2013. március 6.
A Stubborn és a Hanoi külföldi élménybeszámolói után most a Follow The Watert kísérjük végig első Európa-turnéján: a zenekar az indulás előtti napon tette közzé friss EP-jét, a Mountainst, és a következő hetekben háromnaponta olvashattok majd arról, hogy épp merre jár a banda, és milyen tapasztalatokat szereznek a zenekar tagjai.
A csapat egyik fele – Dáviddal és Levivel – laza startot vett Győrből 10 óra magasságában a Nohanded Painter és Pásztor Zsófi (UnderView.hu) társaságában, kisbusszal, backline-nal a hátuk mögött, Szeki, Vili, Marci és Ádám velem együtt csak 2 után indult Pestről személyautóval. Útközben sikerült kicsit eltévednünk, a lengyel határról visszaérve csak a második előzenekarra értünk oda. Összeszedett, profi bulit adtak a helyiek, jól befűtötték a helyet a ‘Painternek. A hangulatot az átszerelés sem törte meg, folyamatosak maradtak a bodysurf-ök, circle pitek és evezések az est végéig, olyannyira, hogy Cekát és Levit NP alatt, aztán Szekit és engem is már a második számnál felkapott a közönség. Az estét egy beatboxos srác spontán színpadra lépése zárta. Nem siettük el az alvást, első nap lévén tele energiával afteroztunk kicsit, majd a klub tulajánál (aki annyira érezte az estét, hogy alig tudta saját otthonához navigálni sofőrünket) aludt a két csapat. Összefoglalva az első nap tökéletes full service volt barátságos, nyitott helyiekkel. Minden várakozásunkat felülmúlta mind nézőszámban, mind hangulatban, plusz sikerült emlékezetessé tenni a szervező szülinapját is!
Az előző állomástól 30 km-t kellett megtennünk, hogy elérjük a várost, így volt időnk még Ostravában plázázni és egy kiadósat ebédelni. A városba érve ellátogattunk a helyi skateparkba, ahol a srácok hajtottak pár kört. Kicsivel este hat után load in a helyen, egy pinceklubban játszottunk, boltíves, kényelmes backstage-dzsel, korrekt hangosítással, finom sörrel, és az előző napra is jellemző jó hangulat jellemezte a koncertet. Külön öröm volt, hogy jelentősen fogyni kezdett a merch is. A koncert után gyors pakolás, majd búcsúzkodás következett a Nohanded Painter tagjaitól és Zsófitól, és München felé vettük az irányt, hogy legyen időnk várost nézni másnap. Az első nappal szemben egy hajszállal alul maradna az este, de még mindig messze nagyobb buli volt, mint látatlanban vártuk itt idegenben.
Hajnali háromkor a kellemes ébresztőt a cseh rendőrség szolgáltatta, amit a pakolás közben elkeveredett forgalmi engedély keresésével eltöltött percek követtek. Pár szennyes alsógatya végigtúrása után tovább is engedtek minket. Az ellenőrzés után a következő emlék, hogy Münchenben ébredünk, ettünk egy ebéddel összekötött reggelit, és várost néztünk, ittunk egy sört a Hard Rock Cafe-ban, kicsit utcazenéltünk, és indultunk tovább. A koncerthelyszínre érve kezdtünk bizakodni, hogy ha egy minimális embermennyiség megjelenik, biztos nagy bulit fogunk nyomni. A városi jugendhaus-ban volt a buli, kicsit sikerült is érezni a YouTube-ról ismert, amerikai közösségi házas koncertek hangulatát, látványvilágát. Hatalmas vendégszeretet, első osztályú kaja, tökéletes hangosítás várt ránk, és befogadó fél is volt bőven. A helyi zenekar (Choke Upon Your Scorn) gitárosánál töltöttük az éjszakát, billiárdasztallal, PS3-mal, behűtött sörrel és egyéb italkülönlegességekkel, nem is beszélve a puha ágyakról, a forró zuhany ajándékáról, na meg az internetről. Az eddigi legjobb koncertünket adtuk itt, ami azért is figyelemre méltó, mert vasárnapról beszélünk: ebből is látszik, hogy példa értékű a helyi underground közösség! Kilenckor startoltunk tovább a következő állomásra, a többiről majd 3 nap múlva írunk bővebben.
Folytatjuk.
