2011. szeptember 21.
Igazi nyár az őszben! Nem is kívánhattunk volna ennél jobb időpontot az Enter Shikari első magyarországi klubkoncertjéhez, aminek apropójából Buzás Krisztián kollegával kiegészülve vetettem rá magam a lehetőségre, hogy meginterjúvoljuk a srácokat. Némi csúszást követően Rou Reynolds énekessel foglaltunk helyet a hajó orrában, hogy az általános dolgok mellett az új lemezről, valamint a világ és Anglia helyzetéről egyaránt beszélgessünk a kellemes napsütésben.
A legelső Enter Shikari közeli élményem az volt, amikor 5 évvel ezelőtt megláttam a TV-ben a Mothership klipjét, amitől egyből dobtam egy hátast. Azóta körbeturnéztátok lényegében a fél világot, illetve kiadtatok két nagyszerű lemezt, a legújabb pedig már itt van a kanyarban. Gondoltad volna annak idején, hogy ilyen magaslatokba kerültök egy relatíve ilyen rövid idő alatt?
Nem, dehogyis. Természetesen mi magunk sem gondoltuk volna, hogy ez lesz belőle. Igazából sosem terveztünk semmit, illetve nem voltak nagyratörő vágyaink. Csak hobbiként indult az egész. Nagyon régről ismerjük egymást, egy suliba jártunk. Aztán Rob házánál kezdtünk el zenélni, majd jöttek a koncertek és így tovább…
Élvezed, hogy a zenélésnek köszönhetően körbeutazhatod a világot, korábban sosem látott új helyeket ismerhetsz meg?
Igen, persze, nagyon is. Korábban Guernsey szigete volt a legtávolabbi pont, ahova eljutottam Angliából, haha. Szóval ez egészen fantasztikus érzés, hogy azáltal, hogy elkezdtem zenélni, körbejárhatom a világot.
És hogyan boldogulsz ezzel az életformával, mármint hogy folyamatosan úton vagy, egy buszban élsz az év túlnyomó részében, távol az otthonodtól.
Kemény dolog, ugyanakkor minden egyes alkalommal, amikor színpadra lépek, adunk egy nagyszerű koncertet, és olyankor egyszerre minden gond elszáll, minden más jelentéktelenné válik. Nem számít, mennyire hiányzik az otthonod, csak a zene létezik.
Mit szólnak a szüleid ehhez az egészhez?
Elég támogatóak azt hiszem, de persze annak idején amikor otthagytam az iskolát egy év után, voltak fenntartásaik a dolgot illetően. Egyébként Zenetechnológia szakon tanultam az egyetemen egy évig, haha.
Korábban kétszer is játszottatok Magyarországon, legutóbb a tavalyi Sziget Fesztiválon. Hogyan emlékszel vissza ezekre a bulikra?
Nagyszerű volt. Rob és Rory már egyébként korábban is voltak a Szigeten, két vagy három évvel ezelőtt, amikor egy hátizsákos túrán voltak Európa körül. Szóval itt voltak egy hetet és mesélték, hogy mennyire fantasztikusan érezték magukat, és muszáj nekünk is játszani itt!
Egy kicsit buta lesz a kérdés, de melyiket szereted jobban, hazai közegben játszani Angliában, vagy inkább egy olyan helyen, országban, ahol előtte még sose jártál?
Természetesen egy olyan helyen játszani, ahol korábban még soha nem léptél fel, sokkal érdekesebben hangzik, ugyanakkor a legtöbb esetben számunka annyiban kimerül egy turné, hogy busz-koncertterem-busz-koncertterem… De persze ha van lehetőségünk, időnk, mindig szívesen nekilódulunk felfedezni az adott várost.
Melyiket szereted jobban, a klubbulikat vagy a fesztiválokat?
Mindkettőben van valami plusz. Nehéz dönteni. Mindig a másik után vágyódik az ember, haha.
Nem egy nagy titok, hogy magyar barátnőd van. Esetlegesen táplálsz ezáltal bármiféle szoros kapcsolatot kis hazánk felé? Ha mást nem is, azért a fővárost sikerült már komolyabban felfedezni?
Az igazat megvallva, túlzottan nem volt lehetőségem bejárni Magyarországot, de persze Budapesten azért már voltam párszor, megnéztem pár jellegzetes helyet, valamint eltöltöttem jó néhány kellemes percet a Duna mentén is. Egyébként tavaly a barátnőm is odaköltözött Londonba, szóval nem igazán mondanám, hogy túl sok időt töltenék Magyarországon úgy nagy általánosságban.
