Hardcore, fasza közösség, pezsgő színtér, jó arcok, béke, és bassza meg a háború! – Interjú a Miner X Core fanzine szerkesztőivel

Tök jó dolog hardcore fanzine-t csinálni, pláne olvasni, ennek ellenére egy időben nagyon úgy tűnt, hogy itthonról teljesen kihal ez a műfaj. Hála a nagy múltú Reaction magazinnak, ez mégsem lett így, sőt annyira nem, hogy idén még bővül a hazai paletta egy újabb zine-nel, méghozzá Tatabányáról. A Miner X Core első száma bőven a várakozásokon felül teljesített, mind minőségében, mind az eladási számokat tekintve, így leültünk egy kiadósat dumálni a szerkesztőkkel, Martinnal, Karafatyival és Bencével, hogy kiderítsük, kik ők, honnan érkeztek, és tulajdonképpen miért is csinálják ezt az egészet.


Mikor és hol alakultatok, és kik vannak most a csapatban? A madarak csiripelték, hogy az első szám megjelenése óta egy új ember is besegít már nektek.

Martin: 2020-ban alakultunk, egy nyári kutyasétáltatás közbeni, elmélyülős beszélgetés eredménye a fanzine, amit Karafatyival folytattunk a házuk mellett lévő erdőben. Létrehoztuk a Y.F.P.B.-t (Youth for Peace Brigade), ami alatt fut az egész Miner X Core projekt. Ketten kezdtük, de mikor odaértünk, hogy össze kell pattintani a fanzine-t, megállt a tudomány. Így csatlakozott hozzánk és lett a grafikusunk Bence. Pont a szerkesztés közbeni idegösszeroppanásom idején keresett meg minket, hogy szívesen csatlakozna, szerintem pont ilyen egy igazi deus ex machina! Nem egyedül érkezett, a készülőfélben lévő második számban már András is segít neki a grafikai és szerkesztési munkálatokban, a borító tervezésében. Illetve mindenképpen meg kell említenünk Virágot, Karafatyi feleségét, és az anyukáját, Beát, akik kivitelezték nekünk a sokszorosítást, nyomtatást, valamint Virág rendszeresen szállít minket a vidéki koncertekre, hogy ott is tudjuk terjeszteni az igét, meg persze hogy tudjuk baszatni a mosht! Szóval ők ketten is mindenképp tiszteletbeli Y.F.P.B tagok.

Bence: Én igazából Sabján Bencén keresztül kerültem bele az egészbe. Nyáron pont azon gondolkoztam, hogy fel kéne élesztenem a középsulis vizsgamunkámat, a Defibrillatort, ami egy számot élt meg. Veszprémben voltam az Unlock Festen, ott irányított Laci az Escalate-ből a Bencéhez, aki mondta, hogy keressem fel a srácokat, aztán Facebookon dumáltunk, és megegyeztünk, hogy akkor összerakom az első számot.

Kitől jött az ötlet, hogy fanzine-t csináltok, és alapból miért döntöttetek a lap elindítása mellett, mi volt a kezdéskor lefektetett cél?

Martin: Ez tényleg egy egyszerű sétának indult, mint ahogy azt akkoriban megszokott módon csináltuk, hogy megbeszéljük az élet dolgait, meg hogy amúgy kivel mi a helyzet. Pont akkortájt készített interjút Sabján Bence a Reactionbe Karával, így hamar a fanzine-ekre terelődött a téma és rájöttünk, hogy nagyon vagány lenne csinálni egy saját kiadványt. A cél az volt, hogy magunknak eleget tegyünk, hogy ez az, végre valamit adhatunk a közegnek, ahonnan sok jót kaptunk, valamint úgy éreztük, ráfér a magyar hardcore közegre egy kis újdonság, felfrissülés. Létre akartunk hozni valamit, ami állandó, amire kicsit büszkék lehetünk.

Mi az a Y.F.P.B.?

