2013. május 12.
A vizsgaidőszak és az érettségi elképesztő sodrásában egyáltalán nem könnyű követni a friss megjelenéseket, hiszen napjában jelennek meg új csapatok és friss klipek a kemény zenei palettán. Mi ebben igyekszünk továbbra is segítséget nyújtani, ezért az év tizenkilencedik hetének termését csokorba szedve ismét biztosítjuk nektek a válogatás kényelmét: Falling In Reverse, Being As An Ocean, Fallstar, HIM, Queens of the Stone Age, Off With Their Heads, For All I Am, Heart in Hand, Pierce the Veil, Howl, Dream On Dreamer, Deftones, T.A.N.K., Avril Lavgine, Frank Turner, To the Wind, Dark Tranquillity, Vampires Everywhere!, The Sheds, All Time Low. Ezen a héten kik a favoritok?
Szinte hihetetlen, de a Falling In Reverse kapcsán nem volt elég önmagában Ronnie Radke személye és affektáló énekstílusa, vagy a borzasztó nagylemez, de még a Sumerian-féle botrány sem, hanem le kellett menniük a Hollywood Undead szintje alá, valahová Lil Wayne mellé ahhoz, hogy a rajongóik egy része (kb. a fele) rájöjjön, hogy az egész zenekar egy darab szart sem ér. Annyira rossz ez a dal, hogy túlzás nélkül felmerülhet a Brokencyde neve is hasonlítási pontként (stílusilag és minőségileg is), reméljük, hogy hamarosan a memeszféra is felfedezi magának azt, hogy az Alone c. dalhoz képest a Nickelback simán Pink Floyd. Beszéljünk a klipről? Nem sokat lehet: megy a hadonászás, hajlongás, lassítva sétálás, az egész olyan, mint egy paródia, reméljük, hogy az amerikai jogrendszerben van valami olyan kitétel, hogy egy ennyire rossz dal már a próbaidő megsértésének számít, és visszazárják ezt a szerencsétlent a börtönbe. Slusszpoén is legyen? Az Epitaph letiltotta a kommenteket, de a dislike-olást nem lehet. (JÁ)
A Being As An Oceannek nagyon megy, de meg is dolgoznak érte, hiszen a turnézás mellett gyártják a klipeket, menő fotókat töltenek fel a koncertjeikről, kommunikálnak a rajongóikkal, és természetesen mindeközben a hatásvadászattal sem hagynak fel. Legújabb videójukban az utcára viszik ki a zenéjüket, és ugyan nincs a klipben Letlive-szerű kreativitás, azért így is több ez, mint egy imidzsklip. A dal közepes, de akinek a többi számuk tetszett, annál ez sem számít rossznak. (JÁ)
Az egykoron a Come&Live-nál tevékenykedő, mostanra pedig a Facedown Recordshoz igazolt Fallstar az utóbbi években egyre többször próbált meg kitörni az ismeretlenségből, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez nem fog menni nekik. Leginkább persze azért nem megy a szekér, mert a dalaik unalmasak, akárcsak a legújabb, Drags, Drugs And Bones című nótára készült klipjük, amiben a banda négy tagját láthatjuk 4 percig sétálni, hogy aztán leüljenek a földre. Az ötödik tag élete ennél egy kicsit izgalmasabb, de a történetért így se fognak díjakat elhódítani. (JB)
Először örültem, hogy köszörülhetem egy kicsit a nyelvem (illetve ujjam) a HIM-en, a videó megtekintése után viszont már nem örültem annyira, mert bár a banda nyolcadik (!) nagylemezéről szedett dal ugyanolyan unalmas lehet azoknak, akik nem bírják Ville Valo stílusát, mint az egész munkásságuk, viszont egyáltalán nem kínos (még a dalszöveg is jobb, mint amit a cím alapján sejthet az ember, és kapunk egy egész patent gitárszólót). A klip is leginkább azoknak tetszhet, akiket elkapott a zenekar dalainak hangulata, viszont az énekes performanszát mindenképp ki kell emelni: kezdve azzal, hogy az arc továbbra is csak kicsit femininebb annál, mint amennyire (madár)ijesztő, amit meg a klip első felében leművel mozgás címszó alatt, arra nincsenek szavak. (BG)
A Queens of the Stone Age nem szokta rossz klipekhez adni a nevét, és az animált I Appear Missing sem okoz csalódást, van benne sivatag, történet, nagyon jól néz ki, és ha a dal nem is kerül majd rá egy besztof lemezükre sem, hozza az elvárt minőséget. Igazán kár, hogy se a klipről, se a dalról nem jut eszünkbe az a jelző, hogy emlékezetes, de az album majd biztos javít ezen. (JÁ)
Az Off With Their Heads-ről nyugodtan elmondhatjuk még egyszer, hogy nagyon jó zenekar, hiszen eddig nem tettük meg túl sokszor, pedig ez már évek óta így van. Szinte hihetetlen, hogy ez a kiváló punkbanda, és egy Ryan Young kaliberű dalszerző ugyanannál a kiadónál van, mint a Radke-féle moslék, de ilyen az élet, az Epitaph jóvoltából legalább hangulatos klipeket tudnak forgatni. (JÁ)
A For All I Am is azoknak a modern metalcore bandáknak a seregét gyarapítja, akik még mindig nem vették észre, hogy jelen pillanatban lemmingekként vonulnak az egész színterükkel együtt a végzetük felé. A For All I Am klipje (az Oppressor az idén megjelent Skinwalker című lemezükön kapott helyet, ha esetleg valakit érdekel) pedig azoknak az imidzsklipeknek a seregét… de inkább hagyjuk az egészet a fenébe. (BG)
A dallamos hardcore kedvelőinek körében bizonyára már nem számít ismeretlen fogalomnak a Heart In Hand neve: a csapat már két nagylemezt is letett az asztalra az elmúlt évek során. Ezek azonban mindvégig megmaradtak a biztonságosnak tűnő, mások által már kitaposott ösvényeken, ennek köszönhetően pedig az élvezeti értékük is csupán közepesnek nevezhető – sőt, a tapasztaltabb fülek számára általában halálosan unalmasnak titulálható. A legutóbbi nagylemezről származó címadó tétel klipjére sem mondhatjuk, hogy nem láttunk még hasonlót korábban, de becsülettel összerakták a dolgot, így bőven egy élvezhető produkcióval van dolgunk. (FB)
A Pierce The Veil szeret videoklipeket gyártani, ami nem is baj, hiszen legalább rajtuk látszik a törekvés, hogy a videóik nem csak mellékes szerepet játszanak a zene mellett, hanem megpróbálnak szórakoztatni is. A Bulls In The Bronx című számra készült klipben azt is láthatjuk, hogy a 30 éves Vic Fuentes még mindig képes 16 évesnek öltözni, no meg egy tinédzser szerelem első csókjának is részesei lehetünk, mely romantikus jelenetbe a féltő apuka dühe rondít csak bele. (JB)
A Howl új nagylemeze április végén landolt a boltok polcain, az igen korrektre sikeredett Full of Hell folytatásaként. A Bloodlines részleteiről annak idején mi is beszámoltunk Nektek, a szerencsésebbek pedig már élőben is meggyőződhettek a csapat teljesítményéről 2011 februárjában. Az meglehetősen friss albumot természetesen egy új klippel is megtámogatták, a Demonic című szerzemény kapott „romos gyárépületben zúzós” képsorokat. Mi a véleményetek az új korongról? (FB)
Új lemez, új imidzsklip: az ausztrál Dream On, Dreamer a szokásos formulát alkalmazta, hogy nemsokára megjelenő Loveless c. anyagukat népszerűsítse. A The World in Front of Me videója nem szól másról, mint egy kis szektás porhintésről, barlangi ugra-bugrálásról, egy rakás „régies” filmeffektről és persze a pocsék dal emészthetővé tételéről. Amely viszont nem sikerül neki: a Hope c. EP 2010-ben egy rendkívül tehetséges zenekar képét festette, de a két évvel ezelőtt megjelent Heartbound az év egyik nagy csalódása (égése) volt, úgy tűnik ez nem lesz másként idén sem. A srácok ezzel a túlnyújtott és izzadtságszagú dallal nagyon mellényúltak. (BB)
A Deftones még imidzsklipek terén is érdekesebb videókat szokott kihozni, mint a Swerve City videója, ami senkit nem zavarna, ha nem ez lenne az első klip a zseniális tavalyi lemezükhöz. Így azonban mindenki valami nagyot, emlékezeteset várt, és egy nagyon csinos, a sivatagban lovagló lányt kapott, meg persze… nos, hát ennyit. Ha a végén nem bukkan fel Chino, nem hittük volna el, hogy ez hivatalos video. (JÁ)
A francia T.A.N.K. kissé idétlen felütésű neve ne riasszon el senkit – a betűszó mögött elméletileg a Think Of A New Kind elnevezés lapul. A 2007-ben alakult zenekar dallamos death metalként definiálja saját munkásságát, ahol a modern elemek remekül megférnek a régi klasszikusokból átemelt megoldásokkal. A csapat legújabb albumáról érkezett a héten a címadó tétel, melyben a banda tagjait csodálhatjuk meg, miközben önfeledten zenélnek, többféle háttér előtt – a héten úgy látszik nem fulladunk bele az eredeti ötletekbe. (FB)
