Tudjuk, mit tervezel idén nyáron #2

Csalódást kell okoznunk, ha azt gondoltad, június után már csak a fesztiválok adnak lehetőséget a szórakozásra (na meg a pénzköltésre), hiszen legalább tizenöt érvet tudunk felsorakoztatni az alábbi cikkben arra vonatkozóan, hogy miért válaszd inkább a főváros, vagy épp Győr klubbulijait. Hiszen mind a post-metalosok, mind a stoner arcok, mind a punkok, mind a (post-)hardcore szerelmesei kellő feloldozásra lelnek a következő harminc nap eseményeiben, így ebből válogattunk most össze egy kisebb csokrot arra vonatkozóan, hogy a nyár legmelegebb hónapja milyen fülledt klubkoncertekkel szeretne kirángatni téged a szobádból.

07.04. // UNKIND

Szerencsénkre valahogy mindig úgy alakul, hogy amikor a Relapse Records felfigyel egy-egy feltörekvő zenekarra, az lényegében szélesebb értelemben vett népszerűsége előtt is legalább egyszer eljut hozzánk. A legnyilvánvalóbb példáinkat persze a Mastodon és a High On Fire szolgáltatják, amely bulik ténye módszeresen kifacsarja a mulasztók szívét, ugyanakkor az utóbbi években sem kell messzire menni, hiszen a The Arson Project, a Hard Charger, és most a finn Unkind is strigulázza fővárosunkat a nagyra becsült publikum legnagyobb örömére. A hónap első kiemelésre érdemes bulija pedig a Tragedy-koncert hatására még mindig d-beatet lüktető szívű punkokat fogja főképp megszólítani, hiszen az augusztusban debütáló banda azt a baljós hangvételű, és a Callisto nyomán finnesen szívfacsaró elemekkel közbeékelt neocrustot tolja, amit minőségét tekintve tényleg nagyítóval kell keresni mostanában. A srácok turnétársa az amerikai Destroyed In Seconds lesz, ami a méltán híres és hírhedt Phobia oldalhajtásaként csavarja majd le a közönség fejét, a finn haverokhoz mérten jóval direktebb eszközökkel, de a hazai erősítés miatt sem kell aggódni, mert a csornai Do You Think I Care és a Red and the Dumbasses is azon lesz, hogy számottevő szívritmuszavar nélkül érezhesse jól magát minden érdekelt. (BD)

07.05. // PUNCH

A nyár Nagy Screamo Eseménye minden bizonnyal a Raein koncertje volt (akármennyi év is telt el a csúcslemezük óta), azonban a júliusi Punch koncert azért minden bizonnyal meg tudja majd szorongatni újabban nananázós talján barátaink tökeit, hiszen villámgyors, „powerviolence”-ként címkézett zenéjük igazán elsöprő. Anno még úgy indult, hogy az est az ellentétek és vonzások jegyében telik majd, hiszen a kísérletezősebb, dallamosabb, mégis a Punch-ba két tagot is adó Loma Prieta is jött volna, de végül lemondták a bulit. Ugyan nagyon jó a zenekar, de mivel már jártak itt tavaly nyáron, és az új lemez azóta se lett jobb, így ez annyira nem is nagy baj, hiszen így talán hosszabb játékidőt kap a mikrofon mögött egy igen energikus hölgyet szerepeltető, és gyorsaságuk ellenére is emészthető dalokat író Punch – illetve így több, számszerint négy előzenekar is helyet kaphat, például a nemrég splittel jelentkező Dance or Die és a ~~thrashcore~~ PFA. Aki kíváncsi arra (akár hímsoviniszta kétkedésből, akár egyszerű érdeklődésből), hogy egy apró, Megan nevű lány mennyire király screamo előadó és énekes, annak megvan a programja ötödikére. (JÁ)

