Iwrestledabearonce – Late For Nothing

Az új dalok receptje egyszerű, mint a pont: breakdown közben Courtney ordibál, ezután vagy breakdown, vagy nem, és Courtney tisztán énekel. Ez így váltakozik oda-vissza, nagyon ritkán van eltérés a formulátó, úgy látszik, a vágy, hogy érdekesek legyenek, a debütlemezzel kifújt. Bár a Ruining it for Everybodyn még lehetett hallani, hogy a hangszeres részleg nem fakezű, itt már nem igazán mondanánk rájuk, hogy többek lennének az átlagnál, és hiába vannak meg ugyanúgy az elektronikus részek is, csak éppen semmi pluszt nem adnak. Az érdekes dalszerkezeteket is félredobva, a zenekar egyetlen célja az énekes hölgyemény kiszolgálása maradt, és bár eddig se volt éppenséggel az ének háttérbe szorítva, de ennyire még nem kockáztatták meg, hogy egyedül egy torokra rakják fel minden tétjüket. És itt következik a következő probléma: Courtney bizony nem Krysta. Nem az a baj, hogy rossz énekes lenne, hanem az, hogy dallamai nem kreatívak, és érzéseinkre teljesen veszélytelenek elődjével szemben (itt szigorúan az első albumra gondolok), a magasröptű elszállások meg teljesen hiányoznak. Így maradnak helyette a tingli-tangli, könnyed dallamos refrének, amik bár valóban ragadósak, és lehet őket dúdolni a buszmegállóban, de másra nem jók. Valószínűleg meglehetősen sokan fogják szeretni ezt az albumot, ahogy az előzőt is, pedig nem érdemlik meg. Ennek a zenekarnak pont az kéne, hogy kikerüljenek a köztudatból, és akkor talán ismét elkezdenének kreatív, jó dalokat írni. Ugyanis újabb Cat’s Pajamasokra, meg Tastes Like Kevin Baconökre lenne szükség, nem gagyi horrorfilm forgatásokra, trendek követésére, és semmiképp sem még több ilyen teljesen közepes felejthető lemezre, melynek sorsa valószínűleg ugyanaz lesz, mint az előzőnek: két év távlatából, egyedül két dalcímet tudtam felidézni magamban, de konkrétan a számok közül egyet se. Ja, egyébként van a lemezen egy Steve Vai szóló, gondoltam megemlítem, ha már ez a fő reklámszöveg a lemezzel kapcsolatban. Ha a műfaj elektronikával való vegyítésére vágytok így a nyári napokban, inkább hallgassátok az új Arsonists Get All The Girls nagylemezt. Jobban jártok! 4/10