#Hírek
április 19.
2012. november 18.
Örömmel jelzem, hogy rovatunk működésének leginkább maratoni epizódjához érkeztünk el, ugyanis az év negyvenhatodik hete egyértelműen rekordszámú új klipet eredményezett. Szám szerint harmincegy friss, nemzetközi zenekartól származó (illetve plusz egy magyar) videót szedtünk össze nektek ezzel minden olvasónknak egy tartalmas vasárnap esti programot garantálva, amikor is végigböngészheti az elmúlt hét termését, és akár új kedvenceket is avathat. A lista a következő: Bullet For My Valentine, Amen-ra, Jack The Stripper, Actions To Onslaught, Avenged Sevenfold, We Came As Romans, Drowning Pool, Devin Townsend Project, Temporal, Chelsea Grin, Destruction, Motionless In White, Abandon All Ships, Stone Sour, Beyond Creation, The Swellers, Heartist, Old Gray, Crown The Empire, The 69 Eyes, The Sword, Such Gold, Silent Screams, Trivium, Coheed And Cambria, Shake The Pagoda Tree, Hatesphere, The Summer Set, Make Me Famous, The Cab, Madina Lake és Project for a Better Dream. Nos?
A brit Bullet for My Valentine 2013 februárjában készül kiadni negyedik sorlemezét, melyről a címadóhoz még idén klipet készítettek, amiben egy dühterápiás csoport szabadul el nem túl érdekes módon. A metal/emocore vonalon elindult csapat 2005 és 2008 közt rájött, hogy az érzelmes hangvételt inkább még több terpeszre cseréli, az új dal alapján pedig úgy tűnik, hogy mostanság a petyhüdt hard rock tetszett meg nekik. (JÁ)
A három tavalyi split lemez megjelentetése után (pl. az Oathbreakerrel és a Black Heart Rebellionnal is) az Amen-Ra (újabban már csak Amenra) november 26-án fogja kihozni ötödik albumát, mely a sorozatban a Mass V nevet viseli majd (kedvcsináló itt). A Neurot Recordsings kiadásában érkező anyagon négy dal kap majd helyet negyven percben. A múlt héten már megismert Boden / Spijt után már meg is érkezett a Stef Cuypers rendezésében megvalósuló animációs folytatás a Nowena I 9.10-re, melyben Scott Kelly (Neurosis) is hallatja hangját. (BK)
Az ausztrál Jack The Stripper névválasztásának hátterében feltehetően egy 1964-es londoni sorozatgyilkos áll, a srácok pedig ehhez hűen kellőképpen brutális és kaotikus zenével próbálják megörvendeztetni a rájuk kíváncsi tömegeket. Az első kiadványuk jellemzése során olyan nevekbe botolhatunk mint a The Dillinger Escape Plan, illetve a Converge, ráadásul nem is véletlenül juthatnak eszünkbe ezek a klasszikusok. A csapat gőzerővel dolgozik az új, Raw Nerve névre keresztelt kiadványán, melynek hangulatát tökéletesen előrevetíti a nemrég debütált klip, melyet a Grinning Death című szerzeményhez készítettek: (FB)
A brit származású Actions To Onsalught két éve igyekszik meggyőzni az arra vevő közönséget, hogy zenéjük különleges és többre érdemes, azonban az eddig megjelent két kislemez és a számtalan koncert nem vezetett kielégítő eredményre, így most egy megújult tagsággal és többek között a budapesti Grindesign által megtámogatott külcsínnel szeretnének magasabb szintre lépni, melynek érdekében most jelent meg a Hands Of Control c. új dalra forgatott klipjük (C. Ellis Pictures): (BK)
A Black Ops 2 egy nap alatt keresett 500 millió dollárt, hiszen egy olyan film, amiben te lőhetsz, ráadásul még metalzene is van benne (ugye a COD másolat Homefront soundtrackje is úgy nézett ki, mint egy Fűrész OST), amit az Avenged Sevenfold biztosított egy exkluzív dallal. Ez valamiért videót is kapott, amit a minőségéből ítélve a játék motorjával készíthettek el, és pontosan olyan, mint azok a hangulatelemek, amikre senki se figyel Guitar Herozás közben. A Carry On kisebb előrelépés a csapnivaló Nightmare-hez képest, a self-titledre simán felférne a béna szólót leszámítva. (JÁ)
