2022. október 9.
Szeptemberben elkezdtünk egy cikksorozatot, aminek keretében mindenféle frissebb hazai lemezeket vettünk szemügyre, különsebb koncepció nélkül. Két kritériumunk volt csak: hogy amiről írunk, legyen 2022-es, és legyen rajta torzított gitár. És hiába vagyunk kis ország, a magyar underground még így is egy olyan feneketlen kút, aminek sosem érünk le a legaljára – de azért vödrözzük belőle az anyagot bőszen. A második körben újabb 5 banda kerül sorra, név szerint a Cryptworm, a Cvlt of Grace, a Haramia, a Mudi és a Parlag. Ja, hogy ezek már megint nagyrészt tüskés, mocskos, hőzöngős szemét cuccok? No lám, hát csak pont olyanok, mint az ország.
Műfaj: death metal
Megjelenés: 2022. március 11.
Kiadó: Me Saco Un Ojo Records, Pulverised Records
Hossz: 34 perc
Támpont: Undergang, Autopsy
Hazai viszonylatban a legaktívabb és legszínvonalasabb death metal-színtér az egymáshoz szorosan kötődő zenekarokból álló szegedi közösség, amelynek tagjai továbbra sem ülnek a babérjaikon, és idén is kidobtak egy áporodott anyagot. A Cryptworm több kislemez és split után adta ki végre az első nagylemezét, a fantasztikus című Spewing Mephitic Putridity pedig egész jól hozza ezt a belezősebb észak-európai vonalat az Undergang és a Demilch környékéről, illetve az amcsi Autopsy vagy a liverpooli Carcass ösvényén. Semmi művészkedés (kivéve a zseniális borító, de ezt már ebben a stílusban megszoktuk), kifacsart dalszerkezetek, csak a mesterien kikevert szaftos riffek és a zakatoló tempó, és ami talán a legjobban működik, az Hányi Tibor hátrébb hagyott, de mégis bivalyerős hörgései, köpködései. Nyilván ebben a stílusban már nem igen lehet újat hozni, és itt sem ez a cél, azt viszont elvártuk tőlük, hogy egy nemzetközi szinten is kiemelkedő nagylemezt rakjanak le, ez pedig maradéktalanul sikerült is, nemhiába tudták több külföldi kiadónál is megjelentetni ezt a lemezt. Többek között Tiboréknak is köszönhetően továbbra is él ér virul a hazai death metal-színtér, és idén sem maradtunk minőségi anyag nélkül. 8,5/10 (Simon)
Műfaj: blackened hardcore, sludge metal
Megjelenés: 2022. július 10.
Kiadó: Szerzői kiadás
Hossz: 20 perc
Támpont: No Omega, Grieved, Boru
Mint ahogy azt már többször is megfogalmaztuk itt az oldal hasábjain, borzasztó izgalmas látni, ahogy a pécsi (illetve baranyai) metal-, punk- és hardcore -színtér eddig nem igazán látott mozgásba lendült az utóbbi években. Lehet ehhez az is hozzátartozik, hogy eme stílusok képviselői nem épp az önfeledt témákat boncolgatják dalaikban, és hát manapság nem is túl rózsás a helyzet sehol sem – kíváltképp az ország déli csücskében. Így az olyan, egyre nagyobb közegekhez eljutó és egyre több elismerést kiharcoló zenekarok mellett, mint a Vodka for Kids vagy a Sirens Chant, öt év után új anyaggal tért vissza a város egyik underground gyöngyszeme, a Cvlt of Grace is. A Sorrow From You négy dala a gyermekkor óta magunkkal cipelt traumák és a folyton mardosó magány kötelékében fogantak, és pontosan olyanok is, mint amilyenre számíthatunk ebből a felvezőtőből: súlyos, sötét, kilátástalan, fojtó atmoszféra és süppedős taktusok jellemzik az EP-t. A belső apokalipszis soundtrackjének kiváló megtestesítője. Egy minimálisan összefolynak a dalok, bár én határozottan úgy vallom, hogy ezek a számok élő előadásra készültek, egy füstös, zsúfolt klubba, ahol a könnyeink és az izzadságunk eggyé válnak, miközben a bandával karöltve üvöltjük ki magunkból a sérelmeinket. Na, az a buli fixen tízes lenne, így, a szobában macskával az ölben ülve a felvétel egy erős 8/10. (Radó)
Műfaj: punk, fastcore
Megjelenés: 2022. január 27.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 4 perc
Támpont: Norms, Önkiirtás
A hazai defektpunk (vagy leszart punk) egy viszonylag fiatal képviselője, a Haramia még az év elején adta ki a harmadik anyagát. A cím nélküli kislemez az eddig megjelentek közül a legjobban szóló, a legrövidebb és legtöményebb is lett, és ha csak egy pillanatra is, de újra megvillantja a zenekar igazi méregfogát. Az öt szám tipikusan a „nem tetszik a rendszer, elmondom egy percben” iskolapéldája: az egész anyag alig van négy perc, mégis a lényeget kiokádja már az első riffre. Pörög, harap, nyáladzik, ütlegel és mindezt villámtempóban, címszavakban. Eszmélni sincs időd, de már el van küldve mindenki a kurva anyjába. Nyilván egy szűk rétegnek jön csak be ez a csörömpölős hangulat, nyúlfarknyi menetidő, de ha elkap a pusztíthatnék, akkor simán rá lehet érezni – ennek ellenére ez az egész leginkább élőben működik igazán, ahol a dalok energiáját és agresszióját kimozogja a zenekar és a közönség. Nem is lehet többet róla nagyon mondani, mint hogy a Haramia az itthon nagyítóval keresendő fastcore-/punkbandák egyike, akik bőven hozzák azt a színvonalat, amiért már érdemes lemenni a Kriptába egyet mozogni. 8/10 (Simon)
