Szerelmetes, ivós balladával állt elő a Chubby and the Gang

A Chubby and the Gang még 2019-ben alapult meg Londonban, Charlie „Chubby Charles” Manning-Walker agyszüleményeként, és a punkos pub rock and roll, amit játszanak, hamar az erre fogékony közeg szívébe záródott. A banda eddig két nagy- és egy kislemezt adott ki, két éve azonban nem nagyon hallattak magukról – mint utólag kiderült, erre megvan a pontos magyarázat is.

A zenekar most a The Bonnie Banks című dallal tért vissza, és igazából nem is nagyon van már zenekar, csak Chubby, aki innentől kezdve vetésforgóban lép majd fel session zenészekkel (kb. mint a The Armed). Egyéb hír még a zenész újdonsült szólóprojektje körül, hogy a formáció mostantól az egyik jelenleg legfelkapottabb hardcore-kiadónál, a Flatspot Recordsnál (Scowl, Speed, Jivebomb stb.) folytatja a munkásságát. A friss tétel egy afféle belépő ebbe a brancsba, és pont ott folytatja, ahol a 2022-es Labour of Love EP abbahagyta: szentimentális old-timer dalolás, ami egyszerre inspirálódik a Thin Lizzy és a Cock Sparrer munkásságából, egyben óda egy múzsához, meg Londonhoz magához.

Aki egyébként nem tudna betelni Charlie dolgaival, annak ott van még a The Chisel, ahol a pasas gitározik, és akik egy fokkal pörgősebb street punk/oi!/hardcore-keveréket tolnak. Legújabb lemezük, a What a Fucking Nightmare is kiváló aláfestése annak, amikor egy kocsmai verekedésben összezúznak egy korsót a koponyádon.