2012. december 2.
Ijesztő vagy sem a 2012-es esztendő immáron csak négy hetet tartogat és már be is köszön a 2013. Lassan eljön az ideje az év végi összesítéseknek, lassan számba vesszük a legerősebb kiadványokat, megjelenéseket és minden bizonnyal ezt a klipek sem fogják megúszni, így a fél éve töretlenül vasárnaponként érkező klipözön rovattól egy nagy összesítést is várhattok majd az utolsó héten, de addig is ahogy már megszokhattátok vegyük sorra az eheti delikvenseket és lássuk kik tartottak velünk ezúttal: Cancer Bats, Headstock, From Indian Lakes, August Burns Red, In Colour, Turbo, Gypsyhawk, Evocation, Linkin Park, Kreator, How To Destroy Angels, Lynyrd Skynyrd, Caspian, Reflected, A Losing Season, Close To Home, Tomahawk, No Bragging Rights, Sylosis és Enter Shikari, Turn Of Mind. Rangsorolj bátran!
A kanadai Cancer Bats szeret a klipjeiben hülyülni, amivel többek közt azért sincsen gond, mert a zenéjük sem vehető teljesen komolyan, és ha igazán viccesek a videóikban nem is tudnak lenni, azért mosolyogni mindig lehetett rajtuk, ráadásul legalább nem imidzsklipek (bár azért akad olyan is). A Pneumonia Hawk és Sabotage irányvonalát képviselő klipben különböző sztereotipikus helyeken (tetováló szalon, lemezbolt, fodrászat, stb.) viselkednek seggfejként, ami ugyan nem mutat túl a Beavis & Butthead humoron, de pont ezért illik hozzájuk. A lemezről itt írtunk mérsékelten jókat. (JÁ)
A pop-punkban utazó dorogi Headstocktól érkezett a hét első magyar videója. A gyors dal ritmusára vágott klip felvonultatja mindazt, ami egy ilyen klipben jó lehet, csak éppen Amerika boldogabb vidékeitől valamelyest eltérő környezetre optimalizálva (mintha a Blink elment volna mondjuk Kentucky-ba klippet forgatni a szomszéd utca helyett). Ilyesmivel nehéz tévedni, ha már van egynél több gördeszka és szép lány és/vagy fiú a képkockákon, bár a medencés résznél azért lehetett tartani attól, mikor állít be a komplett Claps for Caroline. (BG)
A From Indian Lakes legénysége a könnyedebb vonal képviselőjeként szerepel e heti összeállításunkban, saját bevallásuk szerint az alternatív stílust élik, de szerencsénkre az igényesebb fajtából. Egy csipetnyi agresszió, egy csipetnyi szenvedély, egy adagnyi erőteljes hangulat, és már egészen jól körvonalazódik előttünk, mire is számíthatunk. A csapat második nagylemeze idén novemberben jelent meg, ’Able Bodies’ címmel, melyről a ’Breaking My Bones’ kapott mozgóképes formát: (FB)
Ha mással nem is, hát karácsonyi animációs videoklipekkel megtöltötte a Mikulás az August Burns Red csizmáját, ugyanis a Sleigh Ride és a Flurries után a méltán klasszikus „Jingle Bells” metalcore feldolgozása is megkapta a maga videóját a legutóbbi karácsonyi lemezükről. Az ötletekből viszont gyorsan kifogyhattak, ugyanis ez a klip is ugyanarról a boldog kisfiúról és a szánkójáról szól, mint a másik kettőben, ami lássuk be, harmadjára is ugyanolyan unalmas, mint elsőre. (JB)
Daniel Tompkins neve feltehetőleg a legtöbb olvasónk számára nem cseng ismeretlenül – ehhez bizonyára nagyban hozzájárul az a tény is, hogy egyszerre vagy fél tucat project fut a közreműködésével (Skyharbor, Absent Hearts), valamint mára komoly elismerést kivívott csapatok (First Signs of Frost, TesseracT) támogatásáról is gondoskodott az első lépések megtételénél. Az már csak hab a tortán, hogy a másik ide kapcsolódó név azé Dan Welleré, akit a Sikth gitárosaként ismerhetett meg a nagyérdemű. Az In Colour viszont merőben eltér attól, amit ezek ismeretében várnánk, ugyanis egy valódi popprojektről van szó, ahol a középpontban természetesen az ének áll. (FB)
Többször is hangot adtunk már annak, hogy mennyire szeretjük a Turbo nyugatképes, ugyanakkor ösztönösnek érződő hangzását, ráadásul egy rendkívül igényes zenekarról van szó, és ez az új klipen is látszik. A Hencz Péter által rendezett, a fóti homokbányánál forgatott video lassított, remek színvilágú felvételei tökéletesen illenek a dal elszállós hangulatához, ritkán adatik meg az, hogy egy hazai gyártású klipből valamire is emlékezni lehessen, de az itteni képek valóban maradandóak. Az eddigiektől eltérően magyar nyelvű dal egy akusztikus kiadványra kerül majd fel, illetve az emlékezetes félrehallások közt is helyet kaphat a „a számba kibaszott túrót kérek” (stonedbear kommentje @ LG) sor miatt. (JÁ)
