2013. január 5.
1999-ben az Orange County-színtér egyik legvagányabb fiatal gitáros tehetsége, Brandan Schieppati megalapította a Bleeding Through névre keresztelt Eighteen Visions sideprojectet. Akkoriban senki sem gondolta volna, hogy később nagyobb karriert futnak be, mint az anyabanda, hiszen Brandan 1997-től, a 2002-es Vanity lemezig meghatározó tagja volt a később populárisabb vizekre evezett zenekarnak, de 1999-ben ő gitározta fel a Throwdown egyik klasszikusát, a debütáló Beyond Repair lemezt is. A Bleeding Through karrierje a megalakulásától kezdve, Bradanannal a mikrofon mögött gyorsan ívelt felfele, hiszen egy sebesen rögzített demó után már 2001-ben ki is adták a debütáló Dust to Ashes-t, ám az igazi sikert csak a Portrait of the Goddess hozta meg többek között az Avenged Sevenfold és a Himsa énekeseinek vendégeskedésével. Innen pedig már csak egy lépés volt a nemzetközi áttörés, aminek eredményeképpen 2003-ban kihozták az alapművüknek számító This Is Love, This Is Murderous lemezt már Marta Petersonnal, az egyik legszexibb metal közeli zenésszel a billentyűk mögött. A markáns tiszta ének használat következtében a közönség kedvenccé avanzsálódott The Truth még jobban megalapozta a nevüket a metalcore körökben, azonban a Trustkill Records ezzel párhuzamosan óriási adósságokba keverte őket, ami eléggé rányomta a bélyegét a zenekarra, így ennek jegyében érkezett meg a sokak által visszalépésként elkönyvelt Declaration, amely utat a self-titled és azt követő The Great Fire teljesített be véglegesen, noha az utóbbi kettőt maga a Rise Records jelentette meg. A megannyi tagcserét megélt zenekar pedig a minap jelentette be hivatalosan is (ugye ezt korábban már facebookon nem hivatalosan jeleztük felétek), hogy végleg feloszlanak. A búcsú azonban hálás lesz, így ennék jegyében Ausztráliát, Európát és Észak-Amerikát alaposan körbe is fogják turnézni. Brandan, a csapat főnöke a következő üzentet tette közzé:
„Amikor sikeres vagy egy olyan dologban, amit szeretsz is csinálni, akkor eszedbe sem jut írni egy közleményt arról, hogy mindez véget ér. Nos, a helyzet az, hogy a Bleeding Through névre hallgató álom viszont véget ér. Azt hiszem a csapatársaim nevében is mondhatom, hogy azt akartuk, hogy ha egyszer véget ér, akkor azt majd mi akarjuk és ez most be is következett. Szerencsések vagyunk, hogy volt egy erős rajongótáborunk világszerte, akiknek örömet okozhatunk vagy épp feldühíttettük őket a zenénkkel. A Bleeding Through mindig egy olyan zenekar volt, akiknek a zenéjük által közvetített érzések a pólóinkon is megjelentek. Mi mindenkivel, aki hallgatott bennünket, támogatott vagy vásárlással vagy koncertlátogatással úgy törődtünk, mint egy családtaggal. 1999 óta egy olyan áldott helyzetbe kerültünk, hogy körbeturnézhattuk a világot, felvehettünk hét nagylemezt a legnagyobb zenei agyakkal, turnézhatunk csodálatos emberekkel és zenekarokkal és óriási karakterekkel dolgozhatunk akár a menedzsment, akár a foglalási irodák, akár a roadok kapcsán. Ami a legfontosabb, hogy örök barátságok köttettek ezeknek az utaknak köszönhetően. Örülünk, hogy részt vehetünk a keményebb zenék népszerűsítését szolgáló mozgalomban és reméljük, hogy ránk is úgy fognak emlékezni, mint egy meghatározó és egy konkrét műfajban úttörőnek számító formáció. 1999 óta egy csapatot alkotunk és azóta sokunkat az élet már utol is érte, gondolok itt a házasságra, a gyerekekre, a munkára és egyéb törekvésekre. Nem tudjuk már olyan elkötelezettséggel tovább vinni a zenekart. Személy szerint én is már csak mint egyfajta részmunka idős ‘divatot’ tudnám folytatni és ez a banda nem erről szól, ennél többet érdemel – értsd: mindent vagy semmit. Ezt és az elmúlt tizennégy esztendőt szem előtt tartva a rajongóink számára szeretnénk egy utolsó lehetőséget adni, hogy közösen és utoljára együtt éljük át a zenénket. Megkezdődött a búcsúturnénk szervezése. Hamarosan megérkeznek a dátumok! Azoknak, akik valaha is támogattak bennünket: enyém volt a megtiszteltetés.” Mi a megboldogult Himsa zenekar énekesével, John Pettibone-nal közösen rögíztett Rise névre keresztelt klasszikussal búcsúzunk a csapattól és egyben reménykedünk egy utolsó közös koncert magvalósulásában, elvégre a zenekar legutoljára négy éve 2009-ben járt itt. Továbbá álljon itt a teljesség jegyében további hat klip ezzel emléket állítva a csapat legemlékezetesebb pillanatainak:
