Kifogástalan talajgyakorlat – Comeback Kid: Heavy Steps

Tracklist:

1. Heavy Steps
2. No Easy Way Out
3. Face the Fire
4. Crossed (ft. Joe Duplantier)
5. Everything Relates (ft. JJ Peters)
6. Dead On the Fence
7. Shadow of Doubt
8. True to Form
9. Inbetween
10. Standstill
11. Menacing Weight

Műfaj: hardcore punk, dallamos hardcore, crossover thrash

Támpont: Cancer Bats, Madball, Strung Out

Hossz: 32 perc

Megjelenés: 2022. január 21.

Kiadó: Nuclear Blast Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A kanadai Comeback Kid tipikusan azon zenekarok egyike, akik soha nem csináltak vállalhatatlan lemezt, de még csak önmagukhoz képest közepesen vacakot sem, mégis voltak pillanatok a munkásságukban, amikor mind mi, a hallgatók, mind pedig ők is érezték, hogy nem igazán találják a helyüket, és ez talán nem kristálytisztán az, amit át akarnak adni a közönségüknek. Gondolok itt pl. a 2017-es Outsiderre, ami a címének 100%-ig megfelelve kissé kívülállóként hatott a srácok diszkográfiájában. Félreértés ne essék, az a lemez szerintem egy jó cucc, de az új kiadó, a sterilebb hangzás, a kicsit metalosabb megoldások mintha minimálisan kizökkentették volna a csapatot azt illetően, hogy nekik miről is szól ez az egész hc dolog, illetve miért is csinálják azt, amit. Az a kevés rosszmájú, akiknek ez nem nyerte el a tetszését, természetesen el is határolódott a bandától a továbbiakban, azóta pedig eltelt majdnem négy és fél év, megannyi koncert, fesztivál, plusz még egy világjárványnak is a végét(?) járjuk, és itt is van a Heavy Steps, ami páros középső ujjat mutat a fanyalgóknak az egyszerű-de-nagyszerű receptúrájával.

A CBK srácai is keresztülmentek a “karanténlemez” elkészültének az összes fázisán: a dalok elszigeteltségben íródtak, az ötletek az interneten utaztak egymáshoz, a srácok csak stúdiózásnál találkoztak először, a lemez késett, és igen, náluk is ez a négy és fél év a legnagyobb idő, ami két kiadvány közt eltelt. Ugyanakkor míg mások főleg a kísérletezésre és az addig megvalósítatlan ideák előtérbe helyezésére fordították ezt a kényszerszituációt, addig a srácok főként azon agyaltak, hogy rohadtul hiányzik nekik az élőzene, a koncertek, a tombolás, a kapocs a banda és a közönség közt, és úgy en bloc a hardcore életérzés. Ezért aztán ennek az új lemeznek ízig-vérig kompromisszummentes hc-úthengernek kellett lennie, olyan dalokkal, amikkel aztán oda lehet b*szni, ha ez az egész véget ér. Ezt pedig teljes mértékben hozza is a Heavy Steps. Ahogy Andrew Neufield, a zenekar énekese a Rock Soundnak adott interjúban fogalmazott:

Ezek vagyunk mi, ahogy magunkat adjuk.

Az album a maga 11 dalával és félórás játékidejével az alap hardcore-elvárásoknak maximálisan eleget tesz, és ami a legfontosabb: szórakoztat. Persze a Comeback’ életpályája sem pusztán játék és mese, ugyanúgy fel-felbukkannak a pályájuk során a társadalmi és politikai igazságtalanságokat feszegető tételek, de a Heavy Steps egy jóval pozitívabb hangvétellel próbálja elénk tárni, hogy az élet szar, de ez nem ok arra, hogy otthon a sarokban sírdogálj. Elég csak egy pillantást vetni a lemezhez készült klipekre, tisztán látszik, hogy a srácok abszolút nem veszik komolyan magukat. És hogy milyenek a dalok? Tömörek, velősek és irtózatosan fülbemászóak. Nincs az az isten, hogy az első négy tétel (Heavy Steps / No Easy Way Out / Face the Fire / Crossed) ne legyen a setlist díszes tartozéka! Két vendég is, mondjuk úgy, hogy megbújik a lemezen, igazából ha nem lenne odaírva, hogy melyik számba segítenek be, önmagunktól fel se tűnne. Az egyik a Gojira torka, Joe Duplantier, aki a már említett Crossedban kajabál egy-egy sort, a másik JJ, aki így elsőre nem mindenkinek lehet meg, mert ez a hip-hop projektjében használt művészneve, de ha utána biggyesztjük, hogy Peters, akkor már levágós lehet, hogy ő bizony a Deez Nuts frontembere. A vele közös Everything Relates címe megint egy egyenes utalás, ugyanis a szám vége előtt van egy kiállás, aminek következtében ugyanaz a három hang pendül meg, mint a Deez Nuts 2017-es Binge & Purgatory lemezének intrójában. Nem hinném, hogy ez egy véletlen lenne, inkább egy nemes gesztus. A Dead on the Fence óriási Metallica worship, a Standstill meg elmehetne Andrew másik zenekara, az alternatívabb hangvételt képviselő Sights & Sounds egy izmosabb B-side-jának. De ami a legfontosabb, minden dalnak megvan a lemezen a saját egzisztenciája, egyik se lóg ki, együtt alkotnak egy betonvastagságú, határozott összképet.

A winnipegi srácok megmutatták, hogy nem kell őket félteni az elkallódástól, és bármikor vissza tudnak szökkenni a gyökereikhez, ha egy kicsit meg vannak nógatva – főleg, ha ezt egy világjárvány teszi. A Heavy Steps ékes példája annak, miért ez a zenekar a modern hardcore egyik megkerülhetetlen ékköve, és hogy milyen az, amikor pár tetovált, jó fej, bulizni még mindig akaró arc nem rejti véka alá az igazi valóját és azt nyomja, amit a szívük diktál. A Comeback Kid – mint mindenki más is – egy olyan úton halad tovább előre, ahol bármikor beomolhat a lábunk alatt a talaj, de most már ez az, ahogy élünk, és ez nem szabhat gátat annak, hogy magunkat adjuk és azt csináljuk, amit szeretünk. Ez a Heavy Steps története. 9/10