2023. szeptember 15.
Második alkalommal rendezik meg e hétvégén Székesfehérváron a Pass the Torch fesztivált, mely leginkább a punk és a hardcore műfajok vonalán húzza be az érdeklődőket. A kétnapos koncertsorozat nem titkolt célja, hogy több generáció is képviseltesse magát, mind a színpadon, mind a közönség soraiban: a nagy „öregektől” (Liberal Youth, Tisztán a Cél Felé) az egészen friss bandákig (Juggler, Erased) 12 zenekar áll színpadra szeptember 15. és 16-án a Nyolcas Műhelyben, hogy felrázzák és összefogják az undergroundot. A bandák napi bontása az alábbi lesz:
A bulira készülve megkérdeztük a szervezőket a Pass the Torch gyökereiről, a tavalyi első buliról, az idei folytatásról, a jövőre vonatkozó tervekről, és úgy általánosságban az underground helyzetéről, főleg vidéki viszonylatban. Kérdéseinkre Jóri Ferenc, a Nem Pop Underground Booking oszlopos tagja és a Fuck Bad Things frontembere válaszolt.
Mielőtt belevágnánk, mutassátok be a koncertsorozat mögött álló lelkes szervezőket, az NPU Booking tagjait és a legfontosabb embereket, akik nélkül ez az egész nem lehetne!
A Nem Pop Underground egy lassan 12 éve létező dolog. Azért írom, hogy dolog, mert sokmindent csináltunk már fesztiválszervezéstől kezdve turnézó zenekarok megállításán keresztül fanzine-on át jótékonysági rendezvényekig. A célunk, hogy a marginalizálódott underground zenei stílusoknak teremtsünk élhető környezetet. A legénység (inkább leányság) Tóth Juliból (Dogs On Leads), Kollányi Szilviből (Voicebeat), Zsármiból (Riff), Pető Juliból és belőlem (Jóri Ferenc – Fuck Bad Things) áll, ezenfelül Esztergom/Dorog térségében dolgozik Borhi Dani autonóm módon ezen a néven. Ezen a bulin viszont ketten dolgozunk aktívan: Kiss Laci, a Nyolcas Műhely feje és én, tehát az egész rendezvény egy ilyen NPU x Nyolcas Műhely kollab.
Tavaly ősszel rendeztétek meg az első Pass the Torch fesztivált, honnan jött az rendezvény ötlete és hogy sikerült a buli?
Befészkelte magát az a gondolat a fejembe, hogy nehéz úgy bázist, közönséget építeni, hogy egyes régiókban nincsenek olyan volumenű rendezvények, amik megmozdítanák az embereket. Ha nincs buli, nincs utánpótlás, tehát a régebbi zenekarok közönsége szépen elkopik, és ki is fújt.
A célkitűzésünk tehát az, hogy egy olyan, régi és új zenekarokkal feltöltött lineupú vándorfesztivált hozzunk létre, amit direkt olyan országrészekbe/városokba mozgatunk, ahol nagyon kevés a koncert/nincs ilyen volumenű buli. Minimum kétnapos hacacárék, kompromisszummentes lineuppal.
Ahhoz viszont csóró vagyok, hogy zsebből megfinanszírozzak egy buktát, így összedugtuk a fejünket Kiss Lacival, aki lelkesen bólintott, hogy oké, akkor legyen itt az első állomása a bulinak, kigazdálkodunk egy bukótartalékot, aztán a többit is leszervezzük együtt. Neki is estünk, sikerült lekötni nagyrészt azokat a zenekarokat, akikre gondoltunk, lett támogatói póló, lement a rendezvény, lett pénz is tartalékba, de sajnos nem elég ahhoz, hogy el merjünk indulni vele.
Milyen tanulságokat vontatok le a 2022-es buliból? Változott valami a tavalyi elképzelésekből, célkitűzésekből és megvalósításból az idei évre?
A legnagyobb tanulság pont egy megerősítés volt. Úgy éreztük, hogy idén is olyannak kell lennie a legutolsó zenekarnak, ami tartalmat, töltést ad, amit hazaviszel magaddal. Tavaly a nemecsek zárta a bulit egy nagyon erős szettel, idén a Juggler fogja. (Év lemeze, tudjátok.) Más vibe-ot ad, de szerintem jó mélyre mennek majd a szövegek. Az elképzeléseink és céljaink nem változtak, csak tolódtak egy évet.
