2012. július 21.
Ha a sommás véleményemre vagytok kíváncsiak (illetve akkor is, ha nem), napjaink screamója olyan poszt-rock, amibe, ha belealszol, rémálmaid lesznek. Ez persze bóknak is simán elmegy, hiszen ez a műfaj talán a legalkalmasabb nagy-nagy csokor negatív érzelem közvetítésére, ezért célszerű a túl sokat mosolyogni szerető embereknek kizárni az ilyen cuccokat a fejükből. Akik viszont a konstans fogkrémreklám helyett a világfájdalmat részesítik előnyben (vagy legalább részben szeretik megtapasztalni), azoknak ajánlatos belefülelni ebbe az április végén kijött splitbe. Első dalát a screamo hangulatot noise-ból táplálkozó elemekkel tompító (erősítő?) Wolf Shaped Clouds játszotta fel (demójukról itt írtunk), a másodikat pedig az oldalunkon már korábban is ajánlott, illetve kritikát is kapott pécsi Black Hourglass (többek imái is meghallgatásra találtak, mert a szöveg ezúttal angolul van). A kiadvány, bár nem teljesen friss, egyelőre még csak a Bandcampen elérhető, a 7” kiadás tervbe van véve, de még a borító sincs kész hozzá. Különös apropója viszont, hogy a héten mindkét banda fellépett Budapesten, a Black Hourglass az Aussitot Mort, a Wolf Shaped Clouds pedig a Loma Prieta előtt. Ennek alkalmából egyébként rövidesen masszív screamo kritikákat is kaptok majd, ehhez szolgáljon előételül ez a két vigasztalan, hat perc feletti dal:
