Háromszámos kislemezzel és egy klippel dühöng tovább a Beerzebub

Két és fél év telt el azóta, hogy a Beerzebub lehajította az atombombával vetekedő erejű, mindent kritizáló, A szavak ereje című anyagát, és habár a móvári rap metalosok azóta fel-feltűntek másoknál, vagy megmókolták a saját korábbi cuccukat, az új anyagok kiadása rajtuk kívül álló okok miatt váratott magára. Szerencsére nem kellett kivárni a következő választást a friss BZB-cuccig. Befutott ugyanis a  Önkéntes sorstalanság, és a háromszámos kislemez lényegében ott veszi fel a ̶k̶ö̶z̶p̶é̶n̶z̶t̶ fonalat, ahol legutóbb le lett téve:

Az utóbbi közel két és fél év még BZB-mércével is viszonylag nehéznek mondható volt a tagcseréktől és session tagságoktól kezdve az egészségügyi parákon át a folyamatos libikókázásig a család/meló/zenekar szentháromságban. Ezek csak a főbb buktatók, nyilván a vidéki zenekarozás nehézségeiről egyetlen sorstársunknak sem kell beszámolni (full respect mindenkinek, aki töretlenül csinálja!).
Mindezek ellenére a célegyenesben van három új dal, ami együtt Önkéntes sorstalanság címmel lát napvilágot, és ahogy a Jacsó Miklós keze alól kikerült borító is mutatja, a tartalom ott folytatódik, ahol A szavak erején abbahagytuk.

Az EP első dala, a Rezsim egy klipet is kapott, amiben visszatérnek kedvenc politikai szereplőink, aktuálisan felháborodásra késztető botrányaink, meg ahogy a fenti képen is látszik, az utcai harcos vezető is. A dalba ezúttal is sikerült egy ikonikus hazai hangot megnyerni a refrénekhez – meg egyéb helyekre is -, ő nem más, mint Knapp Oszi (Insane, Rivers Ablaze, Fragda stb.). Odalent a Soros-dollárokból összeharácsolt klip, szégyelld magad Tóth Máté a SignalitFilmnél!

A Beerzebub két hét múlva, október 4-én a Dürerben el is nyomja az új trekkeket, pár klasszikus darabbal kiegészítve, a No Martyr-os cinkostársaik (Bipolaris, Devoid, Witchthrone), plusz a Phrenesis társaságában. Jegyed, infód, státusztörvényed az eseményben.