07.07. // ROSETTA

Be kell még valakinek is mutatni itt a Rosettát? Fura, de ahhoz képest, hogy mennyire rétegzene, az utóbbi években az oldal házi Isis-ei lettek Mike Armine-ék, persze nem véletlenül, hiszen formabontó Gallilean Satellites lemezük előtt a teljes szaksajtóval együtt emeltünk kalapot, és ugyanígy tettünk 2009-es, a Dürer Kertben tartott, fantasztikus koncertjük kapcsán is. Így aztán mindenképp az év legjelentősebb poszt-metal eseménye (bocsi, Alaskan, sajnálom, Radare) a júliusi koncert. Hogy mi változott két évvel ezelőtthöz képest? Például az, hogy tavaly kihoztak egy meglehetősen vegyes visszhangokra találó albumot, mely szinte minden kritikusnál felvetette, hogy vajon hogyan tovább, elbuknak-e ők is, mint annyian ebben a zord műfajban? Nos, a zenekar él és virul (már amennyire ez szokás a poszt-metalban), és pár nap múlva kiderül, hogy az albumon hallható változások hogyan befolyásolták az élő produkciójukat. Vendégük ismét a honfitárs City of Ships, akik megint új album előtt állnak (a Look What God Did to Usból kiindulva nem is akármilyen előtt), illetve a marionette ID, akik szintén idén jelentetik majd meg új albumukat. (JÁ)

07.07. // THE GHOST INSIDE

Amikor a tavalyi metalcore-zanzában megjelent Returners-kritikámban azt írtam a The Ghost Inside második nagylemezének legnagyobb erényeként, hogy szerethető, nem gondoltam volna, hogy állításom ilyen hatványozottan és hirtelen beigazolódik majd a jövőben. A lapjárás szerencsére a srácoknak kedvezett, és lássuk be, teljesen megérdemelten, hiszen ha a Nap alatt nincs is újdonság, saját karakterük, dalaik fogóssága, a dalszövegek tiszta üzenete és a Comeback Kid előtt tapasztalt koncertteljesítmény valóban napjaink egyik legmeghatározóbb bandájává avanzsálja a Mediaskare aranytojást tojó tyúkját. Júliusi koncertjüket pedig valóban a szerencsének köszönhetjük, hiszen az orosz turné elmaradása helyett a budapesti közönség kárpótolhatja majd a zenekart, és elnézve a Facebook-jelölések arányát, valamint azt a hírverést, ami az utóbbi hónapokban csitíthatatlanul körüljárja a banda nevét, látatlanul is kijelenthetjük, hogy a hónap egyik, ha nem a legszenvedélyesebb bulija lesz ez, sok ordítással, tánccal, faltól falig érő pittel, és plafonról lógó emberekkel, akik egyként kántálják majd a cikksorozatunk címadójául szolgáló „What Do You Stand For?”-sorocskát is. Az Aetrigan jelenléte pedig a hangzásbeli különbség ellenére is hab a tortán, hiszen épp elég ritkán látni őket Pesten ahhoz, hogy külön hangsúlyozandó legyen a nevük. (BD)

07.10. // HIEROPHANT

Lassan már megszokhatjuk, hogy nincsen hónap a fővárosban olasz buli nélkül, és itt természetesen nem a Rio bezárására szeretnék utalni, hanem arra a szerencsés tényre, hogy az igen sokszínű és pezsgő olasz színtér kisebb-nagyobb alakjai rendre megállnak legalább egy koncert erejéig nálunk is. Júliusban és augusztusban pedig két, szinte testvérzenekari szinten működő banda látogat hozzánk, ám az augusztusi Kultfesten felbukkanó The Secret előtt cimboráik, a Hierophant legénysége készteti majd mély önvizsgálatra a Szabad az Á közönségét. A kapcsolat pedig egyáltalán nem véletlen, hiszen a ravennai banda is végletesen nyers és agresszív, sludge-hatásokban bővelkedő metal-hardcore-keveréket játszik, ami épp annyira nem veti meg a crusty felpörgetéseket és zajokat, ahogy az előző évtized post-metaljára jellemző középtempós döngöléseket és sodró kitartásokat sem. Ezzel a szigorral pedig külön érdekesség lehetett a mostanság sokszor visszasírt Poison The Wellt végigkísérni hazai pályán, mindazonáltal kétségtelen, hogy ez a természetes, cicomázatlan és önmagából adódóan is végletes megszólalás élőben is hasonló eleganciával fogja letépni mindenki fejét, amit még a Human Error sebességfaktora, valamint a Wolf Shaped Clouds sírása is méltán bekeretez majd. Csúnya éjszaka lesz, annyi biztos. (BD)

