2015. február 8.
Egy fárasztó hét után jót tesz mindenkinek egy kis zúzás, hát úgy döntöttem, hogy ezen a jeles alkalmon jelen leszek, mert Jakab Zoli barátunk nem akármilyen felhozatallal lepte meg a jónépet. Black Tuskék nálunk indították idén esedékes turnéjukat, ráadásul a Blackmail a Grizzly és a Haw társaságában.
Kapunyitás után nem sokkal érkeztem, családias hangulat, kell egy sör. Egészséges csúszással háromnegyed 9 körül kezdett zenélni a Blackmail. Az emberek elkezdtek befelé szivárogni a terembe, itt még szellősnek éreztem a nézőteret, de bemelegítésnek tökéletes volt. A banda a tavaly decemberben megjelent Today’s Reality című debütáló EP-jéről hozott egy kis crust zúzást. Rövidke koncertjük alatt egyre többen jelentek meg a teremben.
Kis hatásszünet és rövid beállás után a Grizzly csapott a húrokba. Osziék hozták a formájukat, ezek a medvék nagyon is harapnak. Kezdett bedugulni a terem, bólogató emberek mindenfelé, persze a sör elengedhetetlen kiegészítő mindenki kezében az ilyesfajta sludge dallamok esetén. Hangulatos és profi koncertet adtak, felcsendült a Ride Along című nótájuk is, melyhez videóklip is készült, és a személyes kedvencemet Monolithtot is eljátszották az új albumról, és hát a szájharmonika még mindig beszarás.
Ahogy az eddigi évek alatt hozzászoktunk, nincsen Black Tusk Haw nélkül. A beállás alatt a sok sör megtette hatását, ekkora sort sem láttam még a férfi mosdó előtt. Egy kis bemelegítés a színpadon Makó Dávid részéről, szokásos poénkodás majd felcsendült a zene. Free Ride of the Workhorse és My Name, volt minden, még egy kis The Devil’s Trade reklám is. Annak ellenére, hogy egy kicsit elkapták az influenzát kegyetlenül jó bulit csináltak, MRC nagyon kitartó volt bár egy-két köhögést elejtett, ezúton kívánok jobbulást neki!
Újabb sorban állás a tudjátok hol… Nem sokkal 11 óra után kezdődött a Black Tusk, a szokásos bekonffal, sajnos Athon nélkül. A helyét Corey Barhorst vette át a turné erejéig. Nem szaroztak a savannah-i srácok, egyszerre letépték az ember arcát. Andrew Fidler teljes átéléssel tépte a húrokat, és James May is az elszórt vokálrészek közt rendesen ártott a bőröknek. Corey játékára sem lehetett panasz. Hallhattuk a Truth Untoldot és a tavalyi Vulture’s Eye EP-ről is játszottak. Athon tiszteletére, minden tag hörpintett egy korty whiskeyt , hamvait elszórják szerte a világban a turné alatt. Jonathan Athon nyugodj békében! A megemlékezés után folytatták a zúzást, a közönség egyként rázta fejét a színpad előtt. A hangulat végig nagyszerű volt, a karcos gitártémák kellőképpen tették tönkre a hallgatóság dobhártyáit. Aztán egy kicsit megijedtünk, azt hittük vége, de csak melegük volt és szomjasak voltak, visszatértek és még néhány ráadásszámmal kedveskedtek a közönségnek.
Mindent összegezve egy fasza bulinak lehettünk szem és fültanúi a KVLTban péntek este. Minden a helyén volt, kedves emberek, jó zene, nagyszerű hangulat. Már csak egy kis moonshine hiányzott volna a teljes extázishoz.
A koncertért köszönet a Phoenix Music Hungary-nek, a Cudi Purci Bookingnak és a KVLT BP-nek!
