#Hírek
december 10.
2013. április 8.
Huszonkét új klip került a héten a látóterünkbe, és szokás szerint egyik sem fogja megváltani a metalvideózást, pedig a megszokottnál talán alacsonyabb átlagos ismertségi szint mellett vannak itt nagyobb nevek is (Escape the Fate, Enter Shikari, Terror, és a hetet a KEN Mode oldalán megnyerő Meshuggah). Szerencsére az enyhülés még nem érte el az „álmosító meleg” szintet, így talán nem fogtok elaludni a döbbenetesen unalmas imidzsklip-felhozatalon, főleg, hogy a hallgatnivaló számos helyen eladja az amúgy főleg érdektelen videókat.
Amikor Craig Mabbitt a keresztényi értékrendeket hirdető Blessthefallból kilépett, hogy az Escape The Fate énekeseként a klipekben pornószínésznők csöcseit csapkodja és nyalogassa, akkor valami megmozdulhatott az emberben, hogy ez valójában nem is egy hiteles ember. De legalább áll mögötte egy zenészgárda, aki a szarból tud még nagyobbat építeni, majd nagy költségvetésű klipekkel letuszkolni az emberek torkán az olyan mély mondanivalókkal együtt, hogy az erkölcstelen sztárélet tönkreteszi a következő generáció lelki világát, úgyhogy mindig mutassunk nekik jó példát. Majd a klipforgatás után elmentek felszívni pár csíkot, és a turnébuszba csábítani pár kiskorú rajongót bélyeggyűjteményt nyálazni. (JB)
A szekszárdi láncfűrész hardcore Don Gatto elkészítette első komolyabb videoklipjét a tavaly megjelent Second EP legmarkánsabb dalához, a Hardcore Babylonhoz. A klip, ahogy a zene is jó értelemben véve egyszerű eszközökből épült fel, ám hatásfoka így is megalapozhat egy-egy súlyosabb estét. Külön felhívnám a figyelmet a videó végén látható színészi játék / gitártörés kombinációra. A koncertkirály Don Gatto továbbra is egyike a legmegbízhatóbb csapatoknak. (BK)
A párizsi székhelyű As They Burn legfrissebb klipjében felsorakoztatott megoldásoknak köszönhetően szemtanúi lehetünk az elmúlt időszak egyik „legtuskóbb” képsorainak. Természetesen erre a jelzőre nem feltétlenül negatív érzésekkel kell gondolni: az egyszerű breakdownokra történő önfeledt taposáshoz, egy valódi kombájnt megszégyenítő búzaszedéshez, és persze az egysorosok beordibálásához tökéletes ez a fajta hangulat. Ehhez még hozzájön a (nagyon) mérges arccal felvértezett kamerába ordibálás, a húsvétról megmaradt nyúlról készült pillanatképek stílusos bevágása, és a gyárkéményeket megringató füstkifújás is. Az As They Burn gárdája már önmagában is megállja a helyét ezen a téren, de nem bízták a véletlenre a dolgot: a garantált siker érdekében megnyerték az e téren etalonnak számító Emmure, valamint a Betraying The Martyrs karizmatikus vezéreit is – így Frankie és Aaron tolmácsolásából is kiderül, mekkora az aktuális keménységi mérce. (FB)
A Jungle Rot sem kívánja nagyon meglepni a rajongóit: a Victory Records-hoz tartozó death metal zenekar nyolcadik nagylemezét adta ki márciusban, az album egyik dalához forgatott klipben pedig előadják a Terror Regime című dalt. Nulla újdonságértéke van a videónak, úgyhogy ezzel kapcsolatban maximum a zene miatt lehet megdicsérni a ’94 óta pályán lévő csapatot (meg a kiadót, hogy annyira nem elveszett a jelenlegi kínálatuk). (JÁ)
A modern hardcore-t vagy látens hardcore-t kedvelő ifjak minden bizonnyal egyként csettintenek majd a Capsize új klipje hallattán és nem csak azért mert 0:05-nél ByeAlex is feltűnik, hanem azért mert ismét egy ígéretes moden produkcióval állunk szemben. Hogy mennyire hiteelsek azt nem tudjuk, de mindenesetre a Live A Burden, Die A Curse névre hallgató lemez minden bizonnyal még több hasnló vehemens hardcore himnuszt rejteget. Az Unwanted klipje, így sikerült: (BK)
Ha elindítja az ember az alábbi klipet, körülbelül tíz másodperc elteltével halvány dévá vu érzése támad, bár lehet még nem is biztos benne miért. Ez persze cseppet sem riasztja el a folytatástól, tovább próbálkozik, hátha csak rosszul rémlik valami. Azonban további fél perc sem szükséges ahhoz, hogy visszafordíthatatlanná váljon a felismerés: ez bizony a méltán híres Textures Reaching Home című számához készült klipnek néhol már-már pofátlan újragondolása. A zenei megvalósítás pedig, a képsorokhoz hasonlóan, képtelen felérni az alapjául választott irányzat színvonalához, vegyes érzelmeket hagyva maga után. (FB)