Műfaj: alternatív metal, stoner metal, sludge metal
Megjelenés: 2022. szeptember 1.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 35 perc
Támpont: Isten Háta Mögött, Elder, Intronaut
Mindig necces lépés, ha egy hazai előadó az anyanyelvére vált, miután x+1 kiadványa megjelent már angolul. Ugyanis fennáll a veszélye, hogy ami szöveg mondjuk “külföldiül” még elment, az magyarul egészen fülsértő igénytelenségről tesz tanúbizonyságot. Szerencsére a fiatal fővárosi Mudi esetében ez közel sincs így – két angolul megszólaló EP után a debütáló Kényszermegoldás nagylemezen már mindenki számára közérthetően szólalnak meg a stoneres kutyzulok aggályai, álláspontjai, észrevételei. És nem is akárhogy! A dalok változatosak, a szövegekkel simán lehet azonosulni, kicsit olyan az egész, mint egy jóllakott Isten Háta Mögött. Ehhez mondjuk nagyban hozzájárul az a hamisítatlan magyar virtus is, miszerint a srácok csak olyan stílushoz nem nyúltak, amit nem szégyellnek. Van itt minden: stoner, sludge, punk, grunge, funk, progos, de még jazzes elemek is, az egész egy masszívan alternatív csomagolásban. Ebből kifolyólag simán megesik, ha nem követed a lejátszást, hogy a nyitó, rövidke Minden szart követő Kvázi jó hír a maga hat percével azt az érzést kelti, hogy már legalább négy különböző dal lepörgött volna. A lemez végig szórakoztató és egy remek (kényszer)megoldás volt ez a zenekar részéről, hogy így és ilyen formában folytatják, mert erre a fajta technikás, homokszemcsés metalkodásra itthon mindig is volt, van és lesz is közönség. 8,5/10 (Radó)
Műfaj: raw black metal
Megjelenés: 2022. április 15.
Kiadó: Szégyen Kazetták
Hossz: 13 perc
Támpont: Ravendark, Horna
A Parlag nevű budapesti raw black metal zenekar a 2019-es demója után idén ott folytatja, ahol abbahagyta, ez pedig jelen esetben szó szerint értendő. A demo ugyanis öt rövidke dalt tartalmazott, címeik pedig csupán római számok voltak, szépen sorban, egymás után, így az idén megjelent Parlag című EP nemes egyszerűséggel a VI című szerzeménnyel kezdődik, és hat tételt számlál. Amellett, hogy picivel hosszabb játékidőt kaptunk, nem igazán történt változás, mindössze annyi, hogy míg hangzás tekintetében a demo szinte már hallgathatatlan volt, az EP simán csak borzalmas. Ez viszont a műfaj velejárója, így ne is lepődjünk meg azon, hogy az alig több mint tíz percnyi anyag úgy szól, mintha egy amúgy is elképesztően szarul hangosított koncertet hallgatnánk két szobával arrébb, és be lenne tömve a fülünk fekete penésszel, ráadásul néha még a hangszerek gerjedése is hallható. Az, ahogy a lemez szól, sokakat bizonyára elrettent, de vagyunk még egy páran, akik az ilyesfajta dobhártya-terrorizálást valami érthetetlen okból kedvelik. A gitártémák könyörületet nem ismerve ostromolják az agyad, elsodornak, majd szétrobban a fejed. A gitáros, Kihegyezett Vasúti Szeg (igen, nem olvastad félre) viszont nem csak pengetős hangszerével próbál megsüketíteni, hanem a sivalkodásával is, amit igazából bármelyik garázsblekker megirigyelne. A dobos, Kurvanagy Kalapács (igen, ezt sem olvastad félre) úgy veri a bőröket, mintha nem lenne holnap. Valószínű, hogy amikor dobolni tanult, belelapozott a tankönyvbe, véletlenül rátalált a blastbeat fejezetre, és azóta is azt bújja. Összegezve tehát: penészhangzás, szélvész riffek, visítás és blastbeat, blastbeat, blastbeat. Ez alól egyetlenegy dal kivétel csupán, a zárótétel, ami tulajdonképpen a Zadok zenekar Raiders Into the Night című számának feldolgozása. Kifejezetten csak azoknak a mazochistáknak ajánlom, akik kedvelik a műfajt és az azzal járó jellegzetességeket. A Parlag nem akar más lenni, csak amire és amiért született, abban pedig nagyon jó, hiszen zenéjük éppen úgy hat a hallószerveidre, mint a tüdődre a parlagfű. Nem kellemes, nem egészséges, nem tesz jót. 7/10 (KG)
