2013. augusztus 15.
„Na most figyeljetek rohadtul, ez ma a progresszív metal!”, kiálthatta John Petrucci, amikor rádugta a keverőre okostelefonját a Dream Theater próbatermében, hogy megismertesse zenésztársait a Between the Buried and Me, a Periphery és az Animals As Leaders dalaival, már ha persze azok korábban elsumákolták a turnépartner bandák meghallgatását. Ugyan tényleg a vegyes megítélésű gitárosról lehet a leginkább elképzelni (gondoljunk csak az Erised-ban játszott gitárszólójára, amit a közös turné során rögzítettek Misháékkal) az egyébként meglepően naprakész, saját hangzását megújítani képes DT tagságából, hogy aktívan figyelemmel kíséri a legújabb fejleményeket abban a műfajban, amire saját zenekara gyakorolta a legnagyobb hatást a kilencvenes években, de az azért valamennyire mégis meglepő, és meglehetősen szép gesztus volt, amit nemrég egy interjúban elejtett a zenész. Konkrétan arról van szó, hogy a fent említett bandákat inspirálónak és befolyásolónak nevezte az új album kapcsán. Hogy ez az inspiráció mit takar (hangulatbeli párhuzamokat, neadjisten elcsent témákat), azt persze majd csak a progresszív metal népszerűség szempontjából továbbra is trónfosztatlan királyainak szeptemberben megjelenő új lemeze után fogjuk tudni megmondani. Egyelőre hallgassuk újra a már rendelkezésünkre álló The Enemy Inside-ot, aztán összehasonlításnak lessünk meg párat Petrucci új kedvencei közül és az egyik okot (a sok közül), amiért ekkora hűhót csapunk a Dream Theater körül:
