Az egyszerű is lehet nagyszerű – ezt a dogmatikus tényt igazolja újfent a ’pesti Fish!, akik a zenekar tizedik szülinapjának alkalmából meglepték magukat, és népes rajongótáborukat második nagylemezükkel. Az alaprecept, a sokak által „pöcslengetősként” leírt pop-rock maradt, ám a Blind Myself-hez hasonlóan ők is az idei évet választották arra, hogy elhagyják az angol dalszövegeket, és magyarul alkossanak tovább – az Isten Háta Mögött egyik tagja megint besegített, de sokak örömére ezúttal nem Palika, hanem a jóval konszolidáltabb szövegíró Egyedi Peti ötletelt itt-ott Krisztiánnal. Ám míg a BM esetében a magyar szövegek lényegében azon változtattak, hogy most nem azt nem érted, hogy mit üvölt, hanem azt, hogy annak mi értelme van, a Fish!-nél kulcsfontosságú lett ez a változtatás (annak ellenére, hogy a First of Many előtt is voltak magyar nyelvű dalaik): ezekkel kiegészülve ugyanis a 12 nóta szinte bármelyike könnyedén beveheti a rádiókat (itthon ugye még mindig meghatározó dolog, hogy a szövegek magyarul legyenek). Igen, bármelyike, mert az eltelt 3 év alatt nagyon megtanultak slágert írni a srácok, azoknak, akik ismerik az előző lemezt, talán úgy lehetne leírni a dolgot, hogy most minden dal egy „Are you away?”, de tényleg.
Erősen nyit az album, a Rajzolj magadnak című szerzeményig csak nagyon eltalált, egyből megmaradó, kicsit funkos beütésű pop-rock dalok szólnak, köztük a klipet is kapó Majdnem Kaliforniával. És először leginkább ennél ütközik ki, hogy a szövegek amellett, hogy szimpatikusan önironikusak és gúnyosak lettek, de még ötletesek is, szerény véleményem szerint inkább a zenekar imidzséhez (vicces-tökös), mintsem a piaci elvárásokhoz igazítva. Persze utóbbival biztos sokan fogják majd vádolni a bandát, de egyrészt illik bizonyos életkor felett levedleni a „rádióbarát = szar” gondolkodást, másrészt az album nem követi az amerikai modern rock zenekarok klasszikus „zúzunk-ballada-zúzunk-ballada” lemez-felépítését, csak egy tucat sláger, és szevasz. Visszatérve a dalokhoz, én a Rajzolj magadnakot érzem a leggyengébbnek az összes közül, mert amellett, hogy kicsit „semmilyen” lett, Krisztián a Csak a szívem verzéi mellett itt izzad legérezhetőbben a magas énektémákkal – mintha csak ezt akarná korrigálni, a következő számban már a Fish! szellemiségéhez kiválóan passzoló, játékos megoldásokkal is operál (igen, így mondom másképp azt, hogy egy csaj nyivákolását utánozza). Eztán jön két dal, amikből ha tizenkettő lett volna, akkor lehetne dobálni a zenekart az összefolyó dalok miatt, de remekül lett közéjük elhelyezve a Túl kemény című, a zenekar neve által inspirált sláger. A Sehogy sincs után pedig egy Egyedi Peti vendégszereplés tűnik fel a korong legkevésbé slágergyanús, de egyik legjobb dalában, majd stílusosan a slágergyűjteményt a Csinálj egy lemezt legfülbemászóbb refrénű nótájával zárják.
A négy srác tehát nagyon eltalálta, hogy visszaváltottak magyar szövegekre, és természetesen a dalírás kipipálása után nem lengették a pöcsüket, és a zenekart a középpontba állító borítót és bookletet, valamint remek keverést szerváltak (előbbit Kovács Dávid és Örményi Ákos, utóbbit a performanszban is jeleskedő Szűcs Szabolcs intézte nekik), kiegészítendő a tizenkét fogásos halvacsorát. Erre – tovább akadályozva a dalok összefolyását – vendégeket is hívtak, a fent említett Óriás-frontember mellett Krsa bukkan még fel az elsőszámú magyar ska zenekarból, a PASO-ból egy rövid ragga erejére. Öröm látni tehát, hogy a Fish! a First of Many óta eltelt három év alatt sem a tökét (tudom, képzavar), sem a humorát nem hagyta el, és meggyőződésem, hogy az új lemez megsokszorozhatja a halbarátok eddig sem alacsony számát, nem beszélve a lemezeladásokról, és a slágerlista-helyezésekről. Úgy legyen.
8.5
