Faking It: befutott a Svalbard legfrissebb dala, ősszel jön az új lemez

Új dallal jelentkezett kedvenc poszt-hardcore/blackgaze-bandánk, a brit Svalbard. A klipes Faking It az év elején kiadott Eternal Spirits után a második előzetes a negyedik nagylemezről, az október 6-án érkező The Weight of the Maskről. Az album három évvel követi az osztatlan sikernek örvendő When I Die, Will I Get Better?-t, és nem is volt véletlen, hogy a banda ezúttal is Lewis Johns producert (Rolo Tomassi, Loathe, Funeral for a Friend stb.) kérte fel a feladatra, aki már az ominózus kiadványt is prímán összerántotta.

Az új anyagon 9 dal kap helyet:

1. Faking It
2. Eternal Spirits
3. Defiance
4. November
5. Lights Out
6. How to Swim Down
7. Be My Tomb
8. Pillar in the Sand
9. To Wilt Beneath the Weight

A most bemutatott nyitótétel – meg az album egésze is – a mentális betegségek, illetve maga a depresszió stigmatizálása ellen szólal fel. A kemény topik a zenekar eddigi legharsányabb képi világú klipjét eredményezte, amiről Serena Cherry énekesnő fogalmazott meg pár gondolatot:

Ha az előző lemez a démonaiddal való szembeállásról szólt, akkor ez a mostani arról, hogy mindeneddel küzdened kell ellenük, amid csak van. Konkrétan hallhatod a dalokban, ahogy a depresszióból agresszió lesz. A The Weight of the Mask elkészítése nem kis kihívás volt, mert elég mélyre ástunk a felvételek közben, ami egy fájdalmas, de végső soron katartikus folyamat volt. A lemez az elmúlt két év belső sötétségét párologtatja el és ereszti szabadjára.

A Faking It arról szól, ahogy a depresszió megfoszt a tartalmas emberi kapcsolatoktól, egyfajta falként zár el másoktól. Azt a bűntudatot mutatja be, amit az ettől a betegségtől szenvedők éreznek, amikor felöltik az ún. „boldog álarcot”. A szövegek témája a boldogság mint társadalmi kötelezettség, és hogy mennyire jó színésznek kell lenned ahhoz, hogy mindenkit megtévessz azzal, hogy minden oké, miközben korántsem. A dallal elismerjük a kényszeres pozitivitásra késztető nyomást, az attól való félelmet, hogy az emberek nem kedvelnek, ha búskomor vagy, és feltesszük a kérdést, hogy hol húzódik a depresszióval szembeni intolerancia gyökere.

A videó is szándékosan nyilvánvaló ellentétekre támaszkodik, ezzel is alátámasztva az üzenetet. Vannak itt csillogósan mosolygós felvételek, amiket a legkamubb helyen, a Selfie Factoryben csináltunk, és ezek keverednek az önazonos, zenélős snittekkel, amik a belső vívódást jelenítik meg.

Mutatjuk is a dalt, alatta pedig a gyönyörű, Hester Aspland (Saor, Fortress, Green Lung) által készített borítót is.