A hét év szünetet lezáró From Zero sok újdonságot ugyan nem tartogat, viszont amilyen alázattal nyúl a zenekar eddigi teljes munkásságához, az mindenképp szerethető.
Kijöttek a két poszt-Every Time I Die-zenekar első nagylemezei, mi pedig egymásnak is eresztettük őket.
Shavo Odadjian hosszú idő után újra visszanyúlt a metalhoz, új zenekara - ami tömve van metalcore- és deathcore arcokkal - pedig azt bizonyítja, hogy a vér csakugyan nem válik vízzé.
Alig egy hónap különbséggel jött ki a Fever 333 extagjainak új EP-je, valamint a megmaradt énekes friss felállású bandájának második nagylemeze. Ringbe!
Öt kihagyhatatlan lemez október elejéről: Allt, Balance and Composure, Blood Incantation, Drug Church, Undeath.
A britek első nagylemeze egyszerre előremutató és hagyományőrző, mindenkinek tartogat valami kedvére valót, és kapásból a nagyok közé könyököli a tíz éve jelen lévő zenekart.
A texasiak az ötödik lemezükön se finomkodnak, egész egyszerűen darabokra pépelnek, most már 15 éve töretlenül magas színvonalon.
A budapesti banda első EP-jén nagyon modern és erőszakos zenéjével kívánja ledönteni a metal elitizmus falait.
A szegediek harmadik lemeze egy sci-fi horror atmoszférával átitatott mestermű, ami konstans fejlődésről tesz tanúbizonyságot.
A budapesti metalcore-banda a harmadik lemezén kiszélesíti a zenei palettáját, de ez nem biztos, hogy előnyére válik.
Öt idén megjelenti hazai lemezt vesézünk ki az undergroundból: Buliding Ruins, Divent., Escalate, M.U.F., This Calling.
A minden lében kanál Ronnie Radke vezette Falling in Reverse ötödik lemeze inkább hat válogatásnak, mint önálló albumnak, az üzenete pedig világos: Ronnie haragos.
Újra itt a Süllyesztő rovat az év eddigi legelborultabb lemezeivel.
A floridaiaknak négy slágeres metalcore-lemez után lehetőségük volt választani a piros és kék pirula közül. Sajnos aszerint döntöttek, hogy melyiknek van mámorítóan édesebb íze.
Grindcore darabolás kanadai-magyar koprodukcióban.
A titokzatos nemzetközi duó bemutatkozó EP-jén eddig kevésszer hallott formában feszegeti az extrém zene határait, mindenkinél távolabbról merítve ihletet: több mint két évszázaddal ezelőttről.
Nagykiadó, nagylemez, nagyravágyás - ezek a hívószavai az ausztrál progos modern metalzenekar debütalbumának.
Egy régi jóbarát váratlan csillogása.
A Post Human: Nex Gen megjelenését óriási felhajtás övezte, és egyéves csúszás ide, egy megkerülhetetlen tag kiszállása oda, a nap végén mégiscsak egy újabb slágergyűjteménnyel gazdagodtunk.
Az amerikai kisvárosi lét kilátástalanságával foglalkozik a marylandi grindcore-ötösfogat új nagylemeze, ami zeneileg sok szempontból tipikusnak mondható, de azért pár újdonságot is tartogat.
Az arizonai death metal-banda a harmadik lemezén kikacsintgat a skandináv dallamos death és a '80-as évek brit doomja irányába, mindezt elképesztő magabiztossággal és dinamizmussal.
A hazai modern metal éllovasai megbírkóztak a gyásszal, és a mikrofonnál egy új hanggal, teljes erővel törnek ki a sötét, összezáró falak mögül.
A hardcore-csodagyerekek harmadik lemezükön még súlyosabbak és elborultabbak, mint azelőtt bármikor, közben pedig nem rettennek el a határfeszegető lépésektől sem. Nem tűnik könnyen kivitelezhetőnek, mégis jelesre vizsgáznak belőle.
Persze a kilencedik lemezzel sem okozott csalódást a Grammy-díjas stoner doom trió, csak az a kérdés, hogy mennyire lett jó az új anyag.
Harmadik teljes értékű lemezükön a San Diegó-iak kissé szakítanak a metalcore-os csörtével és egy jóval markánsabb, nosztalgikusabb emo-utazásra invitálnak.