A Cathedral áprilisban érkező tizedik nagylemeze az utolsó lesz a sorban, mivel a legendás angol doom zenekar visszavonul az album kiadása után, így a Last Spire klipje egyfajta búcsúvideo is lehetne, de helyette inkább egy klasszikus doom videót kapunk a stílus összes kötelező kellékével. Arról, hogy miért is volt olyan jó Lee Dorrian bandája, itt írtunk az idén húszéves Ethereal Mirror kapcsán. (JÁ)
Már régen elérkezett az a pont, amikor is a death metal legbrutálisabb ága elérte azt a szintet, aminek köszönhetően a legkonzervatívabb nézetek szerint is külön kategóriaként szükséges kezelni. A madridi Wormed gárdája pedig maximálisan hű marad az elmúlt évek során róluk kialakult képhez: futurisztikus hangulatú, brutális szeletelésre érdemes készülni. Maga a klip nem kecsegtet túl sok érdekességgel, azonban a lélek kellemes pusztítására tökéletesen alkalmas a zenei aláfestés. (FB)
A Hacktivistnek komoly esélyei vannak arra, hogy ők legyenek a következő djent sikerzenekar, hiszen ha zeneileg nem is hoznak új megoldásokat, az áriázás/üvöltés helyett a jó ritmusérzékű rappelés pont elég friss ahhoz, hogy megjegyezzük a nevüket. Első klipjükben nem történik semmi sem, de hát minek is történne, mikor mindenkit elsősorban a dal érdekel (vagy J Hurley Enter Shikari sapkája). (JÁ)
A teljes ismeretlenségből próbál kitörni a francia Branson Hollis, melynek első lépéseként hamarosan megjelentetik a The Unexpected Way Of Things című albumukat, amelyet az a Matt Goldman fog felügyelni, aki már olyan bandákkal dolgozott együtt, mint az Underoath, The Chariot vagy épp a The Devil Wears Prada. Második lépésként olyan vendégénekest kértek fel Maunder’s Tale című dalukba, akinek a neve a színtér számára ismerősen csenghet, hiszen Cory Brandan a Norma Jean énekeseként múlatja az éveket. Plusz feltétként nem csak a hangját, hanem az arcát is adta a nem rég megjelent videokliphez, amelynek a képi világa is igen meggyőzőre sikeredett. (JB)
Az alabamai Erra gárdája saját bevallásuk szerint valahol a mágikus progresszív jelzővel illetett metalcore vonalán mozog – ha pedig ennek fényében a klipesített szerzemény megtekintésére vetemedünk egy igen meggyőző alkotás bontakozik ki monitorainkon, ezalatt a három perc alatt. Ugyan a képsorok nem mutatnak túl az egyik élő fellépésük anyagán, a helyenként feltűnő érdekes – bár nem éppen újszerű – zenei megoldások kárpótolnak a mára már megszokottá vált videoklipért. A dobos srác pedig reméljük soha nem fog így mosolyogni egy játszótéren sem, különben komoly bajba kerülhet. (FB)
Mosholó emberek, stagediving, tetoválások, turnéfelvételek, flyerek, zenekari ruhák, és persze a nagyokos Scott Vogel: pontosan ennyit várhatunk egy Terror videótól, és a The Most High ennyit is ad. Őrületes tempóban csilingelnek a színtérpontok, ahogy Vogel rámutat egy Judge zászlóra, túrja a bakeliteket és rábukkan egy Warzone pulcsira, majd a zenekar bepakol, és elkezd hömpölyögni a címadó dal videójában is látható, izomszagú emberóceán. (JÁ)
A három tagot számláló This City Awaits a Red Cord Records legújabb igazolásai közé tartozik. A klip első pillanataiban rájöhetünk, hogy se szépségversenyt, se zenei díjakat nem fognak bezsebelni a fiúk-lányok, de még azt sem mondhatjuk, hogy a sztori miatt érdemes lenne megnézni a videót. Azoknak azonban, akik szeretik az átlagos(an jó) hangzású alternatív rock muzsikát, és nem zavarja őket, hogy a vakítóan ronda énekes arcát kell nézni a klip nagy részében, az bátran kattintson a lejátszás gombra. (JB)
Kicsivel több, mint egy hónapja örömködtünk az I Killed the Prom Queen volt frontembere, Michael Crafter által vezetett Confession klipjének mély mondanivalóján és várakozáson felüli minőségén, márciusban pedig a banda gitáros-énekese, Doyle Perez jelentkezett egy házivideós közvetlenségű klippel szólóprojektje, a D At Sea keretében. A nóta egy akusztikus gitárra épülő popdal, így értelemszerűen teljesen nélkülözi az agressziót, sőt: bár maga a szám nem különösebben giccses, a klip az utóbbi évek egyik legcukrosabbja, tengerparttal, lufikra firkált „love” feliratokkal, békejellel díszített gitárhevederrel, úgyhogy csak az próbálkozzon vele, aki nem kiütést az ilyesmitől! – BG