Avril Lavigne úgy néz ki soha nem akar felnőni, legalábbis legújabb klipjének tanulsága szerint, ahol a középiskolás emlékeket eleveníti fel néhány túlkoros kamasszal, akiknek a fiatalság egyenlő azzal, hogy berendezéseket törnek, ruhában úsznak a medencében vagy épp csúnyán beszélnek. Vajon Chad Kroeger képes lesz megzabolázni a lázadó középkorú énekesnőt, vagy az örök apakomplexus csapdájában vergődve egyre unalmasabb popszámokat fog kierőlködni magából a jövőben is? Majd az élet eldönti. (JB)
Ugyan idén sem mondhatjuk el magunkról, hogy elárasztanának a jó videók (hiába klipözön, haha), azért minden héten akad egy-két valóban említésre méltó darab. Ilyen az új Frank Turner klip is, ami a vizualitásában szellemes Recovery után inkább mondanivalójával próbál emlékezetes lenni. Ez sikerül, hiszen kisebb logikátlanságok ellenére eléggé meghökkentő, és a rácsodálkozásélmény is megvan, arról nem is beszélve, hogy egész csinos angol csajokat sikerült összecastingolni Frank mellé. A dal meg kellemes, ahogy az új lemez is. (BG)
Tavaly nem győztük hangsúlyozni, hogy a Pure Noise milyen jól nyúl a pop punk zenekarokhoz, ezért mindenképpen meglepő volt, hogy a kiadó nem folytatja tovább az igazolást, hanem dallamos hardcore zenekarokkal gyarapítja rosterét. A To the Wind ennek a – kezdődő – folyamatnak a része, debütáló anyaguk (Empty Eyes) is csak nemrég jött ki, a róla megfilmesített Hollow pedig a zenekart kívánja bemutatni. A jelszavak: turnébusz, koncertek, városnézés és minden, ami csak egy feltörekvő dallamos hardcore/metalcore zenekar mindennapjait bemutathatja. (BB)
A fiatal trónkövetelők mellett természetesen hétről hétre felbukkannak igazi alapcsapatok is rovatunk virtuális hasábjain; az 1989 óta aktív Dark Tranquillity joggal nevezhető a dallamos death metal egyik éllovasának, hiszen már a tízedik nagylemezük munkálatait is lezavarták. A Construct címet viselő korong május 27-én érkezik, de itt annak idején összeszedtünk Nektek minden lényeges információmorzsát. Az Uniformity című tételhez készült videoklip végre betekintést enged az új album hangulatába – igaz nemrég már belekóstolhattunk egy másik szerzeménynek köszönhetően is –, amellyel, ha minden így folytatódik, bizonyára nem lesz probléma. (FB)
A Vampires Everywhere! a világ egyik legirritálóbb zenekara, többször gusztustalan megjelenésüket hihetetlenül gáz bandanévvel (a vámpírkodás jelen divatjának meglovagolása), illetve pocsék dalokkal egészítették ki, így minden adva van ahhoz, hogy nem csak a külső okok miatt dobjunk rájuk a követ. Az Unholy Eyes akusztikus újragondolása egy nagyon statikus és bátortalan operatőri munkával megáldott videót kapott, amelyben a történések teljes hiányát csak a kiegészítő énekes srác rendkívül hamis magas vokálja tudja alulmúlni. Unalmas és jellegtelen. (BB)
A The Sheds egyelőre egy elég ismeretlen zenekar, azonban a hamarosan megjelenő I’ll Be Fine c. debütáló lemezük az év egyik legizgalmasabb punk zenekarai közé repítheti a csapatot. Remekül vegyítik a technikás deszkás punk, valamint a ’90-es években meghonosított dallamos punk rock elemeket; az I’ll Be Fine-ra forgatott videó egy intenzív próbatermi montázs, amelyben a zenekar a másfél perc alatt őszintén bemutatkozik. Sok-sok energia, hangulatos és szerethető megvalósítás. Nagyon ígéretes zenekar. (BB)
Tavaly jelent meg a Don’t Panic című All Time Low nagylemez, amely már rég nem hozza azt a sikert és minőséget, amire mondjuk 7-8 évvel ezelőtt számíthattunk volna. A pénz persze ömlik a bandába, mert egy elég széles rajongói kört építettek már ki maguk köré, így a Backseat Serenade-ben a kicsit megkopott, de legalább vidám együttest láthatjuk állatos jelmezben, amint egy játékgép figurájaként kapják a fejükre az ütéseket. (JB)
Ha hazai előzenekart kellene választanunk a Paramore-nak, biztosan a Based On A True Story-ra esne a választásunk, és (ha nem is szeretnénk beskatulyázni őket, mindenképp meg kell említenünk, hogy) most, hogy a Paramore elég megosztó változáson esett át, talán a csapatban rejlő potenciálra majd egy szélesebb itthoni réteg is ráérez. A klip egy novemberi, a Fish! vendégeként adott, hajós koncertet örökít meg. (JÁ)