Martin: Szerintem a Y.F.P.B. egy attitűd, egy világnézet és egy közösség. Nyilván ezt azért hoztuk létre, hogy legyen egy vagány crew nevünk, ami alatt kihozhatjuk a fanzine-t, de ez sokkal több, mint egy név, és nem csak minket jelöl, hanem mindenkit, aki a magáénak érzi ezt az egészet, vagy aktívan segít a fanzine munkálataiban. Hardcore, fasza közösség, pezsgő színtér, jó arcok, béke, és bassza meg a háború! Összefoglalva ez a Youth for Peace Brigade.

Kik voltak a példák számotokra a fanzine-ek világában, kiket szoktatok még olvasni a nyomatott magazinok közül? Mennyire megy még ez a formátum egyáltalán?

Martin: Én egyértelműen a Reactiont mondanám, és nem csak azért, mert jelenleg itthon Bencén kívül senki nem űzi ezt ilyen szinten, sőt ezen a két hardcore fanzine-en kívül nincs is több az országban. A Reaction minden egyes számában hozza azt a nemzetközi a színvonalat, ami utánozhatatlan. Érdekes cikkek, nagyon szép, igényes szerkesztői munka és mutatós kiadvány. Köszi, hogy csinálod, Bence, alig várjuk a következő számot! A Reaction mellett inkább külföldi fanzine-eket szoktam olvasni, pl. Hardcore Mutation, Soulcraft, de én személy szerint nagyon kedvelem a Penészvirágok sorozatot is, ami egy nagyon fain kis pank fanzine, full DIY!

Karafatyi: Hazudnék, ha nem a Reactiont mondanám. Bence csinált velem egy interjút Cigánysorsok címmel, mondtam neki, hogy nagyon király ez az egész, de még kurvára meséltem volna. Az volt a válasza, hogy „csináljatok egy fanzine-t…” Megtettük! :D Hazai fanzine-ek közül a Reactiont és a Chiller Than Mostot emelném ki, sajnos a Chiller már nem aktív… Kintről szerezzük be a fanzine-ek nagy részét, inkább régebbi megjelenéseket, de vannak király új cuccok is, mint pl. In Your Face, More Than Ever, Soulcraft, Gutter Groove és a hazai Penészvirágok is király volt. Annyira nem pörög a fanzine piac, mint amennyire királyok ezek a kiadványok sajnos. Reméljük ez is fellendül újra, mint a vinylek, kazetták.

Bence: Bevallom, én nem vagyok annyira jártas a fanzine-ek világában, egy-két régebbi magyar cucc megfordult még középsuli alatt a kezemben az akkori tanárom jóvoltából, de sokáig nem is jutottam hozzájuk, mert nem volt rá pénzem, vagy egyszerűen csak nem jutott el hozzám az infó róluk, viszont a látványvilágot „le tudtam másolni” azok a fanzine-ek alapján, amik foszlányaikban fent vannak a neten. A Defibrillator még sokkal kisérletezősebb, roncsolósabb megoldásokkal készült, a Minernél viszont már a hármunk szava dönt, mindent megszavazunk, aztán vagy bekerül vagy nem. Persze próbálom mindig meggyőzni a srácokat, szakmailag „rossz” megoldásokat nem vagyok hajlandó belerakni, de tekintve, hogy a srácoknak volt egy letisztultabb, „hardcore-osabb” elképzelése a látványról, a roncsolt, koszos, crustos világot elengedtem. Jót is tett neki, könnyebb olvasni.

Melyik bandák voltak számotokra a kapudrogok a hardcore-színtérhez, és egyáltalán mikor csöppentetek bele ebbe a szcénába?

Martin: Hú, elég nehéz megmondani, de szerintem több mint tíz éve hallgatok hardcore-t. Jó ideig viszont csak a felszínt kaparásztam és a hazai közegről, bandákról én később szereztem tudomást. Jött Kara és mutatta, mi a hardcore. :D Innentől kezdtem mélyebben belemerülni, beleásni a dolgokba. Az első találkozásom a hardcore-ral az Agnostic Front Gotta Go száma volt klippel együtt. Imádtam az egészet. Az AF azóta is az egyik legnagyobb kedvenc, bár arra rájöttem, hogy a Gotta Gónál szinte csak jobb számuk van. :D

Karafatyi: Olyan rég volt, talán igaz sem volt. 2003-ban kerültem be Tatabányán egy punk társaságba, nagyjából 2008-ig. Ez egy vadabb punk időszak volt, aztán betalált a Warzone, a Bold, a Youth of Today és az Insted. Így kezdődött, hogy átváltottam egy pozitívabb irányba, de ahogy mindig szoktam mondani, én örökké punk leszek. A már említett Reaction-interjúban sokat mesélek erről.