A Gypsyhawk nem kívánja a hallgatóit összetett, többletjelentéssel bíró dolgokkal terhelni sem zenéjében, sem a legújabb klipjében, ehhez a Motörheadből kiinduló, kamionos sapkás rock’n rollhoz pedig nem is lehet más videót csinálni, mint házibulisat. A délies ihletésű, szőrvallású zenekar klipje annyiban is hasonlít a zenéjükhöz, hogy ebben sincs semmi olyan, amire holnap emlékezni fogunk, csinálták már mindkettőt sokkal jobban, csak ugye nem mindenkit szerződtet le a Metal Blade. A lemez címe egyébként Revelry & Resilience és nem nagyon fogunk róla írni. (JÁ)
A svéd Evocation a skandináv államok szellemiségéhez teljes mértékben hű stílusban utazik, legfrissebb albumuk idén szeptember huszonnegyedikén debütált, ’Illusions of Grandeur’ szalagcímmel ellátva. A zenéjük eredetiségéről ugyan megoszlanak a vélemények – igen sokan az Amon Amarth és az Arch Enemy kissé félresikerült szerelemgyermekeként emlegetik –, de akinek a ’Divide And Conquer’ klipje sikeresen felkeltette az érdeklődését, nyugodtan elolvashatja a banda facebook oldalán lévő kisregényt eddigi történelmükről a bővebb ismerkedés jegyében. (FB)
Aki elhitte, hogy a Linkin Park most tényleg visszatér a gyökerekhez az új lemezével, az valószínűleg nagyot koppant a Living Things meghallgatása után, ami legalább egy minimális szándékot mutatott arra, hogy ne Depeche Mode tribute lemezként vonuljon be a köztudatba, ahogy az előző album. Készülnek is szépen sorban a videóklipek a dalokra, most a Powerless rövidített változata kapott videót, amelyben az afrikai éhezésre és állapotokra hívja fel a banda a figyelmet, mely igen eredeti témát a többmilliós cuccok előtti parádézás tesz igazán hitelessé. (JB)
Talán nem ismeretlen az a sztereotípia, hogy valahol minden német hasonlatos egy kicsit a jó öreg Adolfhoz. A Kreator új klipje alapján ez Mille Petrozzára fokozottan igaz (aki kifogásolná a párhuzamot, arra hivatkozva, hogy Petrozza olasz, az említett, még O.J. Simpsonnál is vitatottabb megítélésű popikon pedig osztrák származású, azt nyilvánvalóan agymosta a CIA), és ennyi elég is ahhoz, hogy az amúgy jól sikerült Phantom Antichristról választott Civillization Collapse-hez készült klip az idei év legmegmosolyogtatóbbjai közé tartozzon. (BG)
A múltkori How to Destroy Angels klipnél nehezményeztem, hogy semmi sem történik benne, csak stúdióznak, ehhez képest az új klipben mindezt hét percben teszik, csak egy faházban, és néha bevágnak néhány semmitmondó felvételt, vagy hátteret. Ezzel annyira nagy gond nem lenne, ha legalább a dal bármennyit megmutatna abból, hogy 1) ehhez Trent Reznornak bármi köze van 2) hogy a házastársi viszonyt leszámítva mégis mit hall a felesége hangjában, mert én csak fátyolosságba csomagolt jellegtelenséget, márpedig neki kellene eladnia ezt az egész projektet. (JÁ)
A múlt heti The Rolling Stones klip után már bizonyára nem okoz fékezhetetlen felháborodást a Lynyrd Skynyrd legújabb klipesített dala sem, amely a ’Homegrown’ névre hallgató szerzeményhez készült. A hasonló korú és ugyancsak évtizedek tapasztalatával rendelkező zenekar videoklipje ugyan talán valamivel kevesebb egyedi vonással rendelkezik, mint a már emlegetett Stones produkció, ettől függetlenül képes átadni egyfajta szabadságérzettel és nosztalgikus vonásokkal felvértezett hangulatot, melyet a régi idők tiszteletére mindenkinek már-már kötelező megtekintenie. (FB)
A massachusettsi Caspian idén novemberben az iLiKETRAiNS csapatának társaságában adott egy igen jól sikerült koncertet kis hazánkban, melyről annak idején mi is beszámoltunk Nektek. A post-rock felállás idén megjelent, ’Walking Season’ felirattal ellátott nagylemezéről érkezett egy eredetinek ugyan nem nevezhető, de meglehetősen hangulatos videoklip, melyhez a ’Halls Of The Summer’ című szerzemény adja a kellemesen ható háttérzenét: (FB)
A budapesti Reflected korábban lefektetett elveihez hűen egy igazán könnyed, felszabadult hangulatú klippel jelentkezett e heti rovatunkhoz. Az ’(In The Light Of) Falling Stars’ című dallal meglehetősen poposra vették a figurát, de természetesen az alapot mégis egyfajta punk-rock elegy képezi. A laza dallamokhoz egy igazi házibuli hangulatát idéző videoklip dukál, így aki bő három perc erejéig ki szeretne szakadni a december nyújtotta örökös szürkeségből, most hazai segítséggel teheti meg: (FB)
