2016. május 22.
Tracklist:
Mindenkinek megvannak a maga kedvencei. De mik azok, amikre nem számítanánk? Ezt a kérdést firtatjuk újonnan induló rovatunkban, amiben hétről-hétre vendégül látjuk majd a hazai zenei élet egy-egy ismerős alakját, hogy megossza velünk és veletek néhány olyan kedvenc előadóját, lemezét vagy éppen dalát, amelyek vagy igen távol állnak a személyéhez elsődlegesen társított műfajoktól, vagy éppenséggel pont ezekbe esnek, de amolyan rejtett gyöngyszemnek számítanak benne. Mivel a rovatot éppen Rejtett alkönyvtárak címre kereszteltük, kézenfekvőnek tűnt, hogy első vendégünk a Téveszme énekese, Nagy Viktor legyen, aki most 5+1 dalt mutat meg nekünk a kevésbé nyilvánvaló kedvencei közül.
Félelmetesen pontosan festi le a gyerekkorom legmélyebb benyomásait Kátai Tamás egyedülálló és sokrétű munkássága. Azt hittem, csak nekem voltak ilyen élményeim, álmaim, gondolataim, aztán a Rengeteg című lemez meghallgatása után úgy éreztem, van valaki a világon, akinek bátran elmondhatnám a legbensőségesebb agymenéseimet is, mert az első két szó után pontosan megértené, mit akarok. Csak nagyon ellentmondásos fogalmak felsorolásával tudnám lefesteni a Thy Catafalque-ot: sötétség, misztikum, tudomány, naivitás, hideg, meleg, harmónia, zakatolás, eső, falu, távcső, zsigeri impressziók.
Bár ez a Meridional legslágeresebb szerzeménye, és bár a Cory belépésétől számított összes anyagukat imádom (tulajdonképp ez a kétféle zene létezik számomra: vagy imádom az egész diszkográfiát, vagy fél perc után kikapcsolom, és utóbbiból van több), mégis ennek a szövege tartalmaz valami olyat, ami összegez és lelkesít. A pilótákat a földön hagytad, az ejtőernyőkkel meg ott villogsz a parádén: életem.
A 2005-ös Undoing Ruin legelső számáról van szó, viharos lendülettel ordít a fülünkbe a jó öreg John Henry mindenféle hétköznapi problémát epic módon tálalva. Ez a szám akkoriban sokat segített a késő-tinédzserkori szerelmeim felejtésében :D
5 zenekar van ma itthon, akik érdemben tudják használni az anyanyelvünk nyújtotta lehetőségeket. Ebből ők az egyik, Kátai Tamás a másik, az Akela a harmadik, a maradék kettő pedig már feloszlott. Külön érdekesség, hogy a Kozmoszban két szövegíró is van, és mindkettő hatalmas dumákkal operál. Intelligencia, humorérzék, és önirónia: ez jellemzi a munkásságukat. Tulajdonképp ismerem is őket személyesen, szóval mielőtt faszszopásnak tűnnének a fentebbi sorok, annyit azért elárulnék, hogy ez csak a munkásságuknak azon részére vonatkozik, ami nem az aktuálpolitikáról szól :D
A közelmúltban megtudtam pár súlyos sztorit Főnökről (legyen elég annyi, hogy hiteles forrásból), és azóta még nagyobbat nőtt a szememben. Bort iszik és bort prédikál. Ha nem lenne egy zenekar tagja, ő lenne a trú Hortobágy poétája. Van két sora ennek a számnak, ami két vállra fektet minden más dalszöveget:
„Csak azért élek még, mert a kedvem tartja
Örülök a percnek, mint a vágóhídi marha!”
Földrajzilag nem választja el sok a szülőhelyünket, talán ezért vagyok fogékonyabb a dumájára. Kompromisszummentes minőség, sehol egy kínrím, iszonyatos metaforák, sírva vigadás, és mindezt egy olyan stílusba öntve, amiről azt hittem, hogy csak detroiti fekáknak állhat jól. Bobafetten és rajta kívül pedig most kérnék meg minden magyar hiphop-előadót, hogy hagyják abba a picsába, amit most művelnek, és életük végéig kenyéren és vízen tengődve takarítsák el a mocskot, amit a közízlésnek okoztak.
Borítófotó: Bodnár Dávid