07.11. // KARMA TO BURN

Ha már untad, hogy minden városnézésbe belerondít a Duna mocskos, zöld színe, július 11-től nem kell majd ezzel számolnod, mivel a Karma To Burn jótékony hatására kiszárad majd az egész, a mederben pedig megtermett és szőrös férfiemberek fognak hevesen bólogatni. A történelmi pillanat pedig valahol meg is követelné magának ezt a víziót, hiszen az első ízben Budapestre tévedő instrumentális stonerbanda működése bizonyítja, hogy elsőosztályú riffek birtokában még énekes nélkül is tökösebben lehet játszani ezt a műfajt pár újkori trónbitorlónál. Persze ez sem volt mindig így, hiszen a banda három (és fél, ha a nem hivatalos Ronnie Garciát is elfogadjuk) énekest falt fel a Roadrunner-éra alatt, aztán a kívül tágasabb elve valahogy mindig felül tudott kerekedni a dalok egységén, amit a mai napig talán nem is bánunk. Elvégre a Karma To Burn igazi karaktere valahol épp ebben köszön vissza, és ezt talán senki sem cáfolja meg, hiszen a feeling így is adott, az egyes gitártémák (hang)erejét semmi sem foghatja vissza, és amikor már te is csak grimaszolsz összehúzott szemekkel, és valami olyasmire áll a szád, mintha ecetet nyeltél volna, akkor majd megérted, hogy miért is volt kihagyhatatlan ez az este. (BD)

07.12. // KYLESA

A Ghost Inside-hoz hasonlóan a Kylesa személyében is egy olyan zenekar látogat Budapestre, akik előzenekarként már jártak itt, és az akkori koncert utáni reakciók alapján igencsak kijárt már nekik egy olyan est, amikor nem ők, hanem nekik melegítenek be. Savannah (Baroness, Black Tusk, Unpersons – kap majd ez a színtér is egy cikket) lovagjai tavalyelőtt az év egyik legjobb lemezét hozták ki, de azóta se pihentek, tavaly például Budapesten léptek fel a Converge előtt (azon az estén a Kvelertak is itt járt, akiknek szintén kijárna egy főzenekaros buli), és kiadták ötödik albumukat, a Spiral Shadowt. Igen, már az ötödiket, szóval lazán össze tudnak állítani egy besztof jellegű, mégis elejétől a végéig hangulatos szettet, amire a közönség pedig addigra már alaposan fel is lesz készítve a HAW és a Twin Cobra jóvoltából. Nem egy átlagos zenekar látogat tehát Budapestre, hanem a stoner/sludge egyik igazi alapvetése, akik idén ünneplik fennálásuk tizedik évfordulóját – különösen a két énekes-gitárosra, Laurára és Philre vonatkozik ez, hiszen a jelenlegi tagságból ők voltak csak jelen az alapításnál. A nemrég bejelentett buli ráadásul igazán baráti jegyárral bír, így még azoknak is illik beugrani a Dürerbe, akik másnap már Tokajban készülnek a Mastodonra. (JÁ)

07.19. // ANCHOR

Nem panaszkodhatnak mostanában a hardcore punk rajongói, hiszen minden hónapban van legalább egy, de gyakran több olyan koncert, ami szinte kizárólag nekik szól: az áprilisi The Words I Never Said, a májusi Comeback Kid és a júniusi Lasting Traces után a július igazán az övék lesz, ami első ízben az Anchor által fémjelzett mini hardcore-fesztiválban ölt testet. Ezen a keddi estén ugyanis hat zenekar koptatja majd a Tündérgyár színpadát, és habár az ex-Outrage tagokból álló Raindance lemondta a bulit, a bandák felhozatala így sem hagy maga után kívánnivalót. Az Anchort felesleges bemutatni a magyar közönségnek, jártak már itt Svédország vegan és straight edge zenészei, ráadásul nemrég jelent meg a Let It Burnnél új (és eddigi legjobb) lemezük, a Recovery. Mellettük még megcsodálhatják a Tündérgyárba látogatók a szintén svéd, igen sötét hardcore-t játszó No Omegát, a Mönster és Highscore tagokból verbuválódott, német Nothingot, a Kid Dynamite vonalán mozgó, norvég Rank N File-t, valamint két cseh bandát, a Your Fucking Nightmare-t és a Kung-Fu Girlzt, az est hívószavai tehát feltehetően a „gyors”, „oldschool” és „agresszív” jelzők lesznek. (JÁ)

07.21. // MONO

Olybá tűnik, hogy 2011 nem csak egy-két műfajban lesz erős év a koncertek terén, hiszen pl. a poszt-rock terén is pazar az idei felhozatal: itt járt a God Is An Astronaut, a Gifts from Enola, nemrég a Russian Circles is, és közben pedig bejelentették, hogy Japán egyik legjobb zenekara, a Mono ismét tiszteletét teszi Budapesten. A tavalyihoz hasonlóan az A38-on megrendezésre kerülő bulin ezúttal nem a Pozva’ lesz az előzenekar, hanem egy másik poszt-rock kedvenc, az amerikai Red Sparowes. A japán szentimentalistákat tökéletesen kiegészítik az amcsik könnyed dallamai, így egy, csak a GIAA bulihoz hasonló élményt várhatnak azok, akik csütörtökön a Hajóra látogatnak: elég csak meghallgatni a két banda utolsó lemezét, a Hymn to the Immortal Wind elképesztően nagyívű filmzeneiségét vagy épp a The Fear Is Excruciating’ direkt légiességét, a giccset kerülgető dalait. Nem egy egyszerű koncert lesz ez, hanem egy élmény: a komolyzene találkozik az utóbbi évek katarziskergetésével, hogy a Duna felett lemenő Naphoz címezzék búcsúdalaikat (bár a Hajó gyomrában lesz a szeánsz). Ha nem hisztek a nagy szavaknak, kérdezzetek meg valakit, aki tavaly ott volt a koncertjükön – még mindig csillogni fog a szeme. (JÁ)

07.21. // BEYOND PINK

És amennyiben nem lelki felüdüléssel, vagy esetleg cipőbámulással szeretnéd tölteni az estédet az A38-on (holott mind a Mono, mind a Kanagawa ad erre épp elég lehetőséget), hanem csak úgy igazán buliznál egyet, és feltehetően hölgy, de legalábbis hölgykedvelő vagy, mindenképp a Szabad az Á… felé kell venned az irányt, ahol a svéd Beyond Pink fogja megtáncoltatni az egybegyűlteket. Az idén új lemezének rögzítésére készülő, mindig életvidám és energikus banda már tavaly is fellépett a Filterben, ahogy most is akkori előzenekara, a The Snobs kíséri őket, azonban a hölgyhangulat kiteljesedése érdekében itt lesz még a Cherry Bomb is, akik a lehető leghitelesebb formában tálalnak olyan feldolgozásokat, amelyek egyszerre sugallnak nőiességet és erőt a legmagasabb hatásfokon, főképp rázva, és nem keverve, valamint a frontemberi poszton szintén énekesnővel dolgozó Destroy The Carrot is, akik tavaly az Azfeszt, idén pedig a Rockmaraton tehetségkutatóján is szerencsét próbálnak saját hangzásukkal, ami egyszerre merít a pop-punkból, a metalból és talán a metalcore-ból is. Mindenesetre annyi biztos, hogy ha a lányok eddig másra vártak, most aztán tényleg róluk fog szólni ez az este, mert bárhonnan is nézzük, minden zenekar más hangzást képvisel, és mégis ugyanabból a torzítóból jön majd a hang. (BD)

07.22. // BORIS

Egy nappal a Mono koncertje után újabb underground sztárzenekar érkezik Japánból, méghozzá a végtelenül eklektikus Boris. A folyamatosan kísérletező ázsiai trió már járt egyszer nálunk, akkor a Vörös Yukban adtak egy igencsak lendületes koncertet, és bár azóta rendesen ráijesztettek a rajongóikra j-pop lemezükkel, de ez továbbra is az az Atsuo, Wata és Takeshi, akiket 2005 egyik legjobb lemezén, a Pinken megismerhettünk. Hogy mégis hogy kell őket elképzelni? Nos, az egy, hogy olyan messze állnak mindentől, ami „kawai *.*”, mint ide Tokió, de az általuk preferált műfajok se a szigetország jellegzetes stílusai: van itt drone, ambient, stoner rock, zajrock, kísérleti rock, ésatöbbi, emellett pedig egy Melvins dalról nevezték el magukat, tizenöt év alatt kiadtak tizenhét nagylemezt (idén már négynél tartanak), a haveri körükben van Merzbow, a Nine Inch Nails és a Sunn O))), és ők Jim Jarmusch egyik kedvenc bandája. Az előző estével együtt minden Japán-mániásnak kötelező, ugyanis az ország és a kísérleti rockzene egyik legfontosabb bandája a Boris, akik élőben is igen meggyőzőek tudnak lenni. Jelen állás szerint előzenekar nélkül fognak fellépni (a cseh Saade már nem szerepel az esemény Facebook adatlapján), így kiadós szettre számíthatnak a rajongók. (JÁ)

07.25. // ALASKAN

Nem csak a Japán rajongók, meg a hácésok örülhetnek júliusban, a Hegyalja ellenére is sűrű koncertfelhozatal a poszt-metálosok is arcára is felrajzolhat egy oly’ ritka mosolyt, mivel a Rosetta után a kanadai Alaskan is tiszteletét teszi fővárosunkban. A fiúk június elsején adták ki második lemezüket, az Adversity; Woe-t, ami elődjéhez, a The Weak and the Woundedhoz hasonlóan éjsötét és monumentális lett – amíg a Rosetta a dallamosabb irány felé sodródik, addig az Alaskan megmarad szénfekete, lehúzós poszt-metalnak, szóval akinek elege van a nyári hőségből, meg a sok vigyorgásból, az tudja, hogy hol a helye 25-én. Ugyan az izraeli Suckinim Baenaim lemondta a bulit, de fellép a kanadaiak előtt a svéd Galvano, akik már dinamikusabb zenében utaznak, a másik két előzenekarhoz, a neocrust Icaroshoz és a screamo Wolf Shaped Cloudshoz hasonlóan: ők viszont a sludge-ot választották mesterségül, szóval egységesen kemény estének néznek elébe azok, akik lenéznek az Á-ba. (JÁ)

