2017. szeptember 25.
A Thy Art Is Murder éppen tegnap fejezte be aktuális észak-amerikai turnéját, amit ugye eredetileg a Decapitated csapatával közösen kezdtek el, de a lengyelek erőszakbotránya és letartóztatása miatt végül egyedüli headlinerként fejeztek be. Ennek a turnénak a felénél, Hollywoodban készített a Metal Injection egy elég mély interjút az ausztrálok frontemberével, CJ McMahonnel, aki a zenekart érintő aktuális dolgok mellett kertelés nélkül mesélt a saját korábbi drogproblémáiról is, amik miatt egy időre ki is szállt a zenekarból, de az is kiderült, hogy az énekes mit szól a saját maga körül kialakult kisebbfajta személyi kultuszhoz. Tényleg nagyon olvasmányos anyag, az angolul jól tudóknak mindenképp kötelező is az egész, de néhány részletet ki is ragadtunk belőle.
McMahon ugye két évvel ezelőtt jelentette be, hogy elhagyja a bandát, amit azzal indokolt, hogy nem tud megélni a turnézásból. Később aztán kiderült, hogy a háttérben személyesebb, sötétebb okok is meghúzódtak, de végül az énekes idén év elejére összeszedte magát, és visszatért a korábbi helyére. Ezzel kapcsolatban a frontember ezt meséli:
Száz százalékig jobb ember vagyok most. Még mindig napról napra élek. Vannak dühproblémáim, meg nyilván a drogproblémák is, de mindannyian elég lazák vagyunk, sokkal könnyebben elviseljük egymást. Nincsenek minden nap az arcomban a drogok. Ha valaki előttem akarja csinálni, hát legyen. A kísértés mindig ott van, de annyi mindennel kell foglalkoznom – épp most vettem egy vállalkozást, ott a feleségem, jövőre családot alapítunk. Szóval annyi dolgom van, hogy nem érek rá szétbaszni magam. Ha vinni akarom a bandát és el akarom tartani a családom, akkor képben kell lennem. […] Az első év nagyon nehéz volt, főleg hogy nem voltak körülöttem a srácok, hiányzott az a támogató háló. Mindenki tisztában van a problémáimmal, és azt hiszem, épp ezért voltam teljesen őszinte mindenről amikor visszajöttem, szemben azzal, hogy korábban a sztori felét elhallgattam és a pénzre kentem az egészet. Szégyelltem arról beszélni, hogy drogproblémáim vannak, hogy rehabra kell mennem, meg tanácsadásra. Ezek a dolgok előhozták belőlem, hogy őszintébben beszéljek a bajaimról, ne hallgassam el őket. Meg elég sokat segített a terápia is. Sokkal jobb ember vagyok most a családom, a feleségem és a zenekarom számára is.
És hogy milyen tanácsot adna azoknak, akik szintén valamilyen függőséggel küzdenek?
A legfontosabb egyértelműen az, hogy felismerjük a függőséget és tisztában legyünk vele. Kétszer adagoltam túl magam kokainnal. Az első alkalommal majdnem bele is haltam, bassza meg, és három nappal később már megint mentem venni a cuccot. Olyan voltam, mint a deathcore Charlie Sheen-je. Régóta érett az, hogy kilépjek a bandából. Három vagy négy éve beszéltem erről. A legfontosabb tényező a pénz volt, meg hogy távol vagyok a családomtól, de amikor a drogproblémák elfajultak, akkor mondtam azt, hogy bassza meg, elegem van. Mindjárt megnősülök, amihez pénz kell. Ki kell tisztítanom magam, hogy gyerekeim lehessenek. Ezek a dolgok mind összeadódtak, és egyszerűen mennem kellett.
Persze mindez a bandát nem állította meg, a többiek továbbra is járták a világot, például Budapesten is felléptek egyszer, a Molotov Solution frontemberével. McMahon szerint többek között ennek is köszönhető, hogy mostanra mindannyian sokkal jobban meg tudnak élni a zenélésből:
Sokkal jobban állunk pénzügyileg. Amíg én másfél évig nem voltam sehol, a banda csak tovább nőtt. Láttam olyan kommenteket, hogy ez az egész csak egy kamu volt, hogy direkt csináltunk így mindent, de kurvára nem. Amikor kiléptem, egyből elmentem dolgozni, egyszerre három helyen, heti hat-hét napot. Amikor visszajöttem, akkor jöttem rá, hogy nem vagyok önmagam a srácok nélkül meg a zenélés nélkül. Nem volt semmiféle médiahekk vagy ilyesmi szarság, de meg tudom érteni, hogy egyesek miért gondolhatják ezt.
Arra a kérdésre, hogy az egész kilépős-talpraállós-visszatérős ügy hogyan hatott a zenekar idén megjelent új lemezére, CJ azt mondja, hogy sehogy, sőt, őt kifejezetten zavarja, hogy kifelé ennyire ő a banda főszereplője:
Nem akartam, hogy ezen a lemezen rajtam legyen a reflektorfény. Mindent zenekarként csinálunk, és ezt akartuk folytatni, nem pedig megírni CJ visszatérő lemezét. Utálom, amikor a közönség a nevemet skandálja. Menő dolog, de a zenekar nélkül egy semmi vagyok. Én megértem és tisztelem, hogy a rajongók ennyire szeretnek, de sokkal jobban örülnék, ha a banda nevét skandálnák a sajátom helyett. Nem akarok több figyelmet kapni, mint a zenekar, mert öt srác vagyunk, külön-külön mind szar alakok, de ha összeállunk, valami igazán különleges dolog vagyunk. Ez az, amitől sikeresek lettünk, nem pedig az, hogy én miket hordok össze a színpadon.
Az interjúban még számos téma előkerül a vallástól és vallásellenességtől a deathcore progosodásáig, tényleg érdemes végigolvasni az egészet.