Ha már Budapesten járunk, nem feledkezhetünk meg az igen nagy múltú A Losing Season legénységéről sem. A banda 2010-ben megjelent első nagylemezéről ugyanígy december tájékán foglaltuk össze a gondolatainkat, idén pedig megérkezett a várva várt folytatás a ’Fall Again, Fall Better’ című EP képében, melyet egyébként ingyenesen letölthetővé tettek. A ’Super G To The Rescue!’ videoklipje is e héten futott be az EP apropójából, ráadásul ötletes megoldásokkal felvértezve: (FB)
A Close to Home szépen tör felfelé, így pedig már menő klipre is volt pénzük, aminek ugyan a felét azzal ütik el, hogy a kamerának játszanak, de a többi részt az tölti ki, ahogy lassított és visszafelé lejátszott felvételeken különböző szubkultúra tagjainak öltözött, általában elég csúnya emberek verik egymást. A felvétel minden tekintetben az Attack Attack! éveleji klipjéhez hasonlít (a dal is az a kategória, aminél utólag visszasírod a rohadt idegesítő, video előtti Hősök-féle Djuice reklámot), csak itt több a fültágító és a Myspace korszakos ruhadivat, de ebben is szörnyen antipatikus az énekes (Zámbó Krisztián?), és olyan emberek bántják egymást, akiket senki se sajnál. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ki akar fejezni a klip bármit is, vagy csak próbált olyan rossz lenni, mint a zenei aláfestés, de a kedvencünk az az ogre, aki a Twitching Tongues atlétához felvett egy gangsztaláncot, hogy statiszta legyen egy popmetál zenekar klipjében. (JÁ)
A Tomahawk minden bizonnyal Mike Patton, a Faith No More legendás énekese miatt lehet igazán érdekes, de mivel a közkedvelt ’supergroup’ szó gyakorta használatos, ha a zenekarra terelődik a szó, nem feledkezhetünk meg Duane Denison gitárosról, Trevor Dunn basszusgitárosról és John Stanier dobosról sem. A csapat negyedik nagylemeze, ha minden jól megy, hamarosan a boltok polcain landol – a tervezett időpont január 29. Az érdeklődést fenntartandó a ’Stone Letter’ című számhoz rukkoltak elő egy élő felvételekből összeollózott klippel: (FB)
Az utóbbi időben igen termékeny No Bragging Rights nemrég jelentette meg „Cycles” című nagylemezét, amelyről a „Repeater” című nóta most klipet is kapott. A jelenleg az állomkban turnézó csapat egyszerre katonás, és egyszerre szerelmi csalódásos videója talán nem értelmezi újra a dráma műfaját, de az aláfestő zene okozhat kellemes perceket a dallamos metalcore rajongók számára. (JB)
Remek lenne leírni, hogy „most egy olyan zenekar vadiúj klipjét láthatjátok, akiket ma este a szerencsések az A38 Hajó színpadán élőben is megnézhetnek”, de hát nem lehet, mert a Sylosis végül kimaradt az Epic Industrialist turnéból. Helyette amcsiba mentek rosszalkodni Randy Blythe-ékkal, pedig a klipből arra is lehetne következtetni, hogy szimplán lámpalázasak. Mással ugyanis nem lehet megmagyarázni a kihagyott ziccert, hiszen mennyivel jobban mutatna az egymásra pakolt raklapoknál két tucat hosszú hajú rajongó ebben négy és fél perces Jägermeister és Marshall reklámban. A dalt viszont a technikás thrash kedvelői minden bizonnyal imádni fogják. (BG)
Minden menő zenekarnak van legalább egy olyan klipje, amiről sosem beszélnek a rajongók, mert nincs mit, és mert béna is. Az Enter Shikari esetében pluszban még a dal sem túl jó ennél a videónál, és nem is próbálják meg egy jó ötlettel eladni a klipet, egyszerűen csak szerettek volna már forgatni egy rendes imidzsklipet, de a gonosz vetítőgép nem engedi, aminek a végeredménye elég ügyetlen lett a bevágott képek miatt, pedig korábban azért volt már emlékezetes klipjük ebben a stílusban. (JÁ)
Kicsit meglepő, hogy a Turn of Mind mellé nem tudnánk túl sok nevet megemlíteni, ha az itthoni, a Nickelback vonalát taposó rockbandákról akarnánk beszélni, pedig ez így van, valahogy ezt a trendet nem szeretjük annyira lenyúlni. A csapat legújabb slágere, a Loud Enough gond nélkül vizsgázna jó jeggyel a Kroeger-iskolában, és a hozzá készített video sem vészes, a tagok játszanak, néha pár embert pedig lecsesz a főnöke – nincs túlságosan kihangsúlyozva a mondanivaló, de nem is baj, hiszen a lényeg az, hogy ha jön a rádión vagy a tévében a dal, akkor az ember ne kapcsoljon el (a merészebbek akár dúdolhatják is, elvégre sláger), és ezt mind a hanganyag, mind a klip tudja abszolválni. (JÁ)