És mi a helyzet a magyar kajákkal? Azért egy jó gulyáslevest biztosan ettél már!
Igen, persze, de tudod nagyon vicces, amikor Angliában kóstoltam, úgy voltam vele, hogy aha, oké, ez olyan nagy dolog? De aztán amikor itt ettem, teljesen más volt az egész. Összehasonlíthatatlan volt a kettő.
Mire számítasz a mai estével kapcsolatban? Két fesztivál után most végre egy igazi klubbulitok lesz itt, ráadásul egy hajón.
Alig várom, biztos vagyok benne, hogy óriási hangulat lesz! Elég szerencsésnek mondhatjuk magunkat, eddig négy koncert ment le a turnéból, és azt mondhatom, hogy mindegyik kiválóan teljesített.
Mennyi új számot hallhatunk a mai koncerten?
Kettőt fogunk játszani, az egyik ugye a Sssnakepit, a másikat pedig tegnap játszottuk először Arguing With Thermometers címmel. Elég jól működött, úgyhogy ma is berakjuk a programba.
Nyilván nem újdonság számotokra, hogy együtt léptek fel a Your Demise-szal, de mi a helyzet a letlive.-vel? Mi a véleményed róluk, illetve különösen Jasonről és az ő előadásmódjáról?
Félelmetes zenekar, tavaly már játszottunk együtt Texasban, aztán megnéztük őket Londonban is, amikor felléptek, és nagyszerű volt látni, hogy mennyire szenvedélyesen játszanak. Végre egy banda akik nem csak divatból, a hírnév miatt zenélnek. Annyi zenekart látni manapság, akik teljesen lélektelenül állnak ki a színpadra. Az ő előadásuk pedig már első alkalommal nagyon megfogott.
Beszéljünk egy kicsit az új lemezről, amit Thaiföldön rögzítettetek. Honnan jött az ötlet, hogy oda menjetek stúdiózni? És milyen volt maga a munka?
Hatalmas élmény volt ott dolgozni. Londonban kezdtük el egyébként a munkálatokat, nem éppen a város legjobb részén, és folyamatosan vonatoznunk kellett egy csomót, ingáztunk minden egyes nap a stúdió és az otthonunk között. Eléggé fárasztó volt. Aztán Dan Weller producer mondta, hogy van egy barátja, aki épp Thaiföldre költözött és nyitott ott egy stúdiót. Mi pedig nem sokat hezitáltunk, hiszen szinte ugyanazért a pénzért fel tudtuk venni a lemezt, sokkal komolyabb körülmények között. Képzelj csak el egy csodálatos stúdiót a semmi közepén! Így aztán igazán rá tudtunk fókuszálni a munkára, mindenféle zavaró tényezőtől mentesen.
Hogyan készül egy Enter Shikari dal általában? Mikor kerülnek az elektronikus részek az egyes számokba?
Általában egy jó riffből indul minden, de akár egy jó elektronikus téma is el tudja indítani a számírás folyamatát. Persze mi is küldözgetjük egymásnak az ötleteket, elképzeléseket, aztán ha összeáll egyfajta váza a daloknak, azt végül általában együtt összejammeljük egy kerek egésszé.
Mégis mire számíthatunk az új lemezen? Tartogattok esetleg valami sokkoló meglepetést a hallgatók számára?
Nagyon sokrétű zene lesz hallható a lemezen, a zenei paletta jóformán összes spektrumának ránk gyakorolt hatása tetten érhető az új anyagon. Egy nagyon dühös albumot várhattok, egy sokkal dühösebbet, mint amilyen a Common Dreads volt.
És melyik lemezt favorizálod a leginkább? A Take To The Skiest, a Common Dreadset, vagy netán az újat?
Természetesen az újat! Tudod, idővel mindig rájön az ember, hogy ezt vagy azt de jó lett volna így vagy úgy, másképp csinálni. Úgyhogy most egyértelműen az új dalcsokor a nagy kedvenc.
Legutóbb amikor láttalak titeket, azt éreztem, mintha iszonyatosan unnátok már játszani például a Sorry, You’re not a Winnert….
Igen… van benne valami. Tudjátok, ezt a dalt már két évvel a Take To The Skies előtt megírtuk, és tényleg milliószor eljátszottuk már az elmúlt 8 évben. De egy picit azért változtattunk rajta, a végére került például egy kis remix rész, így egy kicsit frissebb hatást kelt a számunkra is, haha!
Te írod a szövegeket, vagy a többiek is besegítenek azok alakulásába?
Egyedül én írom őket.
Van valami speciális folyamata egy dalszöveg megszületésének?
Nem igazán, egyszerűen olyan dolgokról írok, amik zavarnak engem.
Nagyon tetszik a Step Upban elhangzó ötlet, ami szerint bárcsak alma lenne a pénznemünk, haha! Mennyire érzed fontosnak egy (ehhez hasonló) emlékezetes, erős dalszövegnek a jelenlétét a zenében?
Haha, igen, nagyon fontos! Azt hiszem, mi elég jól megtaláltuk azt a kettősséget, hogy tökéletesen lehet a zenénket önmagában is élvezni anélkül, hogy komolyabban elmélyedne valaki a szövegkönyvben, de ugyanakkor megtalálhatóak a komoly gondolatok is a dalainkban, ha veszi a fáradtságot valaki, hogy utánajárjon. Nagyon sok mainstream, de underground zenében is a szöveg egész egyszerűen egy értelmetlen, felesleges, céltalan dolog. Semmi mondanivaló nincs bennük.
Melyik a kedvenc Enter Shikari dalod?
Azt hiszem a Sssnakepit és a legújabb nóta a két kedvenc jelen pillanatban.
Minden biz
onnyal sok balesetet elszenvedtetek már a koncertjeitek alatt. Ki tudnál emelni egy-két igazán komoly incidenst?
Volt egy komoly eset Ausztráliában, minden bizonnyal az volt az egyik leglátványosabb eddig. Chris iszonyatosan fejbevágott a basszusgitárral és egész egyszerűen felszakadt a fejem. Minden csupa vér volt. Szerencsére már csak két szám volt hátra, gyorsan bekötözték a kobakomat, befejeztük a koncertet, aztán elvittek a kórházba, haha. De persze volt még egy pár emlékezetes eset… Három éve Rob felmászott a fényeket tartó állványra és pont felettem csüngött, amikor én éppen egy elektronikus részt játszottam, majd egyszer csak elvesztette a fogást és egyenesen ráesett a cuccomra összetörve nem csak a felszerelésemet, de a kulcscsontját is. Ezután persze félbeszakítottuk a koncertet.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor elhatároztad, hogy egy bandában szeretnél zenélni?
Fúúú… Tizenkét éves korom óta valamilyen zenekarban zenélek és hát nem igazán emlékszem, haha! Először csak Oasis, Blur, Beatles feldolgozásokat kezdtünk játszani, egész egyszerűen szerettünk zenélni.
Melyik stílus volt rád előbb hatással? Az elektronikus zenék világa, vagy a rock?
Természetesen a rock! Oasis, Radiohead, Muse, aztán pedig egyre inkább kezdtem elmerülni a punk zenékben, illetve az elektronikus muzsikák világában is.
Meg tudnál nevezni 5 olyan lemezt, ami a legnagyobb hatással volt rád?
Persze… Várjál csak, inkább zenekarneveket mondanék, sosem emlékszem a lemezek címére, haha. Refused, Prodigy, At The Drive In, Sick Of It All, Radiohead.
Azt olvastam, hogy nagy hatással van az egész zenekarra a Zeitgeist című film, illetve maga a mozgalom. Én is nagyon kedvelem a filmet, illetve a témákat, amiket feszegetnek benne. Mit gondolsz, van rá esély, hogy egy napon minden jóra forduljon az egész világon?
Igen! Kell lennie megoldásnak! De ha nem kezdünk bele drasztikus változtatásokba, akkor önmagunkat fogjuk elpusztítani… Túl sok egyenlőtlenség van a világon jelenleg és túl sok lehetőség van, hogy rossz irányba menjen az ember.
És mit gondolsz a nemrégiben történt lázongásokról, amik Angliában történtek? Ti ugye ráadásul elég komolyan érintve vagytok az ügyben.
Hát igen, a raktár, ahol a lemezeink voltak, szépen leégett. Szörnyű látni, ahogy ártatlan emberek tulajdonai szenvednek kárt ilyen értelmetlen módon. Nagyon szomorú az egész. Ezek az emberek teljesen reménytelenek, nincsen semmi kilátásuk a jövőre nézve, nincsen munkájuk, pénzük. Ha reménytelenné teszel valakit, akkor az úgy is fog viselkedni. Egész egyszerűen nem éreznek semmiféle kötődést a társadalmunk irányában, így aztán azzal se foglalkoznak, ha széttörnek, vagy épp felgyújtanak valamit.
Ha megváltoztathatnál egyetlen egy dolgot a világon, akkor mi lenne az?
Ó… (Hosszas gondolkodást követően folytatja:) azt hiszem… Megölném Justin Biebert, haha!
