuk jellemző düh, sőt még emeltek is a téten. Természetesen a radikális (balos gondolatmenetű) punk nem is hivalkodik mással, a Propagandhi pedig sosem volt híres arról, hogy a bilibe lógatná a kezét. A Failed States által felvonultatott thrash metalos punk/dallamos hardcore egyveleg pedig még inkább jelzésértékű: a srácok látens módon, minden korábbinál fémesebben közvetítik többek között a politikai aktivista Noam Chomsky államellenes „tanait”  is (aki mellesleg a anarchoszindikalizmust sem vetette meg). Nem is olyan meglepő az új kiállás, a srácok immár olyan bandák bakelitjeivel díszítik a falukat, mint a Sacrifice, a Razor, a Slayer, az Iron Maiden, a Megadeth vagy a progresszív oldalról közelítő Rush, interjúk tucatjaiban tulajdonítanak szerepet a hatásaiknak, s egyéb hasonló bandáknak. Jól elsült ritmusváltások, a korábbinál elvontabb gitártémák, a Supporting Caste banda számára innovatív vázát lefölöző komplexitás, feszes dalok és riffek: ez a Propagandhi 2012-ben. Hatodik alkalommal sem voltak képesek hibázni, bátran ott állnak idén a Pennywise mellett. Kötelező kör az évben. 8/10