A Fearless Records által kitalált „Punk Goes” sorozat a kezdetben igen változatos címekkel (’80s, ’90s, Classic Rock, stb.) jelentkezett, azonban az utóbbi években csak az amerikai popslágerek feldolgoztatását tűzte ki célul a kiadó, híres emocore és pop-rock bandák felvonultatásával. A tizenkét számos kiadványon olyan neveket találhatunk, mint a Mayday Parade, Memphis May Fire, Craig Owens vagy épp a We Came As Romans, akik a The Wanted slágerét, a Glad You Came-et formálták saját képükre, majd mindehhez egy klipet is készítettek. (JB)
Igen, ez a leddöbadizhiddöflóros zenekar, és ez sok mindent el is árul róluk: önmagában az a dal komoly szemöldökráncolásra ad okot, az meg pláne, hogy a mai napig mindenki csak amiatt emlékszik rájuk (olyan ez, mint a Sick Puppies és a Going Down). Őket ez nem zavarja, és negyedik(!) énekesükkel beléptek fennállásuk 16. évébe, immár a SOiLba visszatérő Ryan McCombs nélkül, de ugyanazzal a hangszeres társasággal, mintha a Drowning Pool valami „ki oszlik fel később?” játékot játszana a Papa Roach-csal, csak ők nem próbálják meg izzadva aktualizálni a hangzásukat. Az új lemezt felvezető sláger sem veszélyezteti a hallgatót érdemi hangszeres, vagy szöveges tartalommal, de egy szombat estéről biztos írtak már gagyibb dalt is. Ja igen, a klipben vannak lányok. (JÁ)
A nyughatatlan és határtalanul kreatív Devin Townsend legutóbbi nagylemezéről származó Lucky Animals című számhoz annak idején már készült egy humorosra vett, nem hivatalosnak titulált videoklip, melyben maga Devin adja elő zseniális koreográfiáját. A most megérkezett, hivatalos videó az előd vonalát viszi tovább, immár a rajongók aktív közreműködésével, új szintre emelve annak elborultság-faktorát. Arra pedig remélhetőleg emlékeztek, hogy hamarosan, minden bizonnyal kis hazánkban is felcsendül majd ez a szerzemény! (FB)
Egy újabb zenekart köszönthetünk a Parkway Drive hazájából, a Temporal ráadásul egy meglehetősen frissnek mondható formáció. A debütáló kislemezük, az Exitium épp a napokban – november 19-én – jelenik meg, de a Plagues című alkotáshoz készült videoklip segítségével mindenki meggyőződhet arról, milyen is az, ha egy csapat egy ilyesfajta impozáns listát mellékel a rájuk legnagyobb hatással volt zenekarokról – kezdve az August Burns Redtől egészen a Peripheryig. (FB)
A Chelsea Grin háza táján sok minden történt az elmúlt időszakban, a legjelentősebb esemény természetesen az általunk is véleményezett Evolve EP megjelenése volt, melyen a Born Of Osirisból és az All Shall Perishből ismerős Jason Richardson feltűnése keltett nagy reményeket. Az már más kérdés, hogy a tényleges eredménnyel mennyi rajongó tetszését sikerült elnyerniük, de ez nem lombozta le a csapat tagjait, ezt pedig a kislemez záró Don’t Ask, Don’t Tell tételének klipesített változatával kötik minden kétkedő orrára: (FB)
Az 1982 óta létező német thrash brigád Destruction pár napon belül, egész pontosan november 23-án fogja megjelentetni legújabb nagylemezét a, Spiritual Genocide-ot. A thrash metal reneszánsz révén szintén új erőre kapott formáció a Kreator új lemeze és a készülő Sodom folytatás mellett minden thrash arcnak kötelező, de a kétkedők számára már készült is egy videó (Carnivore) a lemez népszerűsítése gyanánt a Polish Mania Studio jóvoltából, akik felidézték Mad Butcher karakterét: (BK)
A kritikusaink által szándékos ignorálásban (megtörjük?) részesített Motionless In White egy igazán 2012-höz illő döntéssel kompenzálja azt a tényt, hogy közepesen sem játszik érdekes zenét: olyan videókat forgatnak az egyes dalokhoz, amikről a hallgatóik beszélnek, ha csak annyit is, hogy „beteg”. Mi sajnos nem értjük, hogy mi olyan extrém abban, hogy a scrantoni Marilyn Manson emlékverseny közönségdíjasa egy helységben zuhanyzik a barátaival, de talán nem is mi vagyunk a célközönség, hanem azok, akik életkoruk miatt lemaradtak Manson menő korszakáról. Van viszont extrémitás helyett a klipben minden: kidolgozott és alapos szimbolizmus (tűz! víz! arcfesték!), komoly társadalomkritika (a TV rossz és gonosz, össze kell törni!), összehangolt headbangelés (helybenfutni veszélyes nedves padlón!), és cameózik a hat évvel ezelőtti Davey Havok. Ja nem, mégsem. De legalább össze lehet foglalni úgy, hogy Motionless Chris mindig fura arcot vág, mielőtt arcot vág. (JÁ)
Az Abandon All Ships a kezdeti trance alapú metalcore lemeze után kirúgta két gitárosát (akik közül az egyik végül a megújult Woe, Is Me-ben kötött ki), és egy még inkább elektronikus vonal irány felé fordult az Infamous című nagylemezével. Egy klipet is készítettek az August című dalra, amely a Backstreet Boys rosszabb pillanatait idézheti fel a hallgatókban, mely név szerencsére az általános sulis célközönség számára amúgy sem mond semmit. Bennetek milyen érzéseket ébresztett fel a videó? (JB)
A Stone Sour legújabb nagylemeze, a sorban negyedik és amúgy Shawn Economaki basszusgitáros nélkül elkészült House of Gold & Bones – Part 1 minden korábbinál megosztóbbra sikerült, ami már az Audio Secrecy alapján is nehéz volt, de a két részes opusz eddig megjelent első fele nem minden rajongó tetszését, sőt a mi tetszésünket sem nyerte el. Azonban tagadhatatlan hogy az előzetesen megismert Absolute Zero és a korábban már klipet kapó Gone Sovereign a legemlékezetesebb tételek közé tartoznak. A két videót összevonva itt tudjátok megtekinteni, elvégre két összetartozó szerzeményről van szó. (BK)
Igazából nem nagyon lehet érdekes videót forgatni egy tech death dalhoz, hiszen ehhez aztán nehéz elképzelni sztoriközpontú klipet, az imidzsvideóhoz meg túl statikusak a tagok, hiszen épp azon dolgoznak, hogy minél több jazz zenész kösse fel magát a hallottak után. A Beyond Creation tavaly egy elképesztően jó albummal mutatkozott be, az Aura első klipje pedig az Omnipresent Perceptionhöz készült el, és a zenekar szép színek közt játszik benne, ami nem hangzik túl érdekesen, de mivel elképesztő a hangszeres tudásuk, így bőven érdekfeszítő azt nézegetni, ahogy pl. Dominic Lapointe basszusgitáros pornográfiába hajló dolgokat csinál a fretless hathúroson. (JÁ)
A 2002 óta létező michigani punk rock The Swellers neve nem túl ismert idehaza, pedig a számtalan kiadványon túllévő zenekar a tengerentúlon még minidig meglehetősen nagy népszerűségnek örvend, aminek megkoronázása gyanánt alig egy hónapja érkezett meg a srácok szerzői kiadásában megjelent legújabb EP-je, a Running Out Of Places To Go, mely az alábbi BandCamp-oldalon meg is hallgatható és meg is vásárolható. A kérdés már csak az: bejön a Hands klipje? (BK)
A Heartist neve talán sokak számára ismeretlen lehet, hiszen egy elég friss formációról van szó, ám egy igen különleges hangzású emocore bandáról van szó, akik jelenleg a Roadrunner Recordsnál tanyáznak. Az elektronikus zajokkal fűszerezett slágeres muzsika már két „lyric” videón is túl van, azonban most elkészült a srácok első igazi klipje, amelyet a nemrégiben megjelent Nothing You Didn’t Deserve EP-n hallható The Answer című nótára forgattak. Hogy tetszik? (JB)
Nahát, egy kliphez elég néhány szép felvétel és egy szerelmespár? Igen, az Old Gray két dalhoz készített, összevont klipjében pontosan ennyi van, mégis a hét legjobb darabja, mert illik az erősen a La Dispute és egyéb dallamos, illetve néhol poszt-rockos screamo előadók által ihletett, kicsit hatásvadász zenéhez, és jól is néz ki, pedig nem sok pénzből készült. Nézzétek meg, ha nem szaladtok ki a világból a spoken wordtől és a nagyon kiabálós énektől. Az EP a Bandcampen. (JÁ)
A jelenleg a Rise Recordsnál tanyázó emocore banda, a Crown The Empire (nem összetéveszteni a teljesen ugyanolyan hangzású Capture The Crown-al) kedden jelentkezik legújabb nagylemezével, a The Fallouttal, amelyről a címadó dal kapott videót. Ha már úgy is néz ki, hogy zeneileg nem fognak tudni újat mutatni a színtérnek, legalább a videoklipjüket tették érdekessé azzal, hogy két részletbe került fel a videómegosztó oldalakra. Ez vajon elég ahhoz, hogy elnyerje az emberek tetszését? (JB)
A The 69 Eyes idén adta ki a tizedik nagylemezét (találóan X címmel), amellyel harmadszorra próbálják meg elérni hét évvel ezelőtti nagylemezük, a Devils eddig nehezen megismételhetőnek tűnő színvonalát, és ez valamennyire sikerült is nekik, bár ez ebből a Borderline című dalból nem igazán derül ki, hiszen Jyrki 69 hangja pont olyan, mint eddig, más meg nem nagyon történik a számban (bár hangulatilag ideális lenne egy finn Californication remake-hez). Cserébe a klip tudja hozni ezt az atmoszférát, mégha nem is áll másból, csak menőnek számító képekből, és egy énekesből, aki látványosan nem tud mit kezdeni a kezeivel. (JÁ)
Immáron négy nagylemezzel a hátuk mögött a texasi stoner/doom/heavy metal The Sword a műfaj egyik legizgalmasabb formációja, akik lemezről lemezre igyekszenek magasabb szintre helyezni azt a bizonyos lécet. Legutóbbi, cirka egy hónappal ezelőtt megjelent Apocryphon névre hallgató korongjuk már meglehetősen sok értő fülre talált, de a The Veil Of Isis-ra forgatott videó ezt a számot talán segít még jobban megemelni. Baroness és Red Fang rajongók előnyben! (BK)
Bár számítani lehetett rá, de azért örültünk annak, hogy a legjobb nyári lemezt (holtversenyben) a Such Gold adta ki, a Misadventures pedig egy klipet is kiérdemelt, amit a Two Years Planhez forgattak, és semmi más nincs benne, csak a zenekar, ahogy nagy átéléssel játszanak, aminél azért kicsit többet vártunk egy ennyire lendületes és pozitív hangulatú darabhoz, de legalább a dal továbbra is jó. (JÁ)
A nemrégiben Budapestet is megjárt Silent Screams talán nem kap akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelne, pedig a banda slágeres metalcore dalai könnyen ragadnak, és az ordibálgatós emberük lecserélésével végre elhárult az akadály, hogy teljes mértékben élvezhető produktumot hallhassunk a srácoktól. A banda harmadik hivatalos videoklipje az első nagylemezük záródalára, a When It Rains-re készült, amelyben a tagok arca a tagcserének „köszönhetően” marad „láthatatlan”. (JB)
A Trivium a mai metálszféra legismertebb zenekarai közé tartozik, ez azok után a legenyhébb elvárás, hogy saját bevallásuk szerint a következő Metallica szintű zenekar címére pályáznak. Ugyan ezen még van mit ügyködni, főleg a tavalyi ’In Waves’ album tükrében, de az tagadhatatlan, hogy kellő mértékű tehetséggel vannak megáldva a csapat tagjai. A már egy évnél is idősebb nagylemezről egy ilyenkor szokásos, koncertanyagokból összeollózott klippel lepték meg a rajongókat, melyhez a ’Watch The World Burn’ adja a megfelelő aláfestést. (FB)
A Coheed And Cambria idén októberben jelentkezett ’The Afterman: Ascension’ névvel ellátott, legutóbbi nagylemezével, mely a mi emlékezetünkben is egy rendkívül korrekt alkotásként maradt meg. A már-már behatárolhatatlan, egyedi stílusú a címadó ’The Afterman’ hangulatát igyekezett vizuális elemekkel is tovább fokozni, melynek sikerességéről Ti is meggyőződhettek annak megtekintése során: (FB)
A német Shake The Pagoda Tree a ma meglehetősen népszerű deathcore stílust igyekszik a saját szájíze szerint kibővíteni, különféle progresszív és elektronikus elemeket építve a zenéjükbe, remélve, hogy kellőképpen egyedi lesz a végeredmény. A hattagú csapat korábbi kiadványai ingyenesen letölthetőek, így akinek megtetszett a ’Something Divides Us Forever’ című tétel, annak érdemes lehet benevezni a zenekar további alkotásaira – a tiszta ének okozta esetleges lelki sérülésekért természetesen semmiféle felelősséget nem vállalok. (FB)