07.26. // POLAR BEAR CLUB

Az utóbbi évek egyik legnagyobb dobása az amerikai dallamos punkban a Polar Bear Club volt: már bemutatkozó, öt évvel ezelőtti EP-jükön is olyan rutinnal ötvözték a Hot Water Music világát a saját zeneiségükkel, ami azonnali tapsvihart vont maga után, de igazán a 2008-as nagylemezükkel robbantak be. A Sometimes Things Just Disappear anno az év talán legjobb albuma volt, köszönhetően Jimmy sokoldalú hangjának, az egyszerre hangulatos és slágeres, remekül építkező daloknak, és a kiváló szövegeknek, és tavalyelőtt a Chasing Hamburg tökéletes folytatása volt az albumnak. Rendkívül kedves, szerény tagok, profi előadásmód, rengeteg sláger és csodás hangulatú kiadványok jellemzik az idén új lemezt kiadó zenekart, így első itthoni klubbulijuk mindenképp a nyár egyik legfőbb eseményének ígérkezik. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a turnéra Amerika egyik legfelkapottabb új pop-punk bandája, a Rise által nemrég leigazolt Man Overboard kíséri el őket, hazai részről pedig szerencsére nem valami gumipop-punk banda, hanem a Szükségállapot melegíti be a színpadot. Nem szabad kihagyni. (JÁ)

07.28. // FIRST BLOOD

Azzal, hogy a tavaly az Azfesztet is megjárt First Blood hosszú ígérgetést követően végre megjelentette második nagylemezét, a Silence Is Betrayalt, leomlottak előtte a kapuk, és turnézás terén is minden korábbinál nagyobb aktivitást tudtak tanúsítani, hiszen a többek között Terror és Merauder-kötődésű banda végre felfrissített dalcsokorral tudja megörvendeztetni rajongóit. Persze nem mintha a Killaforniával baj lett volna, sőt: megjelenési évének egyik csúcsteljesítménye volt saját hangzásán belül, és ugyanezt az ösvényt folytatta a Silence Is Betrayal is, amelynek direkt és nyers hardcore-zöngéi nyilván az ország különböző pontjairól is lecsalnak majd Győrbe néhány igazi rajongót. Ezt az előzenekarok is méltán erősítik meg, hiszen mind a Social Free Face, mind a Liberal Youth, mind a Fateful Strike megérdemlik a műfaj hazai szerelmeseinek kitartó és lankadatlan figyelmét, és ennek tükrében három dologra lehet igazán számítani: hangulatra, hiszen a dalszövegeket mindenki egy emberként fogja visszhangozni, amikor Carl bedobja a mikrofont a közösbe; biztonságra, hiszen akik élvezik a koncertet, egymásra is figyelni fognak; valamint bandanákra, mert az identitásjelölés fontossága valahol ott kezdődik, ahol az olcsón tartott belépő is beszerezhető. (BD)

07.30. // ENSIGN

Persze lehet mondani, hogy zenekarok jönnek-mennek, de manapság igazán érezni azt, hogy az épp kiforrás alatt álló reménységek, és a törölközőt bedobni kényszerülő nagy öregek mellett azért szükség lenne némi iránymutatásra a hardcore színterén belül. Ezért is ildomos tény, hogy újjáalakult New Jersey egyik legpatinásabb átjáróháza, a fennállása során is izgalmas pályát leírt Ensign, akik ezúttal negyedszer teszik tiszteletüket kis hazánkban. Hiszen bárhogy is nézzük, a kilencvenes és kétezres évek úgy kísérték végig a zenekart működésük alatt, hogy ők valahogy mindig egy lépéssel előrébb voltak tulajdon visszakacsintásaikkal. Elvégre a hagyomány, mint olyan, minden Ensign-nagylemezen megjelent, igaz, hol autentikusabb, hol kissé letisztultabb és dallamosabb formában, hol a hagyományos értelemben vett metalcore-szellemiséghez tendálva, ám ezek együtteséből, valamint az aktuális felállás függvényéből adódóan (a teljesség igénye nélkül: Undertow, Nora, Vision, Weapon X tagok és ex-tagok is megfordultak a bandában) mindig ugyanolyan elánnal és hitelességgel álltak színpadra, és ez most sem lesz másképp. A koncertet megelőző Orange County Hardcore Scenester-vetítés pedig kétségkívül biztosítja majd a nosztalgiázó alaphangulatot, ha ehhez a Motivation, a Wrooong!, valamint egy egyelőre meg nem nevezett feldolgozásbanda koncertje nem lenne elég a nyár egyik legpatinásabb hardcore-buliján. (BD)