2016. január 25.
Egy pár részes cikksorozatot is indítunk az év eleji listázásunk közepette, amelyben 2016 legvártabb hazai anyagairól próbálunk egy rövid leltárat/listát képezni, illetve azt is megmondjuk, hogy milyen okból várjuk őket. Első körben igyekeztünk a hardcore különböző ágazataira fókuszálni (olyan anyagokra, amelyekről tudjuk, hogy biztosan megjelennek), van is a listán dallamos hardcore, poszt-hardcore és még régisulis hardcore punk banda is, meg persze a fiatalos lendület is képviselteti magát az „öreg rókák” mellett. Arra is szeretnénk tényleg felhívni a figyelmet, hogy abszolút nem állítunk fel ezúton sorrendet, illetve ez csak a rövid sorozatunk első része, mondhatni műfajspecifikusan, de ez még nem utal arra, hogy a következő részekbe ne csúszhatna még be hardcore közeli lemez. A végén arra is gondoltunk, hogy felállítunk egy olyan „wishlistet” is, amely során leírjuk azt is, hogy kiktől szeretnénk új anyagot hallani, de nem igazán lehet számítani tőlük ilyen típusú helyzetjelentésre 2016-ban, ezt még meggondoljuk, addig is olvassátok el az első részt a sorozatban:
A kazincbarcikai dallamos hardcore faminehill új kislemezére már nagyon sok ideje várunk, ezért is öröm, hogy a srácok tavaly tavaszra ígért kiadványa kis csúszással idén végre megjelenik. Az elmúlt években szerencsére azért kaptunk a fiúktól már egy-két dal, amelyek bizony nem kis népszerűséget is hoztak a zenekarnak, és ez nem is mondható véletlennek: azzal, hogy apránként csöpögtették a fiúk a dalokat jobb minőséget tudtak per tétel képviselni. A faminehill új lemeze eredetileg I’m Almost Happy Here címmel érkezett volna (legalábbis, a zenekar basszusgitárosa/menedzsere, Sárog Ádám még ezt mondta nekünk a Last of His Kind dalpremierénél), de ez megváltozott, és végül egy EP érkezik What Have We Done To Each Other címmel február 1-én. Az eddig megjelentetett két dal, a Fulmination és a Parents/Loved Ones arról árulkodnak, hogy a fiúkra erős hatással volt a Being As An Ocean és a Hotel Books is, kíváncsian várjuk a lemezt!
A Ghostchant szerepeltetését nem igazán kell magyarázni, a tapasztalt zenészekből verbuválódott csapat Jakab Zoli frontemberségével legfőképpen az egyik legjobb hazai banda, és ezt már két kislemezzel és a Wasted Stuggle oldalán kiadott splittel már bizonyították is. Hogy miért várjuk nagyon a Faith című kislemezt? A hardcore punkot a metallal vegyítő Ghostchant legutóbbi kiadványa, a Nations talán az eddigi leg-hardcore punk központúbb munkája lett a bandának, iszonyat feszes dalokat írtak, mondhatni tomboltak a tételek az energiában (és a szókimondó társadalomkritikában). Ráadásul a zenekar elkövette az első magyar nyelvű dalát is Éhínség címmel, az egy percet sem elérő darálás pedig a csapat egy újabb jó oldalát mutatta meg. Hasonló jóságokat várunk az új kislemezen is.
Ha már hardcore, akkor a Satelles mindenképpen az a bizonyos üde színfolt, amelyre a hazai közegnek szüksége van, nem csak fejvakargatáshoz, hogy a fiúk mi okból nem állnak be a jelen „melodikus trendjébe”, hanem az ok folytán is, hogy újra felfedezzük a közel 15 éve már klasszis szintre művelt metalcore/hardcore punk eszköztárat. Miközben a srácok zenéjére rásüti a sajtó, hogy ők dallamos hardcore zenekar, a február 22-én érkező The Wolf You Feed címadó dala leginkább az évezred végi, 2000-es évek eleji Shai Huludnak és követőinek a zenei világát idézi (akárcsak az EP, csak még jobb dalszerzői minőségben), amit lehet hívni melodikus hardcore-nak, de az egész bölcsőjét tekintve (Morning Again és társai) jobban állnak a zenekarnak a fenti referenciák, és az is, ha kicsit leválasztjuk őket a hazai underground ezen zenekarjaitól. A lemezt nagyon várjuk, mert a Storytellerben túl nagy potenciál volt ahhoz, hogy ez a zenekar ne hibázzon, az új dal pedig több, mint biztató.
A Shell Beachet magyarázni sem kell, a zenekar 2012-ben a This Is Desolationnel megírta szerintünk az év magyar lemezét, és akkor azzal aposztrofáltuk az albumot, hogy „a magyar poszt-hardcore lemez”. A zenekar azóta mondhatni eltűnt kicsit, de tavaly már jelét adták annak, hogy valami készül újra a srácok boszorkánykonyhájában. A Changes⨯Restless⨯Faithless tényleg az év egyik legbiztatóbb kislemeze, a srácok korábban már kidobták róla a The Eclipse című dalt, amely telitalálatnak tűnik, és úgy tűnik, a zenekar is megmaradt valamennyire a nagy sikerű nagylemez vonalán, plusz Totik Zoli hangja is még mindig csodálatosan muzsikál, a színtéren talán ő a legjobb énekes is, így sokat várunk a Glassjaw, Deftones stb. hatásokkal operáló zenekartól. A kislemez a héten érkezik 29-én, tényleg az egyik olyan év eleji kiadvány lesz, amit semmiképpen sem szabad kihagyni, mi nagyon várjuk.
A Stubborn hazánk egyik legjobb koncert zenekara, számtalanszor mondtuk már, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A fiúk amellett, hogy élőben őrülten jók még baromi jó dalokat is tudnak írni. A 2014-ben megjelent The Ache Of Love az év egyik legjobb nagylemeze volt, egy brutálisan erős metalcore és hardcore punk őrjöngés, feszes, súlyos, arcba mászó és végtelenül hiteles. Modern hardcore punk sodrással, erős breakdownokkal, egy kis kaotikus disszonanciával és fenséges groove-okkal örvendeztet meg minket mindig a Stubborn, ezért sem volt meglepetés, hogy a tavaly megjelent + című daluk azt mutatta, hogy a zenekar továbbra sem vesztett cseppet sem a benne lakozó erőből, ezért mindenképpen 2016 egyik legvártabb megjelenése lesz a Stubborn új kiadványa, amelyről a madarak azt csiripelik, hogy egy EP lesz. Ha hozzák a The Ache of Love minőségét, akkor újra a toplistánk élmezőnyében fogják találni magukat. Mi hiszünk továbbra is a srácokban.
A pécsi Sirens Chantről azt írtuk nemrégiben, hogy 2016 egyik nagy hazai dobása lehetnek: az Evening of Life egykori tagjaiból verbuválódott zenekar egy Devil Sold His Soul-dalról kapta nevét, és ha zeneileg körbe akarjuk járni a srácok stílusát, akkor az előbb említett csapat atmoszférája juthat leginkább eszünkbe. A fiúk nemrégiben kidobtak egy új dalt Losing Ground címmel, amely a DSHS markáns poszt-rockos vonalát itta magába, ráadásul a dalban tapasztalt kitörési is az említett banda poszt-hardcore/metal világát festi körbe. A srácoknak idén a „kis” szünet után végre talán megjelenik az új kislemeze, amely a Tabula Rasa címet kapta, és az első dal olyan jó sikerült, hogy a legvártabb hazai lemezekről szóló cikksorozatunkban is helye kell, hogy legyen ezzel a zenekarnak.
A miskolci Anchorless Bodies 2015-öt amellett, hogy koncertekkel és külföldi turnéval is (!) töltötte, elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy elkészítse soron következő kislemezét, amely a Harag / Inspiration / Home címet kapta, erről az EP-ről két dalt már volt szerencsénk hallani, azonban a magyar nyelvű Harag című dal kiadása még várat magára. A srácok az ősszel forgattak a Bad Moon Films stábjával egy videót a dalra, amely a zenekar első videóklipje is lesz, ez egyelőre a munkaasztalon van, hogy majd teljesen kiegészítse az EP-t. Hogy miért várjuk mégis ennyire annak tudtában, hogy 2/3-át már hallottuk a kislemeznek? Nos, a Harag című dal lesz a zenekar első teljesen magyar nyelvű dala, ugyan a nagylemezen (amelyet 2014 második legjobb hazai kiadványának választottunk) is már előfordult két sornyi magyar szöveg a világbajnok Comforted by Failure-ben, de nagyon izgalmas a tudat, hogy Marciék csináltak egy teljesen magyar nyelvű tételt is, várjuk!
Ez a bekezdés egyben szomorú is. Várjuk is ezt a New Dead Project kislemezt, meg nem is. Hogy miért nem? Már talán mindenki tudja, hogy a Bödecs Andrissal megtámogatott, és új életre lelt New Dead Project végül fel fog idén oszlani, tartanak 1-2 búcsúbulit, április környékén pedig kiadják az utolsó kiadványukat, amely egy EP lesz, és elköszönnek tőlünk. Személy szerint engem a csapat története során a Végül minden levél a földre hull című, 2012-es kiadvány fogott meg a legjobban, a zenekar zseniális magyar szövegekkel rukkolt elő, ráadásul az év egyik legjobb hazai hardcore punk lemeze volt akkoriban, sőt a műfaj ’10-es éveiben. Azóta Andrással újra angol szövegekre váltott vissza a NDP, de ettől független nagyon-nagyon szeretnénk, ha ez a remek csapat megkoronázná ezt az ügyes diszkográfiát egy jó hattyúdallal. Reménykedjünk!
A fővárosi Brokenthread zenekar első kislemeze fiatalos lendületével jó pár percre el tudta látni bájjal a hallójárataink, s ugyan nagyon az út elején járnak dalszerzésben, de a hardcore alágak és a pop-punk hatások tengelyén egy biztatóm formációnak tűnnek. A tavalyi évben bezsákoltak egy Gumizsiráf jelölést is az év ifjú titánja kategóriában, és mi is úgy láttuk, hogy van potenciál az egyre többet koncertező srácokban. Az év vége felé egy interjúra is elcsíptük őket, amikor az Always címre keresztelt első videóklipjük is megjelentették, a Rácz Atival (Makeshift Promise) felvett közös dal egy nagyon-nagyon jó kis tétel lett, s mivel a februárban érkező The Feeling That Haunted Me című második kislemezükön is helyet fog kapni, ezért ezt az EP-t is várjuk, és kíváncsiak vagyunk, hogy mit hoz ki a zenekar a 2015-ös év tapasztalatából.
A For Good tavaly megjelent debütáló kislemezét az év egyik legjobb EP-jének választottuk meg az éves listánkon, a fiúk pedig nemrégiben be is jelentették, hogy készül az új anyag, és 2016-ben ki is fognak adni egy következő kislemezt. A zenekar a 90-es évek dallamos hardcore-jába oltotta a stílusát, amelyben főleg a lendület, a himnikus szövegvilág és a punkos attitűd dominál. Az új kislemeztől is hasonlóan erős dalokat várunk, és ha a csapat megtartja, hogy nem megy 2 perc fölé egy számnak a hossza sem, akkor úgy gondoljuk, hogy nem is nagyon fognak hibázni. Mi pedig örömmel hallgatunk meg olyan dalokat is, amelyek kicsit visszanyúlnak abba a korszakba, amikor a stílus nagy pompában virágzott, és tematikájában másról is szólt, mint most.
A The Idoru egy alapzenekar itthon, ezt kár tagadni. Bödecs András (ex-The Idoru/New Dead Project) pedig egy remek énekes, ezt ugyancsak kár tagadni. Karizma és hang egy személyben. A listán a New Dead Project búcsúkiadványa mellett újfent szerepelteti magát, és leginkább azért, mert tavaly az All Gone a Poison Alley nevű projektjétől akkorát szólt, hogy azt nehéz volt feldolgozni egykönnyen, olyan jó lett. Dallamos hardcore-ba oltott slágerbomba punk rock, The Idoru-szerű riffek és egy óriási hangulat. A fiúk akkor azt mondták, hogy készen vannak két nagylemeznyi (!) dal megírásával, plusz arról is szóltak a hírek, hogy a srácok ősszel stúdióztak is, így mi egy EP, esetleg akár egy LP bejelentésére is várunk, de ez legvalószínűbb a New Dead Project búcsúzása után. Ha végül megjelenik, az év egyik legnagyobb durranása is lehet, kíváncsian várjuk Andriséktől a fejleményeket!
A Grimcity tavaly decemberben söpört le minket teljesen, tényleg öröm mindig hallani olyan friss bandákat, akiktől nem a megszokott, hanem újszerű hangokat hallunk. A 2014 végén alakult csapat 2015-öt egy bemutatkozó anyag elkészítésével töltötte, miután véglegesítődött a felállás, amely mögött bizony korrekt zenekari tapasztalat és előélet is megbújik. A tavaly megjelent első ízelítő, a Circles a hardcore punknak a Cancer Batsre jellemző ágát hozta el nekünk, és az egész dalnak olyan atmoszférája volt, amit itthon csak nagyon ritkán hallani. Elképesztő riffek, súlyosnak mondható témák, nagyon kreatív dalszerkezet és ügyes megoldások jellemzik egy nagyon szerencsés férfi hang mellett. Sok-sok potenciál van ebben a bandában, ha valami újszerűre vágysz a hazai undergroundban, akkor a Grimcityre mindenképpen figyelj oda. A srácok egy bemutatkozó EP-t fognak kidobni, remélhetőleg már tavasszal.
