A sötétben lángol egy rohadó rendszer – VLKN: First Sparks of Eternal Decay

Az elmúlt évet kissé csendesebben, visszahúzódva töltötte a VLKN, hogy idén egy újabb árnyalatát mutassa meg a saját hangzásának. A budapesti crust/d-beat-banda persze több fronton ugrott neki a kihívásoknak, aminek az egyik legnagyobb eredménye, hogy a First Sparks of Eternal Deacy című lemez digitális terjesztését a legendás brit kiadó, az Earache Records (Napalm Death, Morbid Angel, Carcass stb.) vállalta el. Ez már alapjában óriási dolog, és jól mutatja, hogy ha egy ilyen kaliberű kiadó rábólint a dologra, akkor ott valami egészen jó anyag készült el, és hát valóban: a VLKN is fölpakolta magát zeneileg egy olyan polcra, ahonnan végre egész Európa belátható.

Eddig alapvetésnek tűnt, hogy a VLKN a crustosabb, kvázi dallamosabb végéből fogja meg a hardcore vonalat, és nem túl gyakran bajlódik mindenféle határfeszegető megoldásokkal, ám a srácok ebben is újítottak, és talán a leginkább illeszkedő alműfaj felé téve egy határozott mozdulatot. A debütáló Ruinationhöz képest egy kissé odébb léptek, ha úgy tetszik, egyenesen az árnyékba: alapvetően még mindig ez a keserves skandináv d-beat/crust vonal az iránymutató, amit újabban itt-ott már egyre jobban bepiszkol a black metal reménytelensége. Bár Pap Marci már korábban is elég erőteljesen kacsingatott a black metal felé (az Anchorless Bodies Testet ölt lemezén, na meg a Haenesyben), és valószínűleg most is ő volt, aki belehelte sötétséggel a zenekar auráját, a zenésztársak pedig ebben abszolút partnernek voltak, ha egy erősebb blastbeatre, vagy egy fátyolos disszonanciára kellett felhúzni egy számot.

Az alapstílus egyik abszolút erőssége a lecsupaszított dallamokkal kísért elemi sodrás, mely simán elsöpörhet bármilyen gátat, mégis méltóságteljesen marad a medrében, és te csak bámulod, ahogy pillanatok alatt végigszáguld az éjszakában – egy kissé talán túl hamar is, mert bőven lehetett volna még egy-két számon át folytatni ezt az utazást. Ennek a vonulatnak alapból jól áll ez a leegyszerűsített hozzáállás, ami számomra leginkább a minimálra vett dobszerkó és a legkevésbbé sem túlgondolt, néhol dallamosabb gitározás keverékéből áll. Ezek a szempontok Marciéknál még mindig prioritást élveznek, és Hornyák Kristófnak hála a dobok lüktetése továbbra is élő szövetként feszül rá az albumra. Az egész lemez annyira egy összefüggő egységbe olvad össze, hogy kár is lenne külön-külön említeni a dalokat, egyben hallgatva adja ki az igazi erejét és mélységét. Ha már északi vonal, a Martyrdöd-féle felszabadító dallamhasználatától egy kissé eltérően VLKN-ék inkább megakasztják a megkönnyebbülési folyamatot, és a sötétebb Nasum-iskolát tartják iránymutatónak, de még így is végig keresik a lehetőséget, hogy a folyamatos feszültség ne ugorjon át egy már elviselhetetlen szintre. Utóbbira a legjobb példa a The Devil’s Trade-es Makó Dávid vendégszereplése, aki a lemez végére rég várt megkönnyebbülést, vigaszt nyújt a feszültségek labirintusában. Ha már vendégszereplések: ne feledkezzünk meg Tóth Gábor (Harmed, The Devil’s Trade) sampleres beugrójáról sem, mert azért nem gyakran lehet ilyen finomhangolásokat hallani egy crust-lemezen.

Számomra továbbra is meglepő, hogy egy ennyire friss banda hogyan tud ilyen összeszokott képet festeni lemezen és élőben egyaránt, úgy, hogy nyomait sem látom bármiféle erőlködésnek vagy megfelelési kényszernek. Ezt persze lehet azzal magyarázni, hogy a tagok ezerféle zenekarban megfordultak már (Anchorless Bodies, Satelles, Hypocrites Breed, Fish! stb.), de ez efféle profizmus mégiscsak váratlan és egyben iránymutató a kortársaknak vagy a jövő nemzedékének, hogy ha valamit csinálsz, akkor azt zsigerből és őszintén toljad. Például azt az attitűdöt, ahogy a kisemberek kizsákmányolásának témakörét feszegetik a srácok a dalokban, és a társadalmi-politikai kérdéseket fáklyaként tartják fel és viszik maguk előtt, pont egy ilyen országban (és világban), ahol ezek hangsúlyozására egyre nagyobb szükség van. 8,5/10

A First Sparks of Eternal Decay lemezbemutató koncertje május 15-én a budapesti Dopaminban lesz, ahol a VLKN a német Ancst előtt melegíti be a deszkákat, további infók az eseményben.

Fotó: Tóth Gábor