2014. március 11.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év kilencedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Abandon All Ships, Kaiser Chiefs, Bury Tomorrow, Of Mice & Men, Babymetal, Miss May I, Ghostchant, Ice Nine Kills, Protest the Hero, Apey & the Pea, Panic! At the Disco, Warhound, Eskimo Callboy, Kings Of Leon, I Am the Avalanche, Solidmen, Dead Silence Hides My Cries, In This Chest, Take Offense, Leander Rising. Kik a kedvenceid a héten?
Az aranypart buliszvegmetalcore bandája újra itt van, hogy megcsillogtassa tehetségét a hajára kent töménytelen zselémennyiséget. A klipben megcsodálhatjuk az egyenfehér ruhájukat, csillogó gyémántfülbevalóikat és az érdektelen nótájukat is. Nem egy kihagyhatatlan darab. (JB)
Mióta Ricky Wilson lefogyott a kardiótól azóta mintha a hangterjedelme is kicsit bővült volna, nem? Mindegy is, a Coming Home videójában meglehetősen leharcolt állapotban sétál szembe mindenkivel, hogy aztán az egész pereputtyot maga mellett tudván leheveredjen egy nyugágyban. Nem valami mozgalmas ez így leírva sem, sőt a nóta is meglehetősen az unalmasabbik fajtákból való, mindenesetre az egész klip legalább vágatlanul lett rögzítve, az meg valamiért mindig érdekelni szokta az embereket. A Kaiser Chiefs soron következő nagylemezéről egyébként itt írtunk le mindent. (TM)
A Bury Tomorrow egyre inkább a Parkway Drive zeneiségét szeretné meglovagolni, csilingelős dallamos énekkel megtámogatva. Van akinek bejön, van akinek nem, de hogy nem emiatt a klip miatt szereznek új rajongókat az is biztos. Erdőn, tüzes logón, meg csinosra festett tagokon kívül más látnivaló nem nagyon van. (JB)
Sebesre röhögtük a szánkat az új Of Mice & Men klippen, annyira szürreálisan vállalhatatlan, kezdve attól, hogy még talán nem is láttunk zenei videót, ami ennyire nevetségesen reflektált volna a dalcímre/szövegre, no meg a színészi játék és a totál életszerűtlen szituációk is okot adnak a könnyzáporra. Szigorúan csak az „annyira rossz, hogy még rossz, de legalább fáj az agyadnak” kategória kedvelőinek ajánljuk! Egyébként szerintetek miért van az, hogy Carlile-ék és Tyler Carterék egyaránt a szarabb dalok közül választották ki a klippes nótát? Mondjuk az Issues-nak nem is volt akkora választási lehetősége, de a Restoring Force-on a Bones Exposed előtt és után is olyan számok sorakoznak, amik sokkal jobban megérdemelték volna a megfilmesítést. (BG)
Mióta hivatalosan is létezik a babametál, mint műfaj azóta minden lehetséges. A faszt. Bár tény, hogy vannak már hazai képviselőik is, például az Ann My Guard, de ebben nem tudjuk mi a baba. Lényeg, hogy a Babymetal, akikkel korábban is foglalkoztunk már ismét új koncertklippel jelentkezett, amiben továbbra is a három japán hölgyé a főszerep, ugyanis a zene instrumentálisan rémunalmas. Az ének egyszerű, de viszi a hátán a hihetetlen produkciót, de a legmeghökkentőbb az egészben, hogy erre a világ túlsó felén ennyien kíváncsiak. (BK)
Mivel is lehetne egyértelműbben promózni az egy hónap múlva megjelenő metalcore lemezed, mint egy imidzsklippel? A Miss May I is maradt ennél a jól bevált receptnél, mindössze annyival dobták fel kicsit, hogy a szokásos szürke, zenélős jelenetek mellé bevágták a lemezborító munkálatait, ami jelen esetben egy tetoválás elkészítése volt. (TM)
Nem hivatalos ugyan, de mivel a Ghostchant végül is magának ismerte el, ezért nem mehettünk el szó nélkül a Shards rajongók által készített klipje mellett. A házilag barkácsolt mozgókép aranyos megoldásokkal kíván tisztelegni a régi motoros hazai zenészek által megalkotott formáció első dala előtt. Ha a gagyibb megoldásokat kiszűrte volna a készítő és előreegyeztet a zenekarral, akkor akár ebből egy profi hivatalos videó is összejöhetett volna. Mi pedig addig is egy rendes klipet akarunk a frissen megjelent bakelitek mellé. (BK)
Az Adele-dal feldolgozásával elhíresült Ice Nine Kills a hóban égeti el a római kilences számot, ezt pedig videóra is veszi. Természetesen zenélnek is eközben, és nem, sajnos senki fejébe nem ásnak el csatabárdot, mint azt a humoros cím sejteti. Ekkora ziccert kihagyni… (TM)
A Protest The Hero tagjai jelen pillanatban is rottyra turnézzák magukat (és egymást), így aztán milyen klippel is jöhettek volna elő, ha nem egy koncertfelvétellel? Azt mondjuk sajnáljuk, hogy a stúdiófelvételt vágták a képek alá (de komolyan, ha múlt héten a Hands Like Houses esetében ezt felemlegettük, akkor igazságosnak kell lennünk), meg el tudtunk volna viselni kicsit több Arifot is, de a vizuális ötletek nagyon jól működnek, meg olyan apró nüanszokat is érdemes megfigyelni, mint amikor dal közben teszi rá a capót a technikus Luke gitárjára. (BG)
Ugyan csak imidzsklip, de abban a kategóriában teljesen nyugati színvonalú az Apey & The Pea új klipje, ami a szerintünk és úgy általában a hazai metalsajtó szerint is nagyszerű The Devil’s Nectar egyik legjobb dalához készült – konkrétan ez így egy ilyen klippel megtámogatva kilőheti őket a nemzetközi ismertség irányába. (JÁ)
A Panic! At The Disco (ami lényegében egy ideje már csak Brendon Urie) tavalyi lemeze a kutyás sem érdekelte, pedig nem is egy, még ötletesnek is mondható klip készült mellé, az egyikben például az említett énekes neki is vetkőzött a forgatásnak. A Nicotine viszont mint dal, mint videó formájában egy szánalmas produkció, szerintünk még a csúnya lányoknak legelhivatottabb rajongóknak sem fog igazán tetszeni. (TM)
A chicagói Warhound csapata egy szokványos klippel jelentkezett a héten: koncertfelvételekből és a turnézással járó életképekből ollóztak össze egy viszonylag hangulatosnak mondható, ám kevésbé emlékezetes anyagot. Főleg a zenekar ismerőinek ajánljuk, de azért azok is bökjenek rá, akiknek felkelti az érdeklődését a facebook oldalukon olvasható érdekes stílusbeli megnevezés: „Hip Hop Cultured Hardcore with Metal and Punk influence”. (FB)
Nézzük csak a klippet, annak is a sztori részét (spoiler!) Adott egy őrült tudós, aki bulizó fiatalokon kísérletezik a pirulájával. Azt hihetné az ember, hogy valami kurva erőltetett poénkodás sül ki ebből, például, hogy a drog hatására elkezdik élvezni a banda zenéjét, de nem. Annyi történik, hogy a tizen-huszonéves közönség egyszer csak elkezd vért hányni, aztán pedig mind meghalnak. Ugye, milyen vicces? De hát miért nem nevettek? Jó, persze, ha hülyék lennénk, mondanánk, hogy ez valami straight edge kommüniké a kábítószerek ellen, de e helyett inkább javasoljuk az Eskimo Callboy teljes bojkottálását a továbbiakban, főleg, hogy a dalaik nagy valószínűséggel jelentősen csökkentik a várható élettartamot. Igazából a klipbeli kísérlet is alkalmatlan körülmények közt zajlott, könnyen elképzelhető, hogy a banda zenéje okozta a közönség halálát. (BG)
A Kings of Leon vérszegény vergődéséről a tavalyi év végén sikerült értekeznünk egy összefoglaló jellegű cikkben, aki akkor nem osztotta volna a véleményünk, az most garantáltan megérti majd, mire is gondoltunk, mikor „koravénnek” neveztük a zenekart. A Temple videója ugyanis a legcsaládbarátabb, legnyuggerebb imidszklip amit az utóbbi időben láthattatok. Pedig ennél a dalnál jóval érdektelenebbek is helyet kaptak a Mechanical Bullon, de ezt a klipet még a cukin betipegő csecsemő és a szuper nyolcassal rögzített szabadidős tevékenységek bevágása sem menti meg a dögunalomtól. (TM)
Nemsokára megjelenik Vinnie Caruana (The Movielife) jelenlegi bandájának, az I Am the Avalanche-nak a harmadik nagylemeze, és erre már az elődjével ellentétben nem hat, csak három évet kellett várni. Sok változás nincs, de nem is kell: Caruana hangja és slágeríró képessége is remek, New York pedig télen is képes arra, hogy főszerepeljen egy klipben. (JÁ)
Nehéz megszólalni a Solidmen szerkesztőségünkbe beküldött klipje után. Azt mindig támogatjuk, ha egy magyar zenekar időt és kreatvitást (ha kell, akkor pénzt) nem kímélve teljes erőbedobással összehoz egy minőségi és izgalmas videoklipet. A Solidmen itt szinte minden kritériumnak megfelel, de a klip sajnos nem maradt az ízlés határain belül. Több alkalommal csúnyán átlépi azt, amiért nagy kár, mert ennyi kurvából és kokainból sokkal jobb dolgokat lehetett volna kihozni, majd legközelebb. „Remélem nincs harag”. (BK)
A bandanév egy kissé erőltetett, ezen még viszonylag könnyű túllépni. A kezdés ráadásul egészen hangulatosra sikeredett. Viszont ezt követően rákezdenek a világ legunalmasabb risecore breakdownjára, mi pedig már sejthetjük: ebből valami igazi szörnyűség fog kisülni. Azonban arra a minden együttérzést nélkülöző emberiség elleni merényletre, amit itt refrénnek hívnak, egyszerűen képtelenség mentálisan felkészülni – ráadásul a billentyűs szándékosan fel is erősíti a hatást. A második felétől kezdve lehet jobb lesz, de egyszerűen nem voltam képes végignézni. Sok sikert hozzá mindenkinek! (FB)
Az In This Chest egy osztrák metalcore csapat, aki oly sok társukhoz hasonlóan egy feldolgozás segítségével kívánnak befutni, ami nagyon-nagyon ritkán sikerül úgy, ahogy azt ők elképzelik. Most sincs ez másképp. Hiába tűnnek rendes srácoknak, de attól még, hogy egy rádió-kompatibilis sláger alá beteszünk pár breakdownt az nem lesz jó, sőt a legtöbb esetben rosszabb lesz. Mi arra biztatjuk a srácokat, hogy írjanak bőszen saját dalokat, mert a gyakorlás és a szorgalom kifizetődő. Az ilyen feldolgozások meg legfeljebb koncerten kerüljenek elő és akkor még hatásos is lehet (ezt a mozgást meg meg ne lássam még egyszer). Hajrá! (BK)
Április 22-én végre hazánkba érkezik a Take Offense csapata, méghozzá headliner szerepkörben, ami minden hardcore közeli hangzás kedvelőjének kötelező este lesz a Dürer Kertben, ugyanis legutóbb, amikor erre jártak végül elmaradt a Terrorral közös koncert. Pain Talks címmel most új videó is érkezett, ami a tavalyi United State Of Mind lemezükön kapott helyet. Minőségi videó Carlo Oppermann rendezésében, akinek alkotásait már jól ismerjük, ugyanis rosszat nem ad ki a kezei közül. Most is így van. (BK)
A Leander Rising debütlemeze felemás érzéseket keltett szerkesztőségünkben, az egyik fele (a kisebbik) derűs bizakodással tekintett Magyarország egyik legnépszerűbb metalbandájára, a másiknak viszont – enyhe túlzással – pszichológus kellett, hogy feldolgozzák a hallottakat. Azóta persze sok minden történt, és mindenképp jár a riszpekt Köteles Leandernek, egyrészt, hogy kimaradt az Éjjel-Nappal Budapest elnevezésű okádékból (de tényleg, ez szép volt!), másrészt, hogy figyelt azokra a hangokra, akik számonkérték a bandától a frissességet és a korszerűséget. Az új klippes dal alapján ugyanis sikerült felzárkózni minőségben — mind zeneileg, mind a videó tematikája terén — a risecore-hoz és a német metalcore színtérhez. Leander Rising, 2014, köszönjük! (BG)