A dán Hatesphere talán az egyik legtöbb tagcserét megélt metal zenekar a színtéren, de egzisztenciájukat tekintve egy dolog mindig biztos volt: Peter „Pepe” Lyse Hansen, dalszerző gitáros. A permanensen cserélődő gárda néhol erősebb, néhol kevésbé emlékezetes dalokkal és albumokkal rukkolt elő. A 2009-es To The Nines függvényében az utóbbi kategóriát erősítő korszak The Great Bludgeoning névre hallgató eredményét kívánja most szépíteni és népszerűsíteni a csapat Resurrect With A Vengeance klipje, melyet Søren Jensen és Claus Reinhold rendezett. (BK)
Az arizonai The Summer Set szintén azt a kategóriát erősíti, aki még nem kifejezetten koncentrált az európai közönség felduzzasztására, de a slágeres punk rock, pop punk csapat legújabb Fuck U Over című slágerével talán ez is változtat majd, hiszen minden bizonnyal nem egy rajongójuk (lányok előnyben!) akadna akár ide haza is. A jelenleg a Fearless táborát erősítő kvintett jelenleg új albumán dolgozik, mely minden bizonnyal az itt látható és hallható dal által kijelölt úton halad majd tovább. (BK)
A nagy Falling In Reverse vs. I See Stars csatában elég egyértelmű volt az oldalválasztás (főleg, miután a Sumerian is beugrott bandája mellé), de azért nem szabad elfelejteni, hogy attól, hogy Ronnie Radke egy kötöznivaló seggfej, az I See Stars még a Make Me Famous-szel együtt a kiadó szégyene. Az ukrán „csodagyerek” (olcsón osztogatják manapság ezt a jelzőt) köré szerveződött zenekar új klipjét emlékezetesnek ígérte a kiadó, ehhez képest a következő dolgok történnek benne: borzasztó zenére megjelenik néhány nevetséges külsejű zenész és pár kurva, akik először megpróbálnak elérni egy komolyabb merevedést a tagoknál, de ez térdelve sem sikerül (ezt valamiért a teljesen lapos nadrágokról lőtt közelikkel hangsúlyozzák, az ő dolguk), erre a bruttó hatvankilós lányok az eszméletlenségig fojtogatják őket (ugye „go hard or go home”, ezt már Roy Jones is megmondta), és elveszik a ruháikat. A zenekart ez nem zavarja, és blink-182 stílusban tovább játszanak, kicsit értelmetlenül egy „bitch suck dick” kiáltással kukahangzású breakdownparádét rendeznek, és megmutatják, hogy hol töltötték az időt a próbaterem és a dalírás helyett: a tetkószalonban. (JÁ)
A The Cab már 2006 óta énekli le sikeresen a lányokról a bugyit, amelyet a számtalan zenei díj és remek Billboard helyezések is bizonyítanak. A tavaly kiadott Symphony Soldier bár sikeresebb lett ebben a tekintetben elődjénél, a kritikusokat mégis megosztotta a kicsit könnyedebb hangzású pop-rock lemez, amelyről az Endlessly című nóta most videoklipet is kapott. Van benne szerelem, csalódás, ármány és minden, ami az egyszeri metálférfi számára oly fontos a való életben. Titeket megérintett a klip? (JB)
A kezdeti népszerűsége után már csak „csendesen” tevékenykedő amerikai Madina Lake tavaly jelentkezett World War III című harmadik nagylemezével, amelyen megtartották azt a kellemes rádiórock hangzást, amely a Roadrunner támogatásával sok metálon élő női és férfiemberhez eljuttatta zenéjüket. A koncertbevágásokkal fűszerezett Across 5 Oceans videóklip nemrégiben látott napvilágot, és az élő felvételek mellett az énekes szerelmi gyötrődését is megtekinthetjük, ha épp erre vágyunk. (JB)
A budapesti Project for a Better Dream legénységet már egész biztosan nem kell bemutatni a rutinosabb koncertre járóknak, hiszen Mátéék már számtalan alkalommal feltűntek a porondon, ahol igyekeztek minden alkalommal egy igencsak intenzív performansszal levenni a nézőket a lábukról. Az eddig két EP-t maga mögött tudó zenekar jelenleg új és változatosabb dalain dolgozik, melyek közül az első egy klip formájában ma látott napvilágot a nagyközönség számára is. A srácok saját maguk rendezték meg az Anthem című dalukra forgatott klipet, mely bizony a férfiszemnek is kedvez. (BK)
