Mostanában nem túl hálás dolog a Rise kötelékébe tartozni. Hogy miért? Nos, vannak a kiadó barakkjaiban olyan zenekarok, amelyeket az oldalon is sokan istenítenek (Hot Water Music, Make Do And Mend), vannak klasszikus nagy nevek (Bleeding Through), ám a Rise-nak sok olyan húzása volt, amitől sokan - némileg joggal - megutálták őket, gondoljunk itt az Attack Attack!-ra, vagy a mostani, breakdownhalmozós emocore bandák rajzására náluk. Ennek ellenére azért igazolnak olyanokat is, akik egy kicsit emelnek a kiadó tough guy-faktorán, ilyen az átalakult American Me, illetve cikkünk tárgya.
Floridában mindig meleg van, legalábbis ezt tartja a fáma. Ezt nem tudom megerősíteni, majd Bali Dávid szerkesztő kollegától kell ezt megkérdezni, azt viszont tudom, hogy a Thick as Blood innen érkezett. Metalos hardcore-ban utaznak, mint például a Full Blown Chaos, és bár nem a tradicionális végéről közelítik meg a stílust, de nyomokban klasszikus elemeket is találhat az ember. Az előző két albumát még a Eulogy-nál megjelentető kvartett sosem volt a bőbeszédűség híve, már ami az anyagaikat illeti, ritkán jutottak el fél óráig, és sikerült hozniuk egy egyenletes színvonalat, azonban a debütön (Moment of Truth) közelebb álltak a hagyományos hardcore hangzásvilághoz, mint a modernebbekhez, ami becsülendő, ám az azt követő Embrace-en már az újkori hardcore bandákra jellemző, sokkal sterilebb hangzás fogadott minket, és ez a Moment után talán nem volt a legokosabb döntés. Tudom, haladni kell a korral, de most, amikor ötszáz ugyanilyen banda van a színtéren, ugyanolyan hangzással, talán az a legjobb megoldás, ha egyet visszalépünk. Főleg azért, mert ezeknek a csapatoknak a nagy része ugyanazt az egyszerű zenét játssza, mint a Thick as Blood. Nos, a sterilitás most is maradt, ahogy a zenei összetevőkön sem változtattak Ginoék.
Azt meg kell hagyni, hogy a Living Proof nagyon menő, már a maga módján. Simán elképzelem, hogy a floridai true, vagy nem annyira true arcok ezt a lemezt döngetve korzóznak a városban a 40 fokban (újabb sztereotípia). Erre a célra amúgy kiváló a korong, ám ha egy picit jobban odafigyel az ember, akkor azért észreveheti, hogy tulajdonképpen a The Outsiders-Living Proof-Diente Por Diente hármason kívül azért nem sok átlag feletti pillanatot találni itt - és ezekre sem mondanám, hogy annyira kiemelkedőek, maximum a Diente' (a címadó főtémája rettenetesen hajaz a Full Blown Chaosra). A szövegekben sem rejlik semmi extra, a hardcore-ban mondhatni szokásos témákról énekel Gino (a majálist most hagyjuk), ami a tengerparti bandázós (kényszer)képzeteimet erősíti. Azonban ezek a képzetek nem valósak, mint ahogy a Living Proofnál is rengeteg menőbb kiadványt tarthatott a kezében a hallgató, és a cikk írója is csak azzal az élménnyel lett gazdagabb a Thick as Bloodnak köszönhetően, hogy eltévedt Veszprém belvárosában. De azt nagyon menőn.
7/10