A Lower Lands neve többek közt azért is lehet ismerős, mert a brit zenekar megfordult idén Budapesten, és a Dürer Kertben fel is csendült az Eat the Rich című legújabb daluk, melyhez a Lower Than Atlantist hallhatóan, a fésülködést pedig láthatóan kedvelő fiatalok egy kártyázós imidzsklipet forgattak. Nagyon unalmas, de mivel a dal új, ezért valószínűleg ez senkit se fog zavarni. (JÁ)
A Meshuggah legutóbbi, Koloss című nagylemeze ugyan nem talált osztatlan sikerre a rajongók körében, azonban még így is rendkívül távol áll a rosszul sikerült albumok kategóriájától – annak idején természetesen mi is kifejtettük a véleményünket a korongról. A lemez nyitó tételéhez érkezett a héten egy rendkívül hangulatos, csak animált elemekkel operáló videoklip. A helyenként Tim Burton korai munkásságára emlékeztető megoldásokért Magnus Jonsson a felelős – az egyszer biztos, hogy remek munkát végzett, a hét egyik legkellemesebb alkotását tette le az asztalra. (FB)
A Relapse Records feltétlen hívei minden bizonnyal már régóta felfigyeltek a Call of the Void eszméletlen száguldására, aminek legújabb állomásaként megérkezett a Napalm Lungs klipje, mely a frissen megjelent Dragged Down A Dead End Path lemezen kapott helyett. Ha vevő vagy arra, hogy milyen amikor a grindcore, a sludge és a klasszikus hardcore punk násztáncba kél, akkor ez a zenekar lehet az ideális választás. Tökéletes háttérzene egy kaszaboláshoz a metróban. (BK)
Hatalmas, és a banda kompromisszumot nem ismerő zajrockjára tekintettel iróniától sem mentes ötlet volt a KEN Mode-tól, hogy az új lemez kezdődalához, a Counter Culture Complex-hez leforgatták egy black metal imidzsklip paródiáját. A díszleteket, „effekteket” mintha egy Satyricon videóból válogatták volna, az alapszituáció (már ha lehet annak nevezni) meg hihetetlenül vicces, ráadásul megdöbbentő módon az imidzsklip rész is rendben van (Shane Matthewson játékát öröm nézni). A banda stílusos, a dal jó, a csajok dögösek, úgyhogy megérdemli a dicséretet a klip is, meg persze a korong is. – BG
Az Enter Shikari szereti meglepni a rajongóit, és most épp egy másfélperces dallal, valamint a hozzá készített, japán TV-műsorokat idéző klippel kedveskedtek a közönségüknek. Jópofa, bár valószínűleg viccesebb volt forgatni és vágni, mint nézni, arról nem is beszélve, hogy a dal megírása sem lehetett sokkal hosszabb magánál a végeredménynél. (JÁ)
Úgy tűnik, hogy a Such Gold idén sem hagy fel bemutatkozó nagylemezük, a Misadventures promózásával, ami érthető is, hiszen remekül sikerült az album, más kérdés, hogy nem sok értelme van egy újabb olyan klipnek, ahol egy szobában játszik a zenekar, és semmi más nem történik. Normális időjárás esetén azt mondanánk, hogy itt a tavasz, és elő lehet venni a lemezt, de ezzel azért még várnánk egy kicsit, a klipen azonban már most is túl lehet esni, nyomot vagy emléket nem fog hagyni. (JÁ)
The Extortionist névvel jelentette meg első klipjét a rettenetes névvel megáldott Unchained Breathing. Ami elsőre nyilvánvalóvá válik, az az, hogy ezekből a srácokból még lehet valami, hiszen mind instrumentálisan, mind a vokálok szempontjából elképesztően változatos az amiről itt szó van és még a klip is kellően professzionális. Egy névváltoztatás és a tiszta ének tudatosabb használata azonban mindenképp előnyére válhat a csapatnak, azonban a technikás dogok kedvelői számára mindez kihagyhatatlan! (BK)
Ledolgozott éveik és kiadott lemezeik alapján a Greeley Estates lassan a „nagy öregek” közé tartozik annak ellenére is, hogy igazán nagy sikert sosem tudtak elérni. A srácok nem nagyon szeretnek pihenni, hiszen öt év alatt öt kiadvánnyal jelentkeztek, melyek közül a legújabb, a Devil Son című EP április 8-án fog napvilágot látni, erről pedig a Marionette névre hallgató dal klipet is kapott. A szokásosan jól összevágott (=unalmas) imidzsklip mellé egy rockosabb hangvételű metalcore dal jár, amelyből megállapíthatjuk, hogy idén sem fogják megváltani a színtért. (JB)