Bence: Tízenpár éves koromban faterom vezetett be a punkba a Sex Pistolsszal, The Exploiteddel, illetve a magyar hardcore-ba a Leukémiával és az AMD-vel. Talán az első külföldi, igazán hardcore-nak nevezhető zenekar a Nerve Agents volt, amit hallottam, utána ismertem meg a Common Enemyt, de túlnyomórészt a hazai zenekarokat hallgattam, mint a Touch, a Hanoi, a nemecsek, a Satelles, a Wishes, ezek értek el hozzám. Mióta összekerültem a srácokkal, folyamatosan mutogatják a dolgokat, én meg próbálom bepótolni a lemaradást.

Hazai csapatok közül kik a kedvencek mostanában, illetve, ha egy kicsit visszatekintünk a múltra: mik voltak minden idők legjobb hazai bandái (stílustól függetlenül)?

Martin: Nekem az örök kedvenc és felülmúlhatatlan banda a Hátsó Szándék. Napi rendszerességgel vannak pörgetve az albumaik, sose tudom megunni. Nagy kedvenc a régi bandák közül még a Liberal Youth, ami szerencsére ma is aktív. Sok jó banda van jelenleg, nehéz lenne közülük bárkit is kiemelni, de szerintem senkinek nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Gear, az Exterminating Angel, az Escalate, a Touch négyes, nagyon közel áll a szívemhez. :DD

Karafatyi: A bandák, amik nagy hatással voltak rám, az itthoniak közül, az a Liberal Youth, a United Side és az Ektomorf, akiknek a Kaly Jag albuma egyszerűen zseniális! Órákig tudnék arról sztorizni, hogy mekkora hatással voltak rám ezek a bandák. A nagy része a mai magyar hardcore-nak fontos számomra. Egy, mert kurva jó arc srácok csinálják, kettő, mert csinálják a jobbnál-jobb bulikat. Escalate, Exterminating Angel, Gear, Touch, Contra, Crippled Fox és persze hosszú a lista. Jó, hogy vagytok és remélem egyre több zenekar lesz.

Bence: A srácok már felsoroltak mindent, viszont, ha top 1-et kellene mondanom most, az az Escalate lenne. Meghatározó élmény volt a veszprémi bulin látni őket nyáron, imádom azt az agressziót, ami a zenéjükből árad. Viszont nagyon örülök minden zenekarnak, ami aktív Magyarországon, és nem hagyja megdögleni ezt a műfajt. Ha top 1-et kellene mondanom a régi ügyek közül, akkor az A.M.D.-t mondanám, mindig előkerül, ha otthon vagyok, ezerszer hallottam már a Háború Borzalmait, és ha rajtam múlik még legalább ezerszer fogom is.

Milyenek voltak a visszajelzések az első szám után, mennyi fogyott?

Martin: Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, lelkesítőek voltak, nagyjából rögtön neki is álltunk a második számnak.  Nagyon sokat köszönhetünk a jó reklámoknak, szóval köszönjük a NuSkullnak, Sabján Bencének, Rózsavölgyi Viktornak és a hazai bandáknak, hogy reklámozták, promózták a cuccot, illetve óriási köszi a Kriptaszökevényeknek, hogy náluk tarthattuk a megjelenést, nagyon segítőkészek voltak mindenben. Ha jól emlékszem, jelenleg 190 példány fogyott, lement a Fest for Cats és A Betonfest is, mindkettő kurva jó élmény volt, és szerencsére sikerült kiárulnunk jó pár példányt mindkét eseményen, ami szintén nagy örömünkre szolgált. A Fest for Cats különösen, így mi is segíthettünk kicsit a macsekokon.

Mik a tervek a jövőre nézve, mikor jön a második szám? Illetve valami kis ízelítőt elárulnátok a következő számból?

Martin: A második számot hétpecsétes titok őrzi, de nektek annyit elárulhatok, hogy az elsőnél is tartalmasabb lesz, több zenekar, még több hazai banda, képbe kerül Krishna, beszélgetés olyan arcokkal, akiket ti is jól ismertek. Lesz egy jótékonysági print kollabunk is, de többet már tényleg nem mondhatok. Az első számban elkövetett bakikat, hibákat pedig kiküszöböljük. Kora tavaszra tervezzük a második csapást, szóval kezdjetek készülni! Tervünk sok van szerencsére, de ezek még mind a jövő zenéje, most leginkább arra szeretnénk koncentrálni, hogy a második szám minél profibb legyen!

Bence: Szeretném még profibbá, egységesebbé tenni a következő számot, több illusztrációt, rajzos elemet tenni bele, illetve együttműködni azokkal az emberekkel, mondhatom művészekkel, akik melóit imádom, és úgy érzem, helyet érdemelnek a Minerben. A második számban lesz egy oldal, amit a festő barátom, Fekete Bálint készülő képéből csináltam, innen is pacsi neki!

Ki a leginkább bakancslistás zenekar számotokra, akivel szeretnétek interjút csinálni?

Martin: Nekem mindenképpen a MindForce, Magnitude, Regulate hármas. Persze nagyot szólna egy Raw Brigade is.

Karafatyi: Azt tudni kell, hogy hardcore-on belül tűz és víz a brigád. Sokféle hc-t hallgatunk és szeretünk. Persze van, amit mindenki akar, de sok egyéni kedvenc is akad. Én nagyon adnék egy Raw Brigade-et és Illusiont. Akit kinézek, az általában vevő is a dologra. Nagy kedvencem a Gut Instict, szóval valahogy őket is be kell húzni egyszer.

Bence: A Knocked Loose és a Counterparts, bár nem sok esélyt látok rá. Én vagyok a fekete bárány a csapatban. A youth crew mellett a modernebb dolgok, a metalcore és a melodic hardcore is nagy kedvencem, ha valami hasonló lesz a Minerben, az valószínűleg az én bűnöm. :D

Ha egy elérhetetlen zenészt (aki túl nagy „sztár”, esetleg már elhunyt, vagy már nincs beszámítható állapotban) megkérdezhetnétek bármiről, ki lenne az, és mi lenne az az egy kérdés?

Martin: Raybeezzel nagyon szívesen dumálgatnék. Kíváncsi lennék magára az emberre, hogy milyen volt, hagynám, hogy sztorizzon, valamint tuti felkérdezném az SSD-t, hogy miért kellett belassulni.

Karafatyi: Az egy Raybeez-interjú lenne. Rengeteget tudnék tőle kérdezni. Meg persze biztos nem hagynám ki a Bad Brainst és az ős-Integrityt sem.

Melyik volt idén az év bulija, illetve mit vártok nagyon a közeljövőben (koncert, lemezmegjelenés stb.)?

Martin: Nagyon sok jó buli volt 2022-ben, amiken sikerült is részt venni szerencsére. Külföldi bandák közül nagy volt a Slapshot-, a No Pressure- és a Moscow Death Brigade-buli is, vagy épp a Chain Whip.  Nekem viszont a személyes nagy durranás, hogy láthattam élőben a One Step Closert és a Scowlt. Illik megjegyezni, hogy a Gear kurvára befűtött aznap este, le a kalappal a srácok előtt. Erős buli volt. Eléggé megadta a Fest for Cats és A Betonfest is. Köszönjük A Beton csapatának a meghívást és Agyampodcastnek a podcastet és beszélgetést! Nagyok vagytok! A magyar zenekarok nagy menetelésben voltak, itt kiemelném az Escalate, Gear, Exterminating Angel hármas európai kiruccanásának első állomását Pozsonyban, ami egy kibaszott jó hangulatú esemény volt, így tovább, srácok! Eléggé várom a dec. 30-i Reaction Festet a Kriptában, illetve a februári Boston Takeover Festet az Instantban.

Karafatyi: Slapshot! Hosszú évek óta vártam rá, hogy élőben meghallgassam. Sajnos a kovid balhé egy ideig még kihatott, így nem voltam túl sok bulin. Nagyon vártam a Chain Whipet is, ott mondjuk az utazás és a társaság sokat nyomott a bulin. Innen is pacsi Haver Dodinak, akivel mindig élmény az utazás. Megemlíteném még A Betonfestet, ami egy elég király kétnapos buli volt. Jelenleg a Reaction új számát várom, illetve a debütáló bulit december 30-án a Kriptában!

Bence: Nyáron az Unlock Fest Veszprémben. Szerintem a covid óta akkor először voltam olyan bulin, ahol tényleg olyan zene szólt, ami betalál. Visszarántott ebbe a közegbe, újfent rájöttem, hogy itt a helyem, és mondhatni ezen múlt, hogy most a csapat része legyek.

Mindig szeretjük a színtérről kérdezni az érintetteket, és mivel nálatok több korosztály is van a szerkesztőségben, így biztos nagyobb a rálátásotok a mostani, illetve a régebbi viszonyokra: Tatabányán gondolom nem túl erős a hardcore/punk mozgolódás, de ha az országos dolgokat vesszük figyelembe, akkor mit gondoltok a mostani helyzetről?

Karafatyi: Hú, figyelj, erről egy fővárosi biztos többet tudna mesélni, mint mi innen vidékről, de egy biztos: Tatabányán 10 éve se volt semmi, most pedig még annyira sincs. Vannak a srácok itt a szerkesztőségben is a 20-as éveik elején, mondjuk Martin már közelebb a 30-hoz… Én pedig a csapat boomere vagyok, ahogy a fiúk is szokták mondani. :D Változik az ember, úgy, ahogy körülötte minden más is. 12 évvel ezelőtt jobban pörögtem én is nyilván. Több buli, zenekar, több inger ért. Szerintem a dolog rendben van jelenleg is. Csinálják a bulikat, van szerveződés. Lehetne több banda, meg persze azért élhetné több ember a hardcore punkot. Ami kifejezetten zavar viszont, hogy az SXE dolgot egyre több olyan ember érzi magáénak, akiknek nem kellene. Sajnos vették fel a straight edge-et szélsőjobbról, és nyilván szar ügy, ha velük azonosítanak bárkit a mi közegünkből… Több külföldi banda jön, mint régen, ez kurva jó. Egyszerűbb beszerezni a lemezeket, merchet, kényelmesebb az egész.  A kényelmességnek van árnyoldala is, például, hogy eltűntek a fanzine-ek…

Martin: Szerintem nem túl erős jelenleg a színtér, pedig ha valamikor megérdemelné, hogy az legyen, az most van! Újra vannak nagyszerű zenekaraink, szerencsére vannak állandó helyek, lassan már kultuszhelyek, ahová járhatunk koncertekre, próbákra, vagy csak úgy lemehetünk és jól érezhetjük magunkat egy-egy este, mindenféle atrocitás nélkül, Budapesten és vidéken egyaránt. Reméljük, hogy ezek a helyek a jelenlegi viszontagságos időkben is fenn tudnak maradni, mert ha bármelyikük bezár, az nagyon nagy veszteség lesz az undergroundnak. A koncerteken rendre ugyanazok az arcok jelennek meg, de ők mindig ott vannak és aktív tagjai a közegnek, ami jó hír, mert itt nem három emberről beszélek. Járjatok bulikra, támogassátok a zenekarokat és az undergroundot!

Bence: Én innen Pécsről azt tudom mondani, hogy elég szomorú a helyzet. A korosztályom szívesebben vereti egy ekis techno bulin vagy egy Beton.Hofin, mint egy hardcore-koncerten, de ez valahol nem meglepő, mindig is réteg volt ez a műfaj. Viszont kicsit elszomorít, hogy milyen nehéz a szervezés is. Szeptemberben gondoltam, hogy elhozom a hardcore-t Pécsre, hamar letört a szarvam, de nem adom fel, ha bejön a jobb idő, futok még egy kört, mert olyan nincs, hogy nincs!

Így lezárásként pedig szeretnénk megköszönni mindenkinek a támogatást, a pozitív visszajelzéseket, építő kritikákat, beszélgetéseket és úgy összességében mindent! Unity!!!