2014. március 24.
Bár a Drive Me Dead neve még nem feltétlenül jutott el a köztudatba, a zenekar tagjainak eddigi előélete annál inkább határozza meg az itthoni underground eltelt éveit, évtizedét. Az egykori Zero Tolerance, Fallentintoashes és Have No Choice tagok által alapított banda, amiben visszatér a dobok mögé a Dawncore-ból is ismert Ferencz Zsolt, gitárt ragad a Fallenintoashesből ismerős Barney, azaz Sárkány Barnabás, basszusgitározik az Európát más zenekarok sofőreként számtalanszor végigjárt Laczkó Péter, énekel a Have No Choice sorait is megjárt Török Norbert, és gitározik a számtalan itthoni zenekarból ismert Szöllősi Sándor, idén végre tényleg teljes erejéből mutatkozhat majd be a közönségnek. Erről, az eltelt évekről, a zenekar formálódásáról, és persze a jövőről faggattuk Sándort, aki készségesen válaszolt mindenre.
Talán az a legegyszerűbb, ha mindent az elejéről kezdünk: mikor és hogyan alakult meg a Drive Me Dead?
2012-ben kezdődött, a Zero Tolerance-ból kilépve, ezzel feloszlatva azt eldöntöttem, eldöntöttük, hogy a sok szarságot, amiben tapicskoltunk, magunk mögött hagyjuk, és egy erősen pozitív töltetű, hozzá állású zenekart hozunk össze. Hárman voltunk ekkor: Zsolti, Peti és én. Zsoltit a Dawncore, FallenIntoAshes, Zero Tolerance soraiból, Petit a Ninpulatorsból és a Zero Tolerance-ból, engem pedig a Second Life, New Fight, Spadeful of Dust, Zero Tolerance, Octahed, valamint számos egyéb projekt kapcsán ismerhetnek.
Elkezdtük csinálni a számokat Zsoltival, Peti addig különféle zenekarokat turnéztatott, szállított Európa-szerte. Mivel Zsolti a Revolver Sound Studio egyik vezetője, nem volt gond az ötletek, számok vázlatainak rögzítésével sem. Dolgoztunk, kellett még egy másik gitáros, de annyira fel voltunk pumpálva energiával, hogy nem bírták a tempót. Itt jegyzem meg, hogy a mostanitól kicsit eltérő, gyorsabb, nyersebb zenében gondolkodtunk eleinte. Közben én ez idő tájt is számos másik zenekarban megfordultam, többek között az Octahedben is, valamint lenyomtam két kisebb európai turnét a Crippled Fox-szal, és Barney-val (aki ekkorra már sajna csak a ’Fallenből ismert), pedig egy pop-punk/metal zenekart is csináltunk azzal a Török Mátéval, aki most a Magna Cum Laudéban dobol.
Ekkorra már megvoltak a számok, szöveg témák is, de kellett egy énekes és egy gitáros… Megkérdeztük Barney-t, hogy lenne-e kedve ‘folytatni’ velünk a zenélést, mivel nagyon régóta ismerjük egymást: Peti a Zeróból még játszott is a késői ’Fallenben, Zsolti meg dobolt a Zeróban is, mintha egy kis család lennénk. Teljesen átalakítottuk a zenei tartalmat, felfogást, kicsit frissebb ropogósabb, modernebb hangvételű számokat írtunk. A régi számok pedig mentek a levesbe. Énekes fronton is jó pár emberrel melóztunk, ez nagyon sok időt vett igénybe, hiszen az új énekesek új énektémákat és szövegeket hoztak – ez nagyon sokat kivett belőlünk. Majd végül megtaláltuk, megtalált minket a százhalombattai Have No Choice énekese ,Török Norbi, aki nagyon lelkesen, intenzíven részt vett a zenekar életében, munkálataiban.
Az elmúlt két év jobbára azzal telt, hogy a saját dalaitokat írtátok, de mégis, mi az a kiváltó ok, ami mindmáig mondandót biztosít számotokra ahhoz, hogy (újra) zenéljetek?
Nyilván fontos a zenei elhivatottság, de a legfontosabb, hogy van bennem, bennünk még nagyon sok mondanivaló. De fontos is, hogy legyen, pláne egy hardcore/punk zenekarnak, enélkül semmi értelme. Mint említettem, egy nagyon erősen pozitív hangvételű zenekarról van szó. Sokat változtak a dolgok, körülmények körülöttünk, sokat változtunk mi is, teljesen átértékelődve indultunk neki ennek az egésznek. Ahogy szoktam volt mondani: ordas nagy pozitív dolgot csináljunk, és így álljuk hozzá dolgokhoz ebben a szarnak mondott mindennapi életben. Nem prédikálni akarnánk, hanem felhívni a figyelmet, hogy nem minden szar, és nem kell mindenen siránkozni, nem kell gyűlölködni, hiszen az a félelem mellékterméke, és nem kell pesszimistának lenni sem – magadból indul minden. Sok fiatal szenved, nem tudja belül rendbe tenni magát, nem tudják szeretni magukat! Nagyon sok emberi értéket veszítünk el, miközben kiölünk magukból jó pár dolgot.
Mik azok a tapasztalatok, amelyeket a korábbi zenekaraitok során sajátítottatok el, és meghatározzák azt, hogyan viszonyultok a Drive Me Deadhez?
Megpróbáljuk nem elkövetni azokat a gyermekbetegségeket többször, amiket megtapasztaltunk, átéltünk, és amiken keresztülmentünk az évek során. Nyilván ezen minden zenekar átesik, de ez így is van jól. Mindenki másképpen viszonyul, tud viszonyulni a DMD-hez, van, aki többet tud foglalkozni aktívan a zenekarral, van, aki sajnos nem. Mindenkinek ott a meló, nekem a család is, ami mellett én pörgetem a legjobban ezt az egészet. A többiek olyan munkabeosztással dolgoznak, hogy attól függően tudunk próbálni, stúdiózni, és úgy általában a zenekarral foglalkozni.
Hogy érzitek, kik voltak rátok a legnagyobb hatással, és vannak-e olyan friss zenekarok, akiket izgalmasnak találtok?
Mindannyian a punk rock, metal világában nőttünk fel. Sorolhatnánk a klasszikus punk, hardcore/punk, metal zenekarokat, de az rengeteg lenne. A húszon-harminc év felett elég sok zenekar. hatással volt, van ránk, de persze van olyan előadó, esetleg zeneszerző is, ami hatással van rád, de emellett nem játszol olyan zenét, mondjuk a Black Sabbath, az Iron Maiden, Muszorgszkij, a Kylesa vagy a Howl. Számomra izgalmas friss külföldi zenekar, ami hatással is volt rám, az a ’Ghost Inside, Stray from the Path, most pedig a Beartooth. Régebbről pedig a Bury Your Dead és az American Me.
Emellett hogy látjátok, mennyit változott az utóbbi években a hazai underground színtér, és úgy általában az itthoni hardcore/punk kultúra?
Sokat változott értelemszerűen, különösen ahhoz képest, amiben mi nőttünk fel. Ezt majd ugyanígy el fogják mondani, vagy már elmondták egy másik generációban megélt arcok. Kezd itthon kicsit felnőni, kezdenek bizonyos dolgokat komolyan venni. De ez annyira jó kérdés, és hosszas beszélgetést igényelne, hogy csak most nagy vonalakban mondom ezt.
Mi lesz a következő meghatározó pont a zenekarotok életében, mikor hallhatjuk a bemutatkozó lemezeteket, és hol láthat majd Titeket először a közönség?
A meghatározó pont az, hogy kész legyen az EP április közepére, és ha jól alakulnak a dolgaink, akkor bakelit formájában is napvilágot lásson. Ami pedig az első bemutatkozást illeti, az pedig két kiváló hazai zenekarral fog majd megtörténni májusban, az A38 Hajón! És nagyon köszönjük!