A tavalyi promószöveg úgy szólt: „A Pass the Torch vol. I. egy országos rendezvénysorozat első állomása, amelynek célja, hogy felrázza a színteret, és a centralizált gondolkodást hátrahagyva hazánk különböző szegleteibe vigyen el súlyosabb hardcore bulikat.” Hogyhogy ezután idén is Fehérvárt választottátok helyszínnek? Csak ezzel az egy bulival terveztek, vagy lesz még máshol is helyi kiadása a rendezvénynek?
Sajnos nem jött össze az a lélektani 200 000 Ft plusz, amire szükségünk van ahhoz, hogy egy random helyszínen pakliban lévő teljes bukást is jelzáloghitel nélkül meg tudjunk úszni. Az ideivel reméljük, megugorjuk ezt, plusz
december 15-16-ra tervezünk egy mini verziót 4-4 zenekarral Budapestre a Riffbe.
Ha azzal megvagyunk, akkor bejelentjük, hogy hova robog tovább a pánkhardcore vonat.
Az idei lineupot elnézve továbbra is elkötelezettek vagytok a generációk összekötése mellett: régebbi és vadiúj bandák egymásnak adják át a színpadot a Liberal Youthtól egészen a legjobb új (bár bőven a ’80-as évekből táplálkozó) punkzenekarig, a Jugglerig. Mi alapján válogattátok össze a zenekarokat?
Tök jól hangozna, hogy kultúrmisszió, de igazából annyiról van szó, hogy ezeket a zenekarokat hallgatjuk, ezek a zenekarok a barátaink, így ténylegesen ki tudjuk alakítani azt a fajta családias hangulatot, amit már a zenekarok egymás irányába történő interakciói is erősítenek.
Fontosnak érezzük, hogy régebb óta üzemelő és nemrég alakult zenekarokat közösen mozgassunk.
Nagyon sokat lehet tanulni az idősebb generáció tagjaitól. Nem feltétlenül technikai dolgokra gondolok, inkább arra, hogy hogyan lehet embernek maradni ebben a világban.
A városi legenda úgy szól, hogy tavaly már a szervezésnél is megmutatkozott a fellépők közötti generációs különbség, el lehet ezt mesélni bővebben? Idén is tapasztaltatok hasonlót?
Ha nem is generációs különbségnek mondanám, de jót derültünk azon, hogy a régisulis zenekaroktól, mint pl. a Tisztán a Cél Felé, AMD, Social Free Face, ahogy kiment nekik a felkérés, azonnal kaptunk választ, az újsulisoknál tartott egy hétig kb., mire körbekérdeztek minden tagot, hogy mi a helyzet, tudják-e vállalni. Inkább élethelyzetbeli dologként írnám le, hiszen az újsulis bandáknál épp aktuális a gyermekvállalás, a harminckét munkahely, iskola stb., míg a régisulisok ezeken már túlvannak. Idén jó hamar nekiálltunk a lineupnak, minden flottul ment.
Hogy látjátok jelenleg a hazai hardcore punk színteret és a fesztiválpiacot? Mik azok a rendezvények, kezdeményezések, amiket követendő példának tartotok?
Sokan megfejtették már előttünk, hogy mi a baj, mi a jó a színtérrel, én ezzel már nem szeretek foglalkozni. Mindenki csinálja a dolgát, mindenki segíti, támogatja a másikat. Mindenkit szeretünk.
A Pass the Torchnak meg mi a követendő példa? Hát, jó kérdés. Régen volt a legendás Utazó Punkcirkusz, ami hasonszőrű rendezvény volt, de mivel ez egy specifikus céllal rendelkező rendezvénysorozat, így próbálunk a saját fejünk után menni, aztán időközben megújulni, hozzácsapni meglepő dolgokat, hogy izgalmas maradjon. Mindenképpen a long game-re megyünk, mert eredményt 5 perc alatt nem lehet elérni. Aztán kiderül pár év múlva, hogy igazunk van-e.
Személy szerint viszont az idei év legjobb fesztiválkörnyezetének járó Arany Pánk-díjat mindenképpen a Freakendnek nyújtanám át. Sajnos nagyon kevesen voltak idén, jövőre mindenki keresse, tolja el a belét rá. A lineup fantasztikus, az ital meg olcsó volt. A szervező nem spórolta el a wc-ket, épített zuhanyzó volt, vegan és húsos ételválaszték is volt, maga a rendezvényhelyszín tökéletes béke szigete volt, amikor éppen nem üvöltött a pánk vagy a grindcore. Családi DIY fesztivál at its best.
Az idei Pass the Torch fesztivál szeptember 15-16-án zajlik Székesfehérváron a Nyolcas Műhelyben, esemény itt. A fellépőkből Spotify playlist is készült, amibe alább lehet belehallgatni.
Fotók: Németh Balázs
