2015. április 20.
A szürke hétköznapok rohanása közepette minden valamirevaló poszt-rock arcnak jólesett egy kis lazítás és felüdülés két hétvége közt félúton: az Emtiness Booking és a Horizon Music szervezésében Helen Money és a Mono látogatott el hozzánk. Az év egyik kötelező koncertje valószínűleg minden vendég számára beváltotta a hozzá fűzött reményeket, talán mondhatni még túl is szárnyalta azokat, ugyanis a mi helyszíni szemlénk alapján a Dürer Kert kistermében nem lehetett panasz a hangulatra.
FACEBOOKON ELÉRHETŐ GALÉRIÁNK A KONCERTRŐL ITT.
Az első fellépő Helen Money nagyszerűen bemelegítette és ráhangolta a közönséget az estére. A chicago-i hölgyet nagy örömünkre jó sokan nézték meg, kis készülődés után rögtön a húrokba és a pedálok közé is csapott. A levegő (itt még beszélhetünk levegőről), szinte átvette a húrok rezgését, nehéz és mégis egyfajta fennkölt hangulat uralkodott el a teremben. A közönség szájtátva és tágra nyílt szemekkel figyelt és élvezte Helen Money szimfóniáit. Hihetetlen határozottsággal és hidegvérrel volt képes végigjátszani dalait, érezhetően mindenki a zene hatása alá került. Rövid felkonfok közt előadta egész hosszú repertoárját, mely mindvégig hibátlan volt. A felemelő és lesújtó, a sötét és a világos elemek kettőzöttsége mind jelen volt abban a hullámzó és sokrétű atmoszférában, amit egy szál csellóval képes létrehozni. Mondanunk sem kell, hogy nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy megtekinthettük a hölgy szettjét, Alison Chesley nagyszerű jelenség a színpadon.
Helen Money produkcióját a japán Mono követte egy kis várakozás után, amely alatt teljesen bedugult a nézőtér. A termet kezdte kicsinek érezni a közönség és az idő előrehaladtával a levegő is elkezdett vészesen fogyni, de talán így csak a zenét kellett, hogy magába szívja a hallgatóság és nem kellett foglalkoznia olyan figyelemelterelő dolgokkal, mint például levegő. Teljesen csendben slisszantak fel a színpadra, kis készülődés után pedig a poszt-rock kvartett egy szó nélkül zendített rá. Pillanatok alatt csend lett a teremben és kezdetét vette egy több mint másfél órás extázis, amely kimerevítette az időt és teljesen kikapcsolta az emberek agyát, talán még a zenekarét is. A tagok shoegazes előadásmódja teljes mértékben tükrözte, hogy mekkora átéléssel adták elő nagyszabású szerzeményeiket. Yoda és Taka széken ülve, magukba fordulva pengették gitárjaikat, Tamaki egy kis mozgást vitt a színpadra, Takada pedig sebészi pontossággal bánt a cinekkel. A statikus színpadkép teljesen rendben volt, hiszen a szerdai performanszban teljes mértékben a zene kapta a főszerepet, mely szinte kézzelfoghatóvá vált. A dallamok közt úszó közönség megszűnt foglalkozni a külvilági dolgokkal, teljes mértékben átadta magát a hangoknak. A dalok egymást követték szünet nélkül, ezzel egy óriás szimfóniává téve a koncertet, egyetlen szó sem hangzott el, kár lett volna megszakítani ezt a mennyei hangulatot konferálással. A koncert vége is olyan volt, mint az eleje, csendben távoztak a színpadról. Annyi különbség volt, hogy a hangulat az este folytatására rányomta a pecsétjét, és még most is a hatása alatt vagyok. Libabőr minden mennyiségben, röviden így lehet jellemezni a koncertet. A jelenlévők nagy része még biztosan elhallgatta volna egy darabig, ahogy a koncert végén az arckifejezésekből kiolvastam.
Köszönjük a nagyszerű élményt, a szellemi felfrissülést és a lehetőséget az Emptiness Bookingnak, a Horizon Musicnak és a Dürer Kertnek